Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5203 Az Orszaggyülés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5204 lasz, mely megközelítőleg így hangzott: „Vegye tudomásul, azt a temérdek pénzt nem a Kormány fogyasztotta el!". Nos, úgy hiszem, a válasz a felelősség megítélése szemszögéből önmagáért beszél! Azt jelzi, hogy a hatalom berkeiben bizony nem mindenki szokott hozzá a tisztességes elszámoltatáshoz! Tisztelt Országgyűlés! A személyi felelősség alóli kibúvás klasszikus eszközének a különféle testületek bizonyultak, amelyek egyéni kezdeményezésre, de a kollektív bölcsesség jegyében hozták meg döntéseiket. Alkalmasint hirdettük is fennen: „Megvalósult a kollektív vezetés, mégpedig az egyéni felelősség érvényesülése mellett!", holott a gyakorlatban ez éppen fordítva történt. A kevésbé hozzáértő egyének, többnyire megtűrt dilettánsok egyéni vezetése valósult meg kollektív felelősségvállalással, következésképp az egyéni felelősség fondorlatos elkenésével! A leendő Állami Számvevőszéknek éppen ezért az is feladata kell legyen, egyszer s mindenkorra leszámoljon e sok évtizedes káros beidegződéssel; másszóval: pártoktól, és egyéb érdekcsoportosulásoktól független, csakis a tényeket szem előtt tartó, következetes és igény szerint a személyi konzekvenciák levonásának kilátásba helyezésétől sem ózdkodó ellenőrzést valósítson meg a hatáskörébe utalt területeken. E közben fordítson fokozott figyelmet az olyan államközi szerződéstervezetek célszerűségének előzetes vizsgálatára, véleményezésére, melyek megkötéséből az állami költségvetés számára sommás anyagi terhek keletkeznek. A bős—nagymarosi vízierőmű és a hasonló, elsietett módon nyélbeütött államközi jogügyletek közül utólag felismert hátrányos következmények és a miattuk nemrég keletkezett és mindmáig tartó jogos társadalmi méretű felháborodás nyomatékkal figyelmeztet az olyan igényre, hogy az államháztartást jelentős anyagi kihatással terhelő és emellett milliók életviszonyait érintő államközi szerződések ne legyenek az Állami Számvevőszék tudomása, véleményezése nélkül megköthetők! — Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Barta Alajos képviselőtársunk felszólalása következik, Heves megye 4. sz. választókerületéből. BARTA ALAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Felszólalásomban az Állami Számvevőszék létrehozásának szükségességével kívánok foglalkozni a következő megközelítésben: Az a véleményem, hogy jelenlegi ellenőrzési rendszerünk erősen féloldalas. Amíg az államigazgatási szférában az ellenőrzés a kézi vezérlésű koordinálás és az indokolatlan párhuzamosságok gondjával küzd, addig az Országgyűlés saját ellenőrző szervezettel nem rendelkezik. Azt elismerem, hogy a Kormány munkáját a Parlament különböző módon ellenőrzi. Például: a beszámoltatással, az interpellációkkal, az ad hoc bizottságok kiküldésével. Úgy látom azonban, nem megoldott az Országgyűlés megfelelő informálása az állami költségvetéssel, az állami vagyonnal, a közpénzekkel való gazdálkodásról. Visszaemlékezve a vitákra, a Számvevőszék iránti igényt a képviselők egy része a Parlament vitáiban már többször is megfogalmazta. Hangsúlyozva, hogy az állami költségvetésről megbízható információkhoz akar jutni, mielőtt annak törvénybe foglalásáról szavazna. Jelentős gondként érzékeljük — úgy gondolom —, hogy nincs megfelelő rálátásunk a költségvetésre, így akarva akaratlanul érdemi beleszólási lehetőségeink is korlátozottak maradnak. Az Állami Számvevőszék, mint a gazdasági pénzügyi ellenőrzés legfőbb intézménye létrehozása azonban más okból is elodázhatatlan feladatnak látszik. Az eddigi gyakorlat szerint a Pénzügyminisztérium költségvetési, tervezési és elszámolási tevékenységét gyakorlatilag egyetlen külső sem vehette nagyító alá. Továbbá: elvileg és gyakorlatilag fennállott annak a lehetősége, hogy egyes költségvetési tételek átcsoportosítását szűk csoportérdekek, néha jogtalan egyéni érdekek motiválják. Gondoljunk a budapesti Lóránt utcai lakások építésére, amely nemcsak a tisztelt Ház falai között, de az utca emberében is mélységes elítélést váltott ki. Az ilyen esetek azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a közvéleményben egyre erőteljesebben fogalmazódnak meg az állami pénzeszközök felhasználásáról adandó megbízható értékelés iránti igények. Tisztelt Ház! Az ÁSZ-ról szóló törvény születésének műhelyében figyelemmel kell lennünk arra, hogy egyrészt olyan időszakban alkotjuk meg a törvényt, amikor még előtte vagyunk az államháztartás reformjának, másrészt a kormányzat még nem végezte el az állami ellenőrzés egésze rendszerének felülvizsgálatát. Ez a körülmény a jövőben gondokat okozhat, a szükségesnél több rombolással járhat és a későbbiekben feltáruló módosításokat válthat ki a most elfogadásra ajánlott törvényjavaslaton. Én úgy látom, hogy olyan Számvevőszék létrehozására van szükség, amely az államháztartásban végbemenő értékbeni és reálfolyamatokat egyaránt kézben tudja tartani. Véleményem szerint nem szolgálná a jó ügyet, ha ellenőrzési munkája egy rosszul értelmezett kincstári, számszaki ellenőrzésre és íróasztal melletti papírmunkára szűkülne, elszakadva a valóságtól, a gazdaságban végbemenő reálfolyamatoktól. Áz Országgyűlés, a képviselők, a kormányzat rendszeres tájékoztatása, valamint a nyilvánosság és az objektivitás biztosítása nem nélkülözheti a Számvevőszék átgondolt szervezetének és munkatársainak személyes felelősségét. Képviselőtársaim! Az a tapasztalat, hogy a mai államigazgatási intézmény-struktúrában a személyes felelősség nem érvényesül eléggé. Egyes minisztériumok esetében ugyanis sok, általában hat-hét vezetői törzs települ az ügyintézésre. A jelenlegi gyakorlat szerint a vezetői szinteken az alárendeltek mulasztásaira, az alárendeltek pedig a vezetői utasításokra hivatkozva hárítják el a felelősséget. Éppen azért fontosnak tartom, hogy a Számvevőszék ne csak céljában, hanem szervezeti struktúrájában is fejezze ki az általunk is kívánt demokratikus átalakulást. Hangsúlyozom ezt azért, mert a szervezet nem lehet arcnélküli vezetők és beosztottak gyülekezőhelye,