Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-63
5231 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5232 DR. HUTTER CSABA: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőasszony! Nemcsak kívánok, hanem szólnom is kell, hiszen az összevont bizottsági ülésen úgy fogadta el javaslatomat, hogy bár nem hiszem, hogy szavahihetőségemet kétségbe vonja, ismételjem meg itt a plenáris ülésen az ott elhangzottakat. Az 1987. évi I. törvény — a földről szóló törvény — valóban toldozgatás és foltozgatás tárgya, de én azt gondolom, hogy ez elsősorban nem azért van így, mert annyira rossz ez a törvény, hanem egy neuralgikus pont most társadalmunkban a földtulajdonlás mai és egykori állapotának egymáshoz való viszonya. Úgy tűnik a tömegkommunikáción keresztül is, a televízión, a rádión, a sajtón keresztül is, minthogyha valósággal mozogna a föld Magyarországon. A legutóbbi földtörvény módosítás óta eltelt négy hónap alatt mindössze 3700 hektár föld cserélt gazdát. Ebből 1100 hektár nem is igazán eladásnak számít, mert a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz került át. Óriási a különbség megyénként. Például Győr megyében 17 hektár, míg Bács megyében több mint 450 hektár a földforgalom. Az összes földeladásból több mint 600 hektár háztelek, építési telek kialakítására szolgált. A kép annyira vegyes, hogy én azt gondolom, hogy innen, Budapestről még az általam mindig legitimnek tartott Parlament által sem hozható igazán olyan jó korlátozás, amely egyaránt szolgálná minden térség igényeit és érdekeit. Éppen ezért javasoltam, hogy kössünk olyan kompromisszumot, amelyben a Kormány nevében vállalom, hogy a Vassné Nyéki Ilona képviselőasszony által javasoltaknak megfelelő irányú elmozdulást fogunk indítványozni a földtörvény-módosítás révén. Nekem szimpatikus például az a gondolkodás, ami dr. Gágyor Pál képviselő írásban adott indítványában szerepel, amelyet az összevont bizottsági ülésen mindenkinek kiosztott, amikor is a tulajdon szerint korlátoz, illetve nem korlátoz. Azt a földet, amely tagok tulajdona, nem lehet eladni, ami a közös tulajdon, akkor ott pedig dönthessen a közgyűlés. Azt gondolom, hogy úgy en bloc például az önkormányzatok, a közgyűlések jogkörét csorbítani azzal, hogy őket sem tekintjük legitimnek, nem lenne célszerű és nem lenne helyénvaló. Olyan megoldást kell keresni, amely mellett megmarad a jogkörük, és amely mellett a tulajdon rendeződéséig is megmaradnak a földterületek is természetszerűen. Bár utóbbinak nem látom olyan nagy veszélyét. Azt is szeretném hozzáfűzni az elmondottakhoz, hogy a földtulajdonlás kérdése, a privatizáció az állami tulajdon, az állami vagyon kezelésének kérdésétől nem választható el. A Kormány ezeken munkálkodik, s remélhetően a jövő év első felében érdemi megoldásokat hozó törvények is fognak születni. Végezetül tehát megígérem, hogy január elsejéig — bár kértem, hogy március elsejéig lehessen, de a képviselőasszony nem adott ekkora türelmi időt, január elsejéig — az addig rendelkezésre álló információknak megfelelő érettségű, de a képviselői törvénymódosító indítvány szellemének megfelelő módosító javaslatot fogunk tenni. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy képviselőtársunk indítványát, amely szerint a Parlament színe előtt adjon garanciát a Kormány arról, hogy a törvényjavaslatot januárban benyújtja, szavazza is meg az Országgyűlés. Kérem, szavazzunk. (Közbeszólások: van jelentkező). Elnézést, igen. Dr. Márton János képviselőtársunk kér szót. DR. MÁRTON JÁNOS: Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, nem akarom hosszúra nyújtani ezt a vitát, azért sem, mert alapjaiban egyetértek a miniszterünk által elmondott megoldással, azonban úgy érzem, hogy egy kiegészítést az általa ajánlott megoldás megérdemel. Ugyanis napjainkban, és különösen az elmúlt napokban a földtulajdon és földhasználat kérdése egy kicsit túlnőtte azt a megállapítást, hogy „neuralgikus pont". Tudniillik a földtulajdon és földhasználat kérdése a pártversengések, és a már folyamatban lévő pártharcok legfontosabb Musi tétje lett. Ennek következtében nagyon nehéz a földkérdésre tárgyszerű válaszokat szerezni a tényleges sérelmek jóvátétele terén. Az új földtörvény kiadásáig ezek a feszültségek fokozódhatnak. Talán —, faluról lévén szó —, robbanásig nem, de sok kényelmetlenséget és zavart okozó szintig igen. Ezért azt javaslom, hogy a legközelebbi országgyűlésen a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter hozzon be olyan javaslatot, amely szerint minden községben és városban földügyi bizottságot kell létrheozni azért (Zaj.) —, majd mindjárt elmondom, hogy miért — mert ennek a bizottságnak lenne feladata a földtulajdon-változás és tulajdonrendezés folyamatát a békés megoldások útjára terelni. A többi érvemet nem is mondom el, mert itt fognak ülni azok a képviselők talán még novemberben és decemberben, akik mind tapasztalni fogják, hogy ez a javaslat nem meggondolatlanságból született. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Mivel az elhangzottak, tehát Vassné Nyéki Ilona és a miniszter úr válasza véleményem szerint elég jó alap a kompromisszumos megoldásra, úgy gondoltam, hogy a földtörvény kérdését napirendi kérdéseink közül levettnek nyilváníthatom. Úgy látom azonban, hogy újabb képviselők jelentkeznek hozzászólásra. Eredetileg egyébként Solymosi, Tallóssy és Gágyor képviselőtársaink kértek volna szót, akiknek értelemszerűen azt nem adtam meg, gondolván, hogy ha a kérdésben megállapodás született, nincs értelme a hozzászólásokat folytatni. (Helyeslés.) Ennek ellenére megkérdezem dr. Szabó Kálmánt, kíván-e szót kérni? DR. SZABÓ KÁLMÁN: Igen, kívánok. ELNÖK: Igen. Megadom a szót. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Kérem szépen én is rövid szeretnék lenni. Nem hallani? Most ezúttal rövid leszek. (Derültség.)
