Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5358 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5359 zet, amely minden képviselőtársam előtt ott van, és amely egy dologgal egészült ki. Az általános csapatkivonás kezdeményezésével, illetve a Kormány késztetésével e tárgyalások megkezdésére és felhívás közzétételére más kormányokhoz, más parlamentekhez azzal egészül ki, — ha úgy tetszik jó példával is előljárva — erősítsük és gyorsítsuk meg azt a folyamatot, amelyet a Kormány már elkezdett a kétoldalú tárgyalások során a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok mielőbbi kivonásáról. Én kiegészítésképpen csak ennyit kívántam hozzátenni. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy a külügyi bizottság, vagy a honvédelmi bizottság részéről további szóbeli kiegészítés van-e? Nincs. A honvédelmi bizottság részéről nincs. Akkor javaslom az országgyűlésnek, hogy fogadja el a nyilatkozatot. Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a nyilatkozatot elfogadta. Kedves Képviselőtársaim! A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság befejezte a munkáját. Az állásfoglalás sokszorosítása folyik. Kérném a türelmüket. Kérem, maradjunk együtt. Most szünetet rendelek el. Amikor az anyagot kiosztották, folytatjuk munkánkat. Elnézést kérek Képviselőtársaim! Bozsó Lajosné kérésének eleget tehetünk, ha Udvari László államtitkár vállalja. (Vállalja.) Akkor Bozsó Lajosné interpellációjátjavaslom, hogy hallgassuk meg. (Helyeslés.) t BOZSÓ LAJOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Udvari Úr! Az augusztusi kormánygyűlésen nem került napirendre a Délbuda-Rákospalota metró kérdése. Mint megtudhattuk a napilapokból, Derzsi András miniszter a francia közlekedésügyi miniszterrel tárgyalt a Délbuda-Rákospalota metró építéséről. A Matratranszport francia nagyvállalat meghitelezné a mintegy 30 milliárd forintos költséget, s miniszterünk ez év novemberében már kormánygaranciát akar kérni. Ilyen hatalmas és költséges beruházás esetében feltétlenül fontosnak tartom a közlekedési szakemberek véleményét. Úgy érzem, hogy az előkészítő munkát nem végezte jól a minisztérium. Ma is a régi szisztéma szerint folyik az előkészítő munka. A jelen gazdasági és politikai helyzetben meg kell vizsgálnunk más alternatív javaslatokat is, hogy ne terheljük a költségvetést egy esetleges elhibázott beruházással 10—15 évre előre. Mivel a beruházás szorosan összefügg a Bécs-Budapest világkiállítással, ezért e két témát egymással párhuzamosan kell vizsgálni. A közlekedés területén azonban már ma is van más, hosszú távra szóló alternatíva, amely olcsóbb és enyhítené a belváros közlekedési feszültségeit. A jelenlegi tervek nem számolnak a városi tulajdon értéknövekedéssel. Az alakulóban lévő Állami Számvevőszéket kész helyzet elé állítanánk, hiszen a már megkötött szerződéseket, az esetlegesen elkezdett munkákat nem lenne célszerű újragondolni. A világkiállítás helyszínének kiválasztásához pedig később érvként szolgálna. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a világkiállítás szempontjából igen fontos, hogy milyen színvonalon tudjuk majd biztosítani az ide látogatók közlekedését. Csakhogy nekünk akkor is közlekedni kell, ha a világkiállításnak vége lesz. Ezek után felmerül bennem, hogy e rövid szakasz — Kálvin tér-Bocskay út — hitelből való megépítése után a további építés, azaz Rákospalotáig miből fog megvalósulni? Az 1/a-nak nevezett szakasz közlekedési szempontokat is figyelembe véve befejezetlen mű maradna, csakúgy, mint az észak-déli metró. Mindazonáltal szeretném jelezni, hogy Budapestre koncentrálódó tömegközlekedéssel járó költségek nemcsak Budapestet érintik, hanem vidéket is. Tehát ne fizettessük meg ismételten egy esetleges hibás beruházás költségeit az egész országgal. Mindezek alapján javaslom, hogy a közlekedési minisztérium függessze fel a kormányszintű tárgyalásokat, s a témát bocsássa szakemberek vitájára, amelynek része legyen az Országgyűlés építési, közlekedési és hírközlési bizottsága is. Mindezekhez hozzátartozik, hogy interpellációmhoz hat képviselőtársam csatlakozott, velük egyetértésben tettem meg azt. Név szerint: Géczi István, Bubla Gyula, Naszádi Ferenc, Farkas Lajos, Raffay Ernő és Horváth László képviselőtársaim. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Az interpellációra Udvari László államtitkár válaszol. DR. UDVARI LÁSZLÓ közlekedési, hírközlési és építésügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra a válaszomat a fővárosi tanács elnökével egyetértésben adom meg. A Délbuda—Rákospalota metróvonal megvalósítása 1978 óta van napirenden; a főváros közlekedésfejlesztési terve már ekkor indokoltnak tartotta az építkezés megkezdését. A több mint egy évtizede először elfogadott fejlesztési cél természetesen azóta is állandó felülvizsgálat tárgya. A legutóbbi években az eddig készült összes szakmai előzményt, tanulmánytervet, különböző szakmai vitákat — MTESZ, OMFB és az Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia közlekedési bizottsága —, ezeknek az eredményeit használtuk fel, amikor a főváros metró- és tömegközlekedési vonalvezetési változatait városszerkezeti összefüggésektől a gazdaságosságig a legfontosabb szempontok egyidejű mérlegelésével értékeltük. Ennek a dokumentációját tisztelt képviselőasszonynak és az aláíró képviselőknek készséggel rendelkezésre bocsátjuk, és a döntéselőkészítésbe bevonjuk. Az Akadémia és az OMFB bizottsága is ezt a metróhálózati szerkezetfejlesztést jóváhagyta. Kérem tisztelt képviselőasszonyt, hogy amikor azt mondja, hogy „úgy érzi, hogy az előkészítő munkát nem végezte jól a minisztérium, ma is a régi szisztéma szerint folyik az előkészítő munka", gondolja meg ezeket a kifejezéseket. Remélem, hogy az Országgyűlésben érzések alapján kormányzati szerveket nem fognak megítélni. A vizsgálatok és viták eredményei alapján bizonyított, hogy a tervezett metróvonal a főváros olyan város-