Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5205 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5206 hanem megnevesített, az elnök személyes felelőssége mellett vezetett bürokratikus vonásoktól mentes korszerű szervezet. Ez pedig, úgy gondolom, két dologtól függElőször: tagjait magas szakmai hozzáértés, hivatástudat, erkölcsi megbízhatóság — hallottuk ezt dr. Puskás Sándor expozéjában —, továbbá feddhetetlen múlt, az ellenőrzési munkában való fogékonyság és jártasság jellemezze. Dolgozóinak jövedelme biztosítson egzisztenciát számukra és ez az emberi magatartásuk és képességük mellett legyen második garancia jövőbeli feddhetetlenségükhöz. Másodszor: új Parlament által irányított, a Kormánytól független állami ellenőrzés akkor tudna leginkább a képviselők szolgálatába állni, ha a Számvevőszék szakemberei és a megyei képviselőcsoportok között rendszeres információáramlás alakulna ki. Ugyanis én a törvényjavaslatból nem látom kicsendülni, hogy milyen információt kaphat a képviselő. Nézetem szerint fontos, hogy kérhessen és kaphasson felvilágosítást, mert ezzel a nyilvánosságot szolgálhatja. Vagyis az előterjesztéseket és az információkat nemcsak a Parlament termeiben, mint kész tényeket hallhatnák a képviselők, hanem igényeik, illetve választópolgárok igényei szerint menet közben, és a Számvevőszék majdan létrehozandó megyei képviseleténél informálódhatnának. Úgy vélem, a Számvevőszék területi szerveinek kialakításánál nem hagyhatja figyelmen kívül a tanácsok rendszerét, mint az állami pénzeszközök felhasználásának fő csomópontjait, melyekből még a majdan erősödő önkormányzatok belátható éveken túl is táplálkozni fognak. Tisztelt Országgyűlés! Az állami érdekeket képviselő Számvevőszék működésével várhatóan átkerül számos ellenőrzési feladat, amit ma a népi ellenőrzés lát el. Meggyőződésem, hogy az intézmény felállításánál figyelembe kell venni a népi ellenőrzés progresszív értékeit és könnyen mobilizálható szellemi és technikai kapacitásait. Biztos vagyok afelől, hogy a népi ellenőrzés hivatásos állományában vannak olyan kipróbált, szakmailag felkészült és erkölcsileg megbízható ellenőrök, akikre az új intézmény bizton számíthat, például pályázat útján. Azonban joggal vetődhet föl azután a kérdés: Ki lesz a felelős gazdája a közérdekű bejelentéseknek? Melyik lesz az a szerv, amelyik ellenőrzi is más szerveknél az ezzel kapcsolatos munkát? Nyilvánvaló, hogy a Számvevőszék ezt a feladatot nem vállalhatja fel. Továbbá: választ kell adni a választópolgáraink felé, ki vállalja fel a város mögött eldugott falu emberének panaszát, amely éppen a községi, vagy városi tanács aktatologatása ellen irányul? Mi lesz és mi legyen a névtelen bejelentések sorsa? Mind-mind olyan kérdések ezek, amelyek nem maradhatnak megválaszolatlanul, nem a Parlament által, hanem a Kormány részéről. Továbbá azt is fontosnak tartom, hogy a népi ellenőrzés megszűnésével továbbra is megoldott legyen a közvagyon ellenőrzése, hogy ne válhassanak a korrupció prédáivá. Éppen azért megfontolásra ajánlom, hogy a törvényjavaslat indoklásában kapjon helyet, mint a Számvevőszék létesítésének egyik célja. Idézem: az Állami Számvevőszék legyen a korrupció elleni harc legfőbb állami intézménye. Végezetül. A törvénytervezet 12. oldal zárórendelkezései közül a 2. pontot szeretném felidézni, amelyről a Puskás képviselőtársam is szólt. „Az 1971. évi 9. törvényerejű rendelettel kezdi és úgy fejezi be a mondatot, hogy 1989. december 31-én hatályát veszti." En úgy gondolom, hogy a népi ellenőrzés — mert erről van szó — az elmúlt több mint három évtizedben nagyrészt eredményesen töltötte be hivatását. Soraikban — ismeretcím szerint is — kezdettől fogva ott volt és most is ott van a közügyeiért tenniakaró, a társadalmi haladásért és a reformokért küzdő szellemi dolgozók és kétkezi munkások népes, mintegy 30 ezer fős tábora, akik felkérésre, társadalmi megbízatásban végezték munkájukat. Az a nézetem tehát, hogy nem egy hivatal szűnik meg a sok közül, hanem egy mozgalom, amely a múlt értékeinek a hordozója, az átalakulóban lévő jelenünk és formálódó jövőnk megszűnve megőrzendő hagyatéka. Elismerés illeti ezért a munkájukat, amelyből több jár ki, mint az előttünk lévő törvényjavaslat záradékában megszokott és idézett jogi formula. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Mayer Bertalan képviselőtársunk elállt a szótól, helyette szót adok dr. Szabó Kálmán, Budapest 36. választókörzetben megválasztott képviselőtársunknak. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt képviselőtársaim! Én már a múltkor jelentkeztem, csak tévedésből nem kerültem be a sorba. Ha tető alá hozzuk az Állami Számvevőszékről szóló törvényt és vezetőséget választunk az élére, ugyanolyan műveletet végzünk el, amilyenről az a szólás terjedt mostanában el, hogy a törvényhozó úgymond felülemelkedett önmagán. Jelképesen szólva: hogyha a múltkori ülésszak, mindenekelőtt az alkotmánymódosítással kapcsolatos törvényhozás révén, megvetette a jogállamiság épületének alapjait, ha a köztársasági elnöki intézmény és a választási különtörvény megalkotásával felhúztuk az épület főfalait, akkor az Alkotmánybíróságról szóló törvénnyel megkezdődött már, és most az Állami Számvevőszék újbóli létrehozásával, éppen 40 évvel a diktatórikus felszámolás után, folytatódik az alkotmányépület mint intézmény, mint jogi intézmény betetőzése. Amik éppen az Alkotmánybíróság pajzs a Magyar Köztársaság Alkotmányban megtestesülő politikai közakarat védelméhez, azonképpen pajzs lesz az Országgyűlés kezében az Állami Számvevőszék is, hogy kivédje az elkövetkező pénzügyi visszaéléseket, hogy őrködhessen a Parlament felhatalmazásával a gazdasági törvényességen. Négy kérdésre szeretnék röviden válaszolni és egy kérdést állásfoglalás céljából a Parlamentnek előterjeszteni. Mi az Állami Számvevőszék lényege, amiről már különben Puskás Sándor előadásában beszélt. Nem más, mint az Országgyűlés intézményes eszköze ahhoz, hogy önnön pénzügyi—gazdasági rendelkezési hatalmát érvényre juttathassa. Az Állami Számvevő-