Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5356 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5357 szélesebb nyilvánossághoz szeretne fordulni. Azt kérem a tisztelt Háztól, hogy a felhívásban foglaltakat fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt a felhívást viszont elolvastam és úgy gondolom, hogy nemcsak hozzánk, országgyűlési képviselőkhöz szól, hanem az ország egész politizáló és nem politizáló közvéleményéhez. En azt gondolom, hogy támogatásunkat adhatjuk ehhez a felhíváshoz. Egyetért ezzel az Országgyűlés? (Felkiáltások: igen.) Köszönöm szépen. Réger Antal kért szót. RÉGER ANTAL: Kedves Képviselőtársaim! Egy közérdekű bejelentést szeretnék tenni, ha elnök úr megengedi. Számos képviselőtársam kapott meghívót november 2-ára egy kibővített külügyi bizottsági ülésre, abból az alkalomból, hogy az Európa Tanács elnöke, Björck úr megtiszteli majd a külügyi bizottságot. Elnézésüket kérem, tévedésből 10 órára hívtuk meg Önöket a külügyi bizottság ülésére, amely 11 órakor lesz. Tehát 11-kor szíveskedjenek jönni és nem 10 órakor. Köszönöm szépen. ELNÖK: Igen. Antal Imre Pest megyei képviselőtársunk kért szót. ANTAL IMRE: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy milyen sok jogos és jogtalan, elmarasztaló kritikát kellett és kell elszenvedni egy magyar parlamenti képviselőnek. Talán ezért is jóleső érzéssel töltött el bennünket a Magyar Demokrata Fórum küldöttségének megtisztelő látogatása itt a házban, munkánk közben, ülésszakunk alatt. Örömmel nyugtáztuk ezen politikusok, valamint Kormányunk tagjainak a parlamenti képviselőkről és az utóbbi idők parlamenti munkájáról szóló pozitív véleményét, amikor is a sarkalatos törvényeink elfogadásával kapcsolatban történelmi tettek végrehajtásáról szóltak az elismerő szavak a magyar televízióban és a rádióban egyaránt. Mindezeket a Magyar Televízió október 22-én a Hét műsorában közreműködő munkatársai is nagyon pozitívan, szimpatikusán és egyetértően kommentálták. Éppen ezért is esett nagyon rosszul, úgy gondolom valamenynyiünknek, a Hét műsorát követő szokásos TV hiradóban Berecz Annának, a Magyar Televízió általam is munkájáért, tehetségéért tisztelt főmunkatársának sértő bejelentése. Bejelentésének a lényege — nem szó szerint — úgy hangzott el, hogy az , ,egy nap a gyermekekért" jótékony célú gálaműsorra, amely az nap, vasárnap délelőtt volt az Üllői úti pályán és a beteg gyermekekjavára volt jótékonysági rendezvény, a honatyák közül a Parlamentben csak mindössze heten vettek jegyet. Még az is elhangzott, hogy „úgy látszik, a honatyákat nem érdekli a beteg gyermekek sorsa". Állítom — képviselőtársaimmal együtt valamenynyien állíthatjuk —, hogy talán a hét jegyvásárlón kívül senki nem tudott erről az árusításról. (Helyeslőmoraj a teremben.) Utána néztem, a hétből is négyet parlamenti dolgozó, és nem képviselő vásárolt meg, tehát nem tudtunk róla. Ennek a TV-ben történő bejelentésnek az elhangzása után választóink közül nagyon sokan megkérdezték tőlünk, hogy ilyen érzéketlen emberek vagyunk egy jótékony célú rendezvény iránt? Nem érdekel bennünket és közömbösek vagyunk? Alig tudunk erre válaszolni gondolom valamennyien kinn a körzetünkben. Ezért kérésem, illetve kérésünk, gondolom mindannyiunknak, hogy a Magyar Televízió, személy szerint Berecz Anna, ugyancsak vasárnap, a Hét műsorát követő TV hiradóban, ahol a rágalmazó bejelentés, kommentár elhangzott, — feltehetően helytelen információból eredő — bejelentését módosítsa. Azt nem kérem, hogy kövessen meg bennünket, kérjen elnézést, gondolom úgy is meg fogja tenni. Bár nincs itt Berecz Anna, de gondolom, hogy el fog hozzá jutni majd a felvetésem. Bizonyságául annak, hogy bennünket is érdekel az elesett emberek, a beteg gyermekek sorsa, hisz közöttünk is nagyon sok orvos, pedagógus, lelkész, egyházi személyiség, tudós, művész van, hisz mindannyian jóérzésű, humán gondolkodású szülők, leendő szülők és nagyszülők vagyunk, ezért is meg fogjuk majd találni a módját annak — rövid időn belül, — hogy erre a nemes célra adományozzunk. Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmüket, (laps.) ELNÖK: A tapsból arra következtetek, hogy képviselőtársaim egyetértenek azzal, amit Antal Imre elmondott. Szeretném elmondani, hogy magam ugyan nem láttam az ominózus TV hiradót, de értesültem róla. Az Országgyűlés sajtóirodája egy közleményt adott ki, amely az Országos Sajtószolgálat közreműködésével a napilapokban megjelent. Arra most nem tudnék választ adni, hogy a televízióban — tehát ahol elhangzott az inkriminált kritika, — miért nem hangzott el. Egyetértek Antal Imrének azzal a javaslatával, hogy ez hangozzék el a televíózióban. Azt azonban kérem, hogy ezt ne személyesítsük Berecz Annára, mert nem tudni, hogy mennyiben ő a felelős érte. (Közbekiabálások: ő mondta!) Kérek az Országgyűléstől felhatalmazást arra, hogy ezt a televízióval a sajtóirodánkon keresztül tisztázzuk. (Kbzbekiabálások: helyes!) Megadja a felhatalmazást ehhez az Országgyűlés? (Igen!) Most Király Zoltán javaslatára rátérhetnénk, ha itt volna Berecz János, a külügyi bizottság vezetője, de úgy látom, hogy nincs a teremben. Kérem, akkor ne foglalkozzunk vele. (Bekiabálások: a külügyi titkár!) Őszintén szólva nem tudom, hogy ki az. (Bekiabálások: Réger Antal!) Réger Antal vállalkozik esetleg arra, hogy a bizottság nevében, ha szükséges, kiegészítést tesz hozzá? (Igen). Tudniillik most az következik, hogy megkérdezem Király Zoltánt, hogy elfogadja-e a külügyi bizottság jelentését, illetve annak válaszát előterjesztésére? Király Zoltánt illeti a szó. KIRÁLY ZOLTÁN: Azt hiszem, különösebben nem kell ehhez hozzátennem semmit. A külügyi bizottság megtárgyalta az indítványomat, amely abban a formájában meglehetősen személyes volt, és megtárgyalta a honvédelmi bizottság is. Mind a két bizottság támogatólag foglalt állást az abban leírtakról. Az elhangzottak alapján készült az a nyilatkozat — illetve felhívás terve-