Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5229 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5230 esi és anyagi elégtétel lehetőséget, amit jogosan megér­demelnek. A föld azonban nem lehet semmilyen spe­kuláció alapja, sem valamiféle rossz gazdasági struk­túra átmentője. Célom, amit hangsúlyozni szeretnék — a törvénymódosítással, hogy ne engedjék a termőföldet kiárusítani. Tehát nem a teljes ingatlanforgalom befa­gyasztásáról van csupán szó az önök előtt álló törvény­módosító javaslatomban, hanem a termőföldet védem a földet művelni akarók javára. A parasztság nem tudja elfogadni, hogy a tőle négy­zetméterenként 20 fillérért megváltott földet 700 vagy 800 forintért adják el. A megváltással szembefordult a társadalom. A tsz-ek átlagosan 2080 forintért juthat­nak egy hektár termőföldhöz a megváltással, a mostani feltételek és árforgalmak mellett akár ugyanezt a földet 10 millió forintért is el tudják adni. Ez rákospalotai példa. Ehhez hasonlókat már nem tűr el a magyar pa­rasztság, de az örökösök sem. Tudom, hogy ma a gazdaság képtelen arra, hogy az önkéntesség meg­sértésével tsz-be erőszakolt parasztságot maradékta­lanul kártalanítsuk. Azonban már most úgy vélem, hogy mindazon területek, amelyek nagyüzemi mű­velésre nem alkalmasak, például nagyon jól megfe­lelhetnének a kisebb üzemi gazdálkodásra, a volt megváltást szenvedők részére. Az a személyi kör, amely gazdálkodni ugyan nem kíván, de vissza sze­retné állítani megváltott földjére a tulajdonjogot, megtehetné aként, hogy vagyonjegy, üzletrész for­májában ismerjék el ezt számára. Ez lényegében pénzügyi vonzatot azért nem jelent, mert a szövetke­zeti földek a tsz vagyonmérlegében nem szerepel­nek. Értékük feltüntetve nincsen. Ha megtörténne az értéken való feltüntetése, úgy erre az igénytartó jogosultak között ki lehetne osztani. Természete­sen ez a variáció kockázatviselést hord magában az állampolgár felől. Ha a gazdálkodás rentábilissá válik, úgy osztalékra tarthat igényt, ha azonban veszteséges, úgy üzletrésze akár a nullával lehet egyenlő. Természetesen mindkét variáns az eddigi megváltási ár és összes kamatainak egyidejű visszafizetése mellett képzelhető csak el. A megváltás mostani hatályon kí­vüli helyezésével kellene ilyen vagy hasonló munkál­kodásnak megindulnia. Úgy érzem, ma minimum az a kötelességünk, hogy törvényi garanciával nyugtassuk meg a parasztságot. Nincs több földeladás. Legalább is átmenetileg. Az agrár reformkörök, az új pártok a falu, az önkor­mányzat megújításának koncepcióját szinte teljesen el­készítették, s elképzelésük lényege; nem a jól működő nagyüzemek szétzilálására irányul. Az nagy hiba len­ne, ha a föld visszakövetelésének valami szélsősége éledne fel. Nem szabadna a mezőgazdaságot visszaszo­rítani a szétaprózott nadrágszíj parcellák helyzetébe. De rá kell bízni és mielőbbi törvényi garanciákkal, hogy a parasztság a szövetkezésnek, a gazdálkodásnak milyen formáját választja, és most már visszafordítha­tatlan demokratikus folyamatban, igazi önkéntesség alapján. Tudom, hogy a földforgalom átmeneti befa­gyasztására nagyon sokan azt mondják: vállalkozásel­lenes. Lehetséges! A befagyasztás azonban kell, hogy felgyorsítsa az új földreformot, és a tulajdonreformról szóló törvényt vagy az azt megelőző egyéb intézkedé­seket, amiről majd szólni fogok még. A jő gazdaságok ez idő alatt nem mennek tönkre, a rossz gazdaságokat pedig ne a földek eladása mentse meg. Sokszor hivatkozunk az európaiságra, Európa gazdag országaiban a föld igazi nemzeti kincs, eladása nem lehetséges. Mégis virágzó gazdaságok és vállalko­zások vannak. Végezetül: amikor törvénymódosító indítványomat beterjesztettem, hangsúlyoztam, hogy a föld, mint nemzeti kincs eladásának befagyasztását átmenetinek tekintem. Az átmeneti idő, az említett törvények elké­szítése és amiről majd újra később beszélni fogunk: bármennyire is rövid ideig tart, úgy érzem, a társada­lom türelme kevés, tehát sietnünk kell. Tudom, ha a földeladásokból adódó feszültségeket korlátozó intéz­kedésekkel nem oldjuk fel, a téma nem kerül le a napi­rendről, újra és újra találkozunk vele. Én vidéken ab­ban a légkörben élek, ahol a földet szerető ember ma is úgy gondolkodik: nem a föld árából, hanem a termésé­ből kell megélni. Nem a föld árából, hanem a termésé­ből kell ekét és vetőgépet venni. Tisztában vagyok az­zal, kedves képviselőtársaim, hogy a törvénymódosí­tással, az agyonfoltozott földtörvény módosítási szán­dékommal nem produkálunk, nem tudunk egy jó tör­vényt az asztalra tenni. A bizottságok véleményében tulajdonképpen tükrö­ződött számomra és valamennyiünk számára, hogy rendkívül összetett problémával állunk szemben. Mi­niszter úr a bizottsági ülésen a Kormány nevében szá­momra és számunkra, és úgy érzem, a magyar paraszt­ság számára is viszonylag kedvező és elfogadható javaslatot tett. Ezért én azt kérem, az előbbiek után — mert fontosnak tartottam mindezt a problémát itt felvá­zolni, hiszen ez a gond van itt közöttünk —, ha a Kor­mány itt és most arra vállal garanciát, hogy módosító indítványomban foglaltakat, tehát a társadalmi, közös­ségi tulajdonvagyon, állami és szövetkezeti tulajdonva­gyon védelmével kapcsolatosan törvényt nyújtanak be a Parlamentnek az 1990 januári ülésre, és ez a törvény az általam felvetett problémákat megnyugtatóan rende­zi, a jogalkotás komplexitása és etörvény komplexitása érdekében indítványomat visszavonnám. Kérem ezért a Kormány nevében a nyilatkozat, illetve a vélemény megtételét. Köszönöm szépen. (Tips.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy valamennyiünk nevében tisztelettel köszöntsem Nyikolaj Nyikolajevics Voroncovot, a Szovjetunió Környezetvédelmi Állami Bizottságának elnökét, népi küldöttet, valamint a kíséretében hazánkban tartózko­dó munkatársait, akik meglátogatták parlamenti ülés­szakunkat. Eredményes tanácskozásokat, jó munkát kívánok nekik. (Taps.) Most kérdezem meg dr. Hütter Csaba minisztert, kíván-e a Kormány nevében felszólalni? DR. HÜTTER CSABA: Igen. ELNÖK: Kíván. Megadom a szót.

Next

/
Thumbnails
Contents