Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4095 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4096 Az ott lévő farmernak az életét, jövőjét és sorsát három dolog^ motiválja: a piac, az árak és a jövedelemviszonyok. Enúgy gondolom, hogy a magyar mezőgazdaságnak is a jövő keresése közepette ezt a három kérdést kell valamilyen formában lerendezni. És nagyon fontosnaktartom a tulajdoni reformot, de bizonyos kérdésekben nem mindig lehet elsődleges. A visszarendeződés dolgában annyit: voltak, akik mindenféle fondorlatos módot megtaláltak arra, hogy a szövetkezetbe ne kelljen belépni. Ha éppen barátja volt a tanácselnök, akkor adott neki igazolást, hogy nem tart rá igényt a szövetkezet — ilyen is van —, ha más megoldást nem talált, akkor egyszerűen elhagyta a földjét, s nem törődött vele. Lehet, hogy 1945-ben, a földosztáshoz ő verte le az első karót, de nem tetszett neki egy változás, egy új módi, akkor most ezeknek az örökösei netán — mert már nem él — ismét — Tallóssy képviselőtársam koncepciója értelmében—újra lejelentkezik a termelőszövetkezetnél a tulajdonjogáért. Nem többért, értem én a koncepciót, de milyen alapon legyen ismét tulajdonos abban a szövetkezetben? Akkor, amikor a földtörvényt ebben a formában, ahogy miniszterünk előterjesztette és a bizottsági beajánlás megfogalmazta a tisztelt parlament figyelmébe és a magam részéről elfogadva és elfogadásra ajánlva javaslom valamennyiünknek, akkorúgy gondolom, hogy jelentős előrelépés lesz a magyar mezőgazdálkodás, a föld szabad forgalmazása a később átformálandó, rendezendő tulajdonosi kérdések dolgában. Még egyszer hadd ismételjem: a tulajdonosi kérdést, a föld tulajdonjogának a rendezését, az ősi pert európai módon kell lerendezni, azokkal az emberekkel megvitatni, akik benne élnek, vele dolgoznak. A magyar gazdaságnak a mezőgazdaság az a területe, amely a nehézségekkel együtt — szóltak itt képviselőtársaim, kollégáima mai mezőgazdaság súlyos anyagi, gazdasági problémáiról, nehézségeiről, de nagyon fontos a jövőre vonatkozóan. És ha ez a gazdaság ki akar bontakozni, el akar indulni és nem akar az ország fizetőképtelenné válni, nem szabad irritálni és negatív hangulatokat kelteni azon rétegek és csoportok körében, amelyek plusszokat képesek letenni a népgazdaság asztalára: a kenyeret leteszik, azt atöbbletet leteszik, amely a nagyonbŰlegő egyensúlyunknaka fenntartásához még lehetőséget biztosítanak. Konkrétana 14. paragrafushoz megjegyzendőén: örömmel vettem, hogy a minisztérium visszavonta a javaslatot, ugyanakkor pontosan a 14. paragrafussal kapcsolatban találtam egy olyan anomáliát, hogy ha az megvalósult volna, akkor a földutak, a településeket összekötő utak, amelyek jelenleg állami tulajdonban vannak, de szövetkezetek, tanácsok, állami gazdaságok kezelésében, az a 14. paragrafus a kezelő tulajdonába adta volna és az állam kivonult volna az útépítés feladatköréből, ugyanis a '88-as I. törvény, a közlekedésről szóló az állam feladatává teszi az útépítést. Erre a módosító javaslatomra nem került sor, hiszen kimaradt a törvényből, de tisztelettel felhívnám a törvényalkotók és szerkesztők figyelmét a jövőre vonatkozóan, mint ahogy elmondtam 1987-ben a földtörvénynél, elmondtam 1988-ban a közlekedési törvénynél: hogyha egy új törvény születik, egy új törvénymódosítást formálunk, akkor a kapcsolódó jogszabályokat mindig tekintsük át, tekintsék át az illetékesek, s úgy gondolom, hogy valamennyi minisztériumnál és főhatóságnál nagybetűkkel fel kellene írni abejáratiajtó fölé, mert sokszor elfelejtik, lehetőleg ne a kéménybe korommal íródjon fel, mert akkor ismételten elfelejtődik, ha azt akarjuk, hogy jogszabályaink kavalkádjába egy idő után rend teremtődjön, akkor szíves figyelmükbe ajánlom az előbbi javaslatot. Tisztelettel köszönöm a figyelmüket, és az általam elmondottak figyelembe vételével ajánlom elfogadásra a földtörvény módosítást. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Felszólal Zarnóczi József képviselőtársunk, Budapest 27. választókerületéből. ZARNÓCZI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A most vitára bocsátott törvénymódosítás tervezete az egyeztető munka során előnyére változott. A szövegjavaslatok egyszerűsödtek, egyre inkább törvényi formát öltenek, s határozottabban fejezik ki a törvényalkotók szándékát. A tervezet több vonatkozásban illeszkedik a reformfolyamatokhoz, a földtulajdon-viszonyok korszerűsödése révén elősegíthetik a gazdaság és a gazdálkodás élénkítését. Eredetileg szándékomban állt a törvénytervezet 14. paragrafusában foglaltakat kifogásolni, mivel az alapvetően sértette volna a helyi tanácsok érdekeit. Tekintettel arra, hogy az előterjesztő ettől a paragrafustól elállt, így most csak néhány, a terület- és a településfejlesztést, a tanácsok önkormányzati funkcióját érintő kérdésekre hívom fel a figyelmet. A tulajdonosi rendezésnél arra kell törekedni, hogy a település lakosságának ellátásáért, a településfejlesztésért felelős helyi tanácsok kedvezőbb helyzetbe kerüljenek. Ugyanis a területigénnyel járó településfejlesztési akciók a kulturális, egészségügyi, oktatási, közlekedési, kommunális létesítmények építése során indokolatlanul nagy anyagi terheket jelent a szükséges terület megszerzése. Ez korlátozza a tanácsok, s ezen keresztül a lakosság hosszútávú érdekeinek érvényesülését. A terület- és településfejlesztési érdek azt kívánja meg, hogy a törvény rendelkezésének alkalmazása során tovább oldódjon a földvédelmi járulék kötelezettsége. Gyakori panasz ahelyitanácsokrészéről, hogy atelek kialakítás, a lakásépítés előkészítése során jelentős összegű megváltást kell fizetniük a művelésből való kivonásért. Ezért a törvénytervezet 12. §-ánakaz a) változatát támogatom, azzal a kiegészítéssel, hogy az ne szűkítse le a földvédelmi járulék alóli mentességet a tanácsokra, illetőleg a munkáltatókra, hanem terjessze azt ki minden olyan természetes és jogi személyre, aki vagy amely lakótelep céljára veszi igénybe a mezőgazdasági hasznosítású területet. Jelentősnektartom azt a rendelkezést, amely kimondja a 11. paragrafusban, hogy nem jelenti a hasznosítási kötelezettség elmulasztását, ha a termőföldet termelés folytatása nélkül termőképes állapotban tartják. Ez a törvényi kitétel a szélesebb értelemben vett ésszerű területgazdálkodást mozdítja elő azáltal, hogy a földhasználó tulajdonos olyan tevékenységet folytathat, amely növeli a föld értékét, amelynek társadalmi hasznossága