Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-63

5201 Az Országgyűlés 63. ülése, 1989. október 30-án, hétfőn 5202 Szeretném felolvasni Tóth Istvánné kiskunhalasi képviselőtársunk rövid levelét. „Tisztelt Elnök Úr! Szeretném emlékezetébe idézni, hogy Steindl Imre, Országházunk építője 1839. október 29-én született. A 150. születésnap másnapján emlékezzünk rá kegyelettel. A sírjára helyezett virág helyett köszönjük meg emlékezéssel, hogy merészen a Duna partjára varázsolta a nemzeti szimbólummá vált Országházunkat. Október 30. Tóth Istvánné." Gondolom, hogy egyetértünk Tóth Istvánnéval. Ennek kapcsán tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az évforduló alkalmával koszorút helyeztünk el az Országház főlépcsőjében levő mellszobron Steindl Imre emlékére és a Parlament kupolájában egy kiállítást rendeztünk be, amelyet gondolom képviselőtársaim érdeklődéssel fognak megtekinteni. Munkánkat 11.40 perckor fogjuk folytatni. (Szünet 11.47—11.48 Elnök: Horváth Lajos) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szíveskedjenek helyet foglalni. Folytatjuk munkánkat. Valamennyiünk nevében tisztelettel köszöntöm a díszpáholyban helyet foglaló Josef Riegler urat, Ausztria alkancellárját és kíséretét. (Taps.) Az alkancellár úr Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes vendégeként tartózkodik hazánkban. Eredményes munkát, tanácskozást kívánunk nekik, és kívánom, hogy érezzék nagyon jól magukat nálunk. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános vitája előtt szeretném szíves figyelmüket felhívni arra, hogy a törvénytervezet elfogadásához minősített többség, tehát a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Újólag felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a Házszaly szerint az általános vita a törvényjavaslat egészének, indoklásának és a bizottság jelentésének megvitatásából áll, mígnem a részletes vita a törvényjavaslat egyes részei, ezen belül a módosításokkal érintett szakaszok megvitatására szorítkozik. Felszólalásra jelentkezett képviselőtársaimnak a kiosztott Napirend című tájékoztatóban szereplő sorrendben adok szót. Amennyiben Önök közül valaki a részletes vitában kíván felszólalni, kérem, ezt külön bejelentésével jelezze. Az általános vitát megnyitom. A vitában elsőként dr. Südi Bertalan képviselőtársunk szólal fel. DR. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslat kapcsán — a törvényjavaslat előadójához hasonlóan — úgy ítélem meg, hogy ennek az intézménynek 1949-től kezdődően történt szüneteltetés utáni ismételt funkcionáltatása révén lényegesen növekedni fog a Parlament ellenőrző munkájának hatékonysága. Következésképpen a jogállam szervezeti rendjének kiépítése, az állami bevételek és kiadások, valamint az állami vagyon hasznosításának számbavétele terén jelentős mértékű lehet a törvény megalkotása még akkor is, ha e szerv számos tekintetben az államháztartás általános ellenőrzésének egy ideig előreláthatóan csak a látszatát kelti majd, mint a tényleges megvalósulását. Hiszen több fontos tényező egyértelműsítése hiányzik még az Állami Számvevőszék intézményének megalkotása előtt. Ilyenek — miként szó volt róla — a mostanság sokat emlegetett és kritikailag szóvátett államháztartás körének tisztázása és törvényi rögzítése, az állami gazdálkodás új szabályok szerinti folytatása, az állami ellenőrzés teljes rendszerének együttes újraszabályozása, és lehetne folytatni még tovább. Ettől függetlenül aligha kétséges létjogosultsága lehet e törvénynek. Persze csak akkor, ha elvárt rendeltetésének követelményszerűen lesz képes megfelelni, vagyis ha ellenőrzéseit maradéktalanul, kizárólag a társadalom javára igyekszik végezni. Nyomatékkal hangsúlyozandó ez, hiszen a korábbi évtizedekben szerzett kedvezőtlen tapasztalatok is jelzik, hogy az ellenőrzéssel megbízott, a számonkérés jogosítványával felruházott különféle szervezeteknek nem mindegyike maradt befolyásolhatóságtól mentes. Ennélfogva nem minden konkrét vizsgálat során lehetett erőssége a tárgyilagosság, az elfogulatlanság, nem lehetett rendező elve és zsinórmértéke a társadalom érdekeinek szolgálata sem. Az ellenőrzés hatékonyságát tájékozottságom szerint a tekintélyelv intézményes alkalmazása árnyékolta be leginkább. Ez hívta életre az olyan szokványgyakorlatot, hogy az ellenőrzés során tapasztalt mulasztásokért, vétségekért megalapozatlan döntések következményeiért ténylegesen felelősök körülhatárolásánál, néven nevezésénél megkülönböztetett szerep jutott a tisztségnek, a munkaköri beosztásnak. Nem a kifogásolásra érett negatívumok számítottak tehát elsődlegesen, hanem többnyire az, hogy a jobbításra váró rendellenességek kinek a személyiségéhez kapcsolódtak. Az anyagi kártétel mellett felbecsülhetetlen'a morális kár, ami az efféle nézőpont gyakorlatba ültetésével az egész társadalomban keletkezett. Az Állami Számvevőszéktől a leendő törvényben felsorolt konkrét ellenőrzési feladatok végzése mellett elvárható majd, hogy következetes számonkéréssel segítse elő a felelősségi elvek egyetemes érvényesülését. Ezek ugyanis Magyarországon eddig sajátosan — úgy is mondhatjuk — csak felemásan érvényesültek. Az irányítási hierarchia alsóbb szintjén — persze, ha az ellenőrzés alá vont területek letéteményesei nem kapcsolódtak mecénási vonalakhoz —, jobbára követelményszerűen jutottak érvényre. Felsőbb szinten azonban e norma a tisztségviselők számára többnyire mindvégig ismeretlen maradt, ők a felelősségükre, rendelkezésükre bízott anyagi értékek helyett leginkább csak a maradványért tartoztak felelősséggel. A többiért, a haszontalanul, vagy kevésbé megalapozottan felhasznált hányadért a társadalmat, a testületeket, a kollektívákat terhelte a felelősség. Esetünkben a felelősök köre tehát nagyobb részt arctalan maradt. Egy konkrét példával szándékozom illusztrálni az elmondottakat. Amikor a Kormány kibontakozási programját első fokon képviselőcsoport-ülésen tárgyaltuk, a Kormány régtől fogva funkcionált, jelenlévő tagjától érdeklődtem a súlyos adósságállományként ismertté vált dollármilliárdok sorsáról, ezzel együtt arról, vajon kik tehetők felelőssé az ebek harmincadjára jutott tetemes összegekért? Érdeklődésemre meglepő volt a vá-