Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-64

5276 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5277 DR. PAPP ELEMÉR: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Megdöbbenve értesültem arról, hogy az új költségvetési koncepcióban a körzeti és területi feladatok között a gyermek- és ifjúságüdültetés nem preferált terület. így közel félmillió gyermek esik el nyári pihenési lehetőségétől, megszűnnek a tehetséggondozó táborok, és a mozgáskorlátozottak táborai, a beteg gyerekek táborai. Ez számomra oly embertelen és ifjúságellenes lépésnek tűnik, melynek megelőzése érdekében ezennel interpellációval élek Önnél. Kérem, a minisztérium vezetése még egyszer gondolja át, hogy egyre romló gazdasági helyzetünkben, egyre romló életkörülményeink között gyermekeinkkel és ifjúságunkkal szemben lehetünk-e ilyen közömbösek. Amennyiben nyitott kapukat döngetnék, kérem, továbbra is a körzeti, területi feladatok között ezzel kiemelten foglalkozni, mert az önkormányzatok a fejkvótába beépítve ezzel nem tudnak érdemben foglalkozni. S egyéb irányú elkötelezettség miatt ez a terület teljesen háttérbe fog szorulni. Kérem a miniszter úr válaszát. ELNÖK: Az interpellációra dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik, hogy ma több interpelláció kapcsán megidéztetik a 90-es költségvetés szelleme és ez a szellem lidércnyomásként fog a Parlamentre ülni, hiszen nincs okunk és lehetőségünk, —jogunk sincs arra, — hogy ma, a költségvetési előirányzatok jóváhagyása előtt egy-egy részkérdésben előzetesen eligérkezzünk. Ha szabad nekem is interpellálnom, és interveniálnom a parlamenti képviselőkhöz, akkor élek ezzel a lehetőséggel és kérem, hogy az egyes konkrét ügyek, interpellációk keretében előadott ügyek eldöntésekor a költségvetési lehetőségek ismeretének hiányában ne kötelezzék arra a Kormányt, hogy előre vállaljon kötelezettséget. Ennyire azért nem kedvezőtlen a helyzet Papp Elemér interpellációjának ügyében. Készül az 1990-es költségvetés és a szakmai munka, az előkészítő munka úgy látszik, egyik torz információs nyúlványáról van szó, ami, — az interpellációból következtetek erre, — ezen a konkrét területen már rémhírré dagadt. Szó nincs arról, hogy az ifjúsági-gyermeküdültetés ne szerepelne az 1990-es költségvetés céljai között. Mindössze ott tartunk, hogy a kiemelt és központi állami támogatással fedezett célok valószínűleg szűkebbek lehetnek 1990-ben, mint voltak 1989-ben. Oktatás, egészségügy és tudomány szerepel a Kormány preferálni javasolt, kiemelten támogatott 1990-es költségvetési céljai között. A helyi tanácsok változatlanul rendelkeznek a joggal, a lehetőséggel és az erőforrásokkal is, amelyekből az üdültetést finanszírozni tudják. Sőt ebben a körben azokat a többleteket, amelyek az itt dolgozó pedagógusok bérének emelését, a gondozók bérének emelését jelentik, állami támogatás fogja szándékaink szerint 1990-ben fedezni. Legfeljebb arról lehet szó és erről most kétségkívül reálisan, nyíltan kell beszélni, hogy többlet támogatásokat az ifjúsági üdültetés részére 1990-ben a tanácsok számára előreláthatólag nem fogunktudni biztosítani. Nincs tehát veszélyben a félmillió gyerek üdültetése, de azt meg kell mondanom, hogy központi támogatásokból arra nem lesz lehetőség, hogy ez a félmilliós szám, — ha a tanácsok saját erőforrásaikból ezt nem biztosítják, — esetleg további néhány tíz vagy százezerrel növekedjék. Köszönöm szépen, és kérem fogadják el a választ. ELNÖK: Kérdezem dr. Papp Elemér képviselőtársunkat egyetért-e a válasszal? DR. PAPP ELEMÉR: Hiszek miniszter úrnak és elfogadom a válaszát. ELNÖK: Képviselőtársunk elfogadta a választ. Kérdezem az Országgyűlést elfogadja-e a miniszteri választ? Szavazzunk erről! (Megtörténik.) Az Országgyűlés a miniszter válaszát elfogadta. Dr. Karvalits Ferenc képviselőtársunk interpellál a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez a helyi közlekedésben bevezetett forgalmi juttatás és a helyközi közlekedés támogatási rendszere ügyében. Dr. Karvalits Ferencé a szó. DR. KARVALITS FERENC: Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ott folytatom, ahol Papp Elemér befejezte. Én hittem a miniszternek, de most újra interpellálni kell, mert csalódnom kellett. Nem akarom terhelni a Parlamentet a teljes indoklással, de szíves emlékezetükbe idézném az áprilisi interpellációmat, amelyet Derzsi András miniszter úrhoz nyújtottam be. Ebben is a helyközi autóbuszjáratok közszolgáltatásba sorolásért és a vele járó adókedvezményért emeltem szót, valamint a helyi járaton szolgálatot teljesítő buszvezetők forgalmi juttatásának egységesítéséért. Akkor ténylegesen a bizalom és a bizakodás alapján elfogadtam a miniszteri választ, ami azt tartalmazta, hogy a Kormány szeptemberben felülvizsgálja a támogatásokat és dönt a kedvezményekről. Meg kell mondanom, hogy megbízóim nem vették jó szívvel azt, hogy megértő voltam a tárca vezetőjével és nekik lett igazuk, tudniillik az interpellált helyzete nem változott. Sőt, azt kell elmondanom, hogy ma még világosabb, hogy a kistelepülések kiszolgálása nem versenyszférába való dolog. Egy nyereségérdekelt vállalattól nem lehet elvárni azt, hogy eredményéből milliókat áldozzon a települések közlekedési alapellátásáért. Áprilisban nem mondtam el, de most el kell modanom azt is, hogy határozottan állítom, ezeket a terheket nem lehet az érintett lakosságra hárítani. Ilyen tarifaemelés nem lehetséges. Ha lehetséges lenne, ahhoz pedig gyökeresen más jövedelmi viszonyok kellenének ezeken a településeken. Sőt azt is el kell mondanom, hogy azt is elfogadhatatlannak tartom, ami koncepcióban megjelent, hogy a közszolgáltatók támogatása az önkormányzatokra háruljon majd. Elfogadhatatlan azért, mert nem ők néptelenítették el, sorvasztották el ezeket a falvakat. Tudom, hogy nehéz örökség ez a mai Kormány számára, de terhét mégis neki kell vallania. Ha magát