Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4093 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4094 Egy teljesen képtelen hasonlattal magyarázom az álláspontomat. Elmegyek a szövetkezeti elnök barátomhoz és kölcsönkérem a kabátját. A kabát nálam marad. Eltelik néhány hét, bejön a hideg őszi idő. Kabátom nincsen. Közlöm vele, hogy idefigyelj, nem adom vissza a kabátodat, kapsz egy húszast, de a közgyűlés döntsön úgy, hogy a kabát engem illet. Most ugyanezt akarjuk csinálni a földdel. (Taps.) Tessék nekem elhinni, a tulajdoni kérdést nem lehet önkormányzati hatáskörbe utalni. Nem rá tartozik. Önkormányzatra csak az — és erre itt külön felhívnám a szíves figyelmüket — a felhalmozott vagyonnak a felosztása tartozhat, amit a tagok a közös munkával hoztak létre. A felosztást igenis önkormányzati hatáskörbe kell utalni. De azt a földet, amit a szövetkezetbe vittek? Az ötezer évvel ezelőtt is ott volt. Akkor a szövetkezet gondolata még fel sem merült. Tisztelt Képviselőtársak! El kell dönteni, hogy ezt a földvisszaadást most lépjük meg, vagy később, amikor a jótékony idő már az emlékeket is lassan egyre jobban elmossa. Szeretném hangsúlyozni: ezt a történelmi ballépést, amit a jelenlegi országgyűlésnek az egyébként szabályosan megválasztott elődje hozott, csakugyan ez az Országgyűlés tudja helyretenni. Ha ez a Országgyűlés vissza akarja nyerni a saját méltóságát, ezt a lépést most kell megtennie. Vagy bedugjuk a fejünket a homokba, vagy nem, de ezt a dolgot nem lehet megkerülni. Ha ma nem tesszük meg, meg fogja tenni a következő, vagy az arra következő parlament. Ez a történelmi igazság, és ettől semmilyen tekintetben nem lehet eltekinteni. Az egyik előzetes beszélgetés során voltam bátor kijelenteni, ha ennek a parlamentnek lesz bátorsága, és megteszi ezt a lépést, akkor a magyar nemzet imájába fogja foglalni. Tartom magam ehhez. ELNÖK: Szeretném felhívni képviselőtársam szíves figyelmét, hogy 14 perce beszél immár. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Bocsánatot kérek, egy pillanat alatt befejezem. Két gondolatot mondok még. A miniszter úr az expozéjában utalt egyrészt arra, hogy aparasztoknak mindenféle juttatásokat, ajándékokat adtunk. Gondolok itt a társadalombiztosítási juttatásokra és egyebekre. Egy dolgot nem szabad elfeledni : a mezőgazdaságnak nem adtunk semmit. A mezőgazdaságban dolgozók megtermelték a saját fenntartásukhoz szükséges javakat, és még bennünket is eltartottak. Nem szabad a dolgot úgy beállítani, mintha ezzel mi bármiféle ajándékot adtunk volna nekik. (Taps.) Még egy probléma: miniszter úr Móricz Zsigmondra hivatkozott, a szövetkezésnek az előnyeit emlegette. Kötve hiszem, hogy Móricz Zsigmond teljes munkájában bárhol fellelhető lenne, hogy az szerepelt a célok között , hogy a parasztoktól vegyük el a földet. Ezt nem tudom elfogadni. Tisztelt Képviselőtársak! Túlléptem a szabály adta keretet, kérem nézzék el nekem. A javaslataimmal Önök előtt állok: Vállalom azt is, ha egyedül maradok ebben a kérdésben, akkor is fenn fogom tudni tartani a véleményemet. Én tiszta lelkiismerettel akarok ebből a házból kimenni. Várom az ítéletüket. (Taps.) ELNÖK: Fodor Sándor képviselőtársunk felszólalása következik, Fejér megye 5. számú választókerületéből. FODOR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Nagyra becsült Tallóssy képviselőtársam szuggesztív felszólalásaután azt hiszem, össze kell szedni magam. Talánannyit elöljáróban, hogy a magyar földtulajdonlásnak a történelem során hallatlanul széles skálái jelentek meg a magyar nép életében. Ha a lehető legmesszebb lévő időkig visszamegyünk, bizonyára mindenki emléksziktörténelmi tanulmányaiból, hogy honfoglaló Árpád egy féket, egy nyerget és egy lovat küldött Szvatopluknak, amiért földet, vizet és füvet kért. Mire Szvatophik körülnézett, addigra kihúzták a talpa alól a földet. (Derültség.) A történelem során számtalan olyan helyzet, szituáció állt elő, amikor a magyar földtulajdonlásnak sajátos jelenségei valósulnak meg különböző rétegek, osztályok, csoportok kárára, illetve javára. A jelenlegi földtörvény-módosítás — mint ahogy az 1987. évi I. törvénnyel kapcsolatos felszólalásomnál elmondottam — előrelépés volt, a most előttünk álló további előrelépést jelent. Úgy gondolom, hogy az ezeréves ősi per eldöntését valahol azokkal az emberekkel kell megvitatni, azoknak az embereknek a véleményét kell kikérni, akik ezt a földet művelik és művelték az elmúlt időszakban is, holott ma már nyugdíjasként élnek a termelőszövetkezetek közösségeiben, és valamelyik képviselőtársam említette, hogy élete végéig kapcsolatban vannak a termelőszövetkezettel. Amikor tehát egy ősi pert el akarunk dönteni, akkor elsősorban az ott dolgozókkal kell ezt megvitatni, megfelelő időt adva arra: és nem ez az idő ma a témának az eldöntésére. Ma arra van lehetőségünk és alkalmunk, hogy egy további előrelépés lehetőségét biztosítsuk a földet művelő embereknek, a mezőgazdaságban a dolgozóknak. A tulajdon és a tulajdonosok keresése közepette és tisztelettel kérekmindenkit, nehogy a fürdővízzel kiontsuk a gyereket is. Számtalanszor előfordult már a magyar nép történetében, hogy így jártunk. Szélsőséges vélemények ma is valahol ilyen irányban közelítenek. Amikor felvetődik az, hogy milyen formában és milyen áron alakultak ki a mai szövetkezetek, azt hiszem, valamennyientisztában vagyunk azzal, hogy sok könny, — elnézést — és vér tapadt a szövetkezeti mozgalom szervezéséhez. De 30 éve bizonyítja ez a magyar mezőgazdaság, hogy 15 millió embernek termel kenyeret, és a magyar nép életben maradását biztosította egyrészt a táplálék oldaláról, másrészt a gazdaság jelenlegi szintjén maradásáig biztosítékot jelentett az egész népgazdaságnak. Amikor tulajdonost keresünk, s amikor az egész társadalmi átrendeződésünket valahogy európai módon kívánjuk megvalósítani, s európaiságunkról beszélünk, akkor úgy gondolom, hogy ki is kell tekinteni Európába. A tulajdonosi kérdés kapcsán szabad legyen külföldi példát említenem a földdel kapcsolatban. Hollandiában a föld 90 százaléka állami tulajdonban van: más berendezkedésű társadalom, más berendezkedésű gazdaság, természetesen mindezt hozzátéve.