Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5362 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5363 Másodszor: vállaltuk, hogy a vizsgálat kiterjed a helyi tanácsok szerepének növelési lehetőségére. Jelentem az Országgyűlésnek, hogy a Pénzügyminisztérium által előterjesztett, bizottságokban megvitatott 1990. évi költségvetési irányelvek előirányozzák, mint alternatívát az évi mintegy 2,1 milliárd forintos helyi közlekedési támogatásnak a helyi önkormányzatok, tanácsok kezébe való adását. Tehát nem közvetlenül állami, fogyasztói vagy termelési árkiegészítés formájában folyósítanánk. Erre visszatérek, mert Karvalits képviselő úr ezzel nem ért egyet. A harmadik: vállaltuk, hogy az érintett képviselőket folyamatosan tájékoztatjuk. A vizsgálatok összegezéséről készített tervezeteket megküldtük és egyeztettük a képviselőkkel. Nem mindenkivel vagyunk azonos állásponton. Előbbiekből — úgy vélem — kitűnik, hogy amit Derzsi András miniszter ígért — mint elvégzendő feladatot —, azt teljesítette. Az más kérdés, hogy mindazt, amit föltételezett tavasszal, elértük-e a kormányzaton belül a Pénzügyminisztérium és az Árhivatal együttműködésében. Most néhány dologról szólnék konkrétan. Az első az önkormányzatok számára a helyi közlekedési támogatásnak a megadása és a tanácsok hatáskörébe való utalása. Úgy véljük, hogy amikor a támogatásokat a tanácsokhoz delegáljuk, akkor nemcsak egy pénzügyi akcióról, hanem annak a térségért felelős önkormányzati szerv hatáskörének bővítéséről van szó, amelyhez hozzátartozik a támogatási formának, a helyi közlekedési tarifáknak az önkormányzatoknál való megállapíthatósága is. Ez még a kormányzatban egyeztetést igényel. Az aprófalvas településeknél, ami Karvalits Ferenc képviselő úrnak az interpelláció tárgyát adja, az az elképzelésünk, hogy az aprófalvas települések helyközi autóbusz közlekedését kísérletképpen bevonjuk a helyi támogatottság körébe. Az aprófalvas települések autóbuszjáratainak felmérése megkezdődött. Ez a támogatás növelését tenné szükségessé. Azonban a 2,1 milliárdos országos össztámogatás csak abban az esetben változhat, ha az 1990. évi költségvetés tárgyalásakor annak növekedését az Országgyűlés megszavazza. Ezért azt kérem Karvalits Ferenc úrtól, hogy magának ennek az önkormányzati hatáskörbe való adásnak a tervét ne ellenezze. Sokkal nehezebb válaszolni a helyi közlekedésben dolgozó autóbuszvezetők forgalmi juttatásának kiterjesztésének igényére. A fővárosban több mint egy évtizede, most már öt nagyvárosban is, és néhány nagyvárosban és kisebb városokban, vállalati források felhasználásával, eltérő módszerekkel a helyi közlekedésben résztvevő autóbuszvezetők forgalmi juttatását megoldották. Vannak közlekedési vállalatok, amelyek saját erőből erre nem képesek. A minisztérium minden egyes, az Országos Érdekegyeztető Tanács, SZOT—Kormány ülés előkészítésekor e forgalmi juttatásnak a kiterjesztését kezdeményezi. Ennek azonban a központi bérpolitikai intézkedések szabnak határt, és az a prioritásrendszer, amely már a minisztérium hatáskörén kívül esik. Egyszóval: a forgalmi juttatás megadásának szükségessége ebben az igen nehéz munkát végző helyi közlekedésben dolgozó autóbuszvezetők számára előttünk vitathatatlan. Azon dolgozunk, hogy minél előbb teljesíthessük e jogos igényt. A kormányszintű törekvésen kívül vállalati közreműködésre is szükség van. Az interpelláció Zala megye közlekedési viszonyait tükrözik, ahol a Zala Volán Vállalat látja el az autóbuszközlekedést. A Volán vállalatok közül tavaly ez a Vállalat kapott gazdasági eredményei alapján Kiváló Vállalati minősítést és az aprófalvas szolgáltatásokért. Képes volt ellátni az aprófalvas személyszállítás bevétellel nem fedezett költségeit az árufuvarozás hasznából finanszírozni. Az állam erőforrásainak lehetőségein belül és a prioritásrendszerben a minisztérium a forgalmi juttatást minden helyi közlekedésnél támogatja. A kormányzat számára ennek megvalósítását szolgáló intézkedéseket készítünk elő, de ez nem maradhat csak állami feladat. Vállalati erőforrásokat is számításba kell venni. Bízom abban, hogy Ocskó József barátommal, az ottani vállalat igazgatójával erről a kérdésről a következő hónapban Zalaegerszegen a megoldás módjáról, a vállalati források számításbavételével is, személyesen tudok tárgyalni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen a választ. Kérdezem Karvalits Ferencet, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát? DR. KARVALITS FERENC: Három megjegyzésem van. Az egyik: méltányolom azokat a lépéseket, amelyek a döntéselőkészítésben mindkét probléma megoldása felé vezetnek, de abban véleményemet fenntartom, hogy a kérdésekben végleges döntés még nem született. A másik dolog: Mélységesen egyetértek mindazokkal a jogosítványokkal, amelyekkel az önkormányzatokat fel akarjuk és fel kell ruházni, de ebben az esetben csakúgy tudom személyileg támogatni, ha ennek fedezeti forrásai társulnak a jogosítványokhoz. Mert — azt hiszem — mindenki által ismert, hogy ezek az önkormányzatok hogy vannak anyagilag ellátva. A harmadik megjegyzésem az, hogy egy Kiváló Vállalat, a Zala Volán is képes volt arra, hogy a nyereséget termelő teherfuvarozás terhére áldozzon a személyközlekedésre, ezt méltányolni lehet, de erre tartósan építeni nem lehet. Nem várható el, hogy nyereségéből csoportosítson át egy vállalat a közszolgáltatás terhére. Éppen ezért én még egyszer — mert azt mondják, nem az a bölcs, aki nem követ el hibát, hanem az, aki kétszer ugyanazt a hibát nem követi el —, nem követem el azt a hibát, hogy elfogadom a választ. Még mielőtt végleges döntés lenne, a választ nem fogadom el. ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés az interpellációra adott választ nem fogadta el. Ezért azt állásfoglalás kialakítása céljából kiadom az Országgyűlés építési, és közlekedési bizottságának. Kedves Képviselőtársaim! Minden munkánkat elvégeztük azon a határozathozatalon kívül, amely előttünk áll. Az anyag még nem készült el. Gondolom, hogy va-