Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-64
5274 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5275 Annak reményében, hogy gyógyítható emberek kerülhessenek megfelelő intézménybe a jövőben, úgy érzem, nekünk az erkölcsi és anyagi felelősséget vállalnunk kell és mi tehetünk előrelépéseket annak érdekében, hogy a ma még megmenthető gyógyintézet a végleges lepusztulás helyett újra a magyar egészségügyet szolgálja. Tisztelt Kormány! Képviselőtársaim! Befejezésül a kékestetői gyógyintézet vezetése nevében önöknek meghívást adok át. Ha idejük engedik, akár családtagjaikkal együtt is, hazánk egyik legszebb és legmagasabb csúcsára, Kékestetőre tett kirándulásukkal tekintsék meg az intézményt, és ha ezt megtették, valóban tájékozódnak és meggyőződnek afelől, hogy milyen fontos témában kértem segítő támogatásukat és nem haszontalan cél érdekében! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter válaszol. Övé a szó. DR. CSEHÁK JUDIT szociális és egészségügyi miniszter! Tisztelt Országgyűlés! A képviselőasszony beszámolója a Kékestetőn kialakult helyzetről korrekt és pontos volt. Bár a statikai vizsgálat lett volna ilyen korrekt és pontos. Az történt ugyanis, hogy életveszélyesnek nyilvánították az épületet 1986-ban, ki kellett üríteni ennek következtében, 1987-ben ez a vizsgálati végeredmény megváltozott, az épületet felújíthatónak minősítették és akkor már 80—100 millió forintos felújítási költséget is számszerűsítettek mellette. Elkerülhető lett volna a kiürítés, és 50 millióból felújíthattuk volna az épületet. Nem állna üresen három év óta ez az épületszárny, gondosabb és pontosabb szakértői munka birtokában. Önök kérdezhetik természetesen, hogy lett volna-e a tárcának lehetősége arra, hogy ezt a hibát rövid idő alatt korrigálja és 100 milliót biztosítson a felújításra. Sajnos, nemcsak Kékestetőt örököltük, a kékestetői épületen kívül még számtalan romos épület és kísértet-kastély az örökségem, az örökségünk. Úgyhogy a tárcának nem volt pénze arra, hogy új rekonstrukciókba kezdjen az elmúlt évben. Talán Önök is megerősítik azt a döntésünket és elhatározásunkat, hogy elsősorban arra törekedtünk, hogy a megkezdett rekonstrukciókat fejezzük be minél sürgősebben, és éppen ezért tájékoztattuk úgy Kékestető— Mátraháza vezetését, hogy lehetőségeink feltehetően csak 1991-ben nyílnak a rekonstrukcióra. Mi sem vettük tudomásul természetesen ezt a helyzetet, ezért is tettünk sajnos sikertelen, kudarcos kísérletet Gyöngyös város titkárasszonyával arra, hogy az APEH székházra cseréljük Kékestetőt. El kell, hogy mondjam, hogy külföldi tárgyalópartnereket, nyugatnémet és osztrák biztosító társaságokat is felkerestünk azért, hogy közösen újítsuk fel ezt az épületszárnyat, bár kétségtelen, ez azzal a következménnyel járt volna, hogy nem teljes mértékben a hazai gyógyítás szolgálatába tudtuk volna állítani ezt az épületet. A partnerkeresés nem zárult egészen idáig eredménnyel. Azonban szeretném elmondani, hogy a jövő évi költségvetés összeállítása során éppen azért, mert a Parlament és a Kormány kiemelt figyelmet kíván az oktatás és a kutatás mellett az egészségügynek is szentelni, és ehhez kiemelt forrásokat is ígért a készülő költségvetés, Mátraházát a rekonstrukciók közé tudtuk beemelni; és a felújítás meggyorsulhat abban az esetben, ha nemcsak ez a kiemeltség érvényesül, hanem Önök jóváhagyják majd az egészségügy társadalombiztosítás által történő finanszírozását. Ebben az esetben ugyanis nagyobb pénzeszközöket és gyorsabb ütemben tudunk felhasználni az egészségügy rekonstrukciójára, nemcsak Mátraházán, hanem máshol is. Tehát a képviselőasszonnyal együtt én is interpellálok és interveniálok, arra szeretném kérni Önöket, hogy a költségvetési vita során legyenek tekintettel az egészségügy állapotára és szavazzanak meg kellő forrásokat és lehetőségeket Mátraháza, Kékestető és a többi kórház felújításához. Kérem válaszom elfogadását és köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kérdezem Dobos Józsefné képviselőtársamat elfogadja-e a miniszteri választ? DOBOS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Miniszterasszony! Folytatnám az érveket egy pár gondolattal. (Moraj.) Szükség van-e arra, amit az utolsó mondatában mondott, hogy még a terv- és költségvetési bizottság is foglalkozhat ezzel a témával. A gyógyintézet vezetése az elmúlt években több esetben gondjaikról tájékoztatta a minisztérium vezetőit. Mint említettem, az intézmény befogadóképessége évente 4500—5000 beteg volt, a jelenlegi ágylétszám maximum 2000—2200 beteg, felnőtt és gyermek ápolását teszi lehetővé. Sajnos azt nem lehet mondani, hogy talán a betegségben szenvedők száma csökkenhetett. A kezelések iránti igény és a kérések nagyobbik része természetesen teljesítetlen marad. Az egészségmegőrzés és rehabilitációs törekvések, valamint az általam elmondott ápolási adatok ismeretében felelősséggel állíthatom, hogy hazai viszonylatban egyetlen magaslati klimatikus gyógyhely ágyaira szükség van a magyar egészségügy számára. Interpellációmra azért került sor, mert mindeddig nem jártak eredménnyel a minisztérium vezető munkatársainál történő megkeresések. A felújítás anyagi kihatásai miatt két-három év alatt szakaszos ráfordítással is kivitelezhetőnek látom, ezért nem véletlen, hogy a jövő évi költségvetési vita előtt került sor interpellációmra. Tehát a választ nem tudom elfogadni. Kérem a miniszterasszonyt, hogy szíveskedjék pozitív szakmai döntést hozni a kékestetői B-épületszárny újjáépítése ügyében, és az ehhez szükséges anyagi fedezetet biztosíttatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tehát az interpelláló képviselő a választ nem fogadta el, kérdem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a miniszterasszony válaszát? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a miniszterasszony válaszát elfogadta. Dr. Papp Elemér képviselőtársunk interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a gyermek- és ifjúsági üdültetés preferálása tárgyában.
