Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4079 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4080 Én nem azt tartom fontosnak, hogy TOT, szövetség, kamara, reformkör, vagy éppen más szervezeti forma erősödik meg, hanemazt, hogy milyen hatékonysággal, milyen eredményesen végzi munkáját. Ez pedig azon múlik, hogy az ott dolgozók mennyire alkalmasak feladatuk ellátására. Tehát, olyan képzett szakemberek kerüljenek az érdekképviseletekbe, akik már a gyakorlatban is bizonyították rátermettségüket. Semmiképpen sem tudok az újjászerveződő érdekképviseletben elfogadni olyan vezetőt, aki még 1989-ben is abban a tudatban él, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályának a dolgozója leválthatja egy tsz elnökét. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül, de nem utolsósorban annak a generációnak a nevében kívánok szólni, akiké kifosztott, háborút vesztett ország újjáépítéséből kivették részüket. Az idős, 70 éves, vagy e kor felett élő nyugdíjas tsz tagokra gondolok. Ismeretes, hogy hazánkban egy kisebb réteg kivételével a lakosság megélhetési gondokkal küzd. A legnehezebb helyzetbe azonban az említett korosztály került. Főleg azok a családok, akik kénytelenek ketten egy alacsony nyugdíjból megélni. Ugyanis a tsz tagfeleségeknek a termelőszövetkezetek megalakulását kö vetően a falvak nagy többségében nem volt munkalehetősége. Dolgoztak ők, háztartást vezettek, családnevelést, termelőszövetkezetben időszakos munkát végeztek, vagy éppen egyéb területen dolgoztak. Sajnos azonban nyugdíjjogosultságot ezzel nem tudtak szerezni. Ma kapják az alacsony házastársi pótlékot, amely többségüknél gyógyszerszükségletüket sem fedezi. A tsz-ek igyekeznek erejükhöz mérten nyugdíjasaik megélhetési gondjain segíteni, de ez nem elegendő, de nem is ez a megoldás. Ezen túlmenően van lehetőségük a községi tanácsoktól szociális segélynek nevezett támogatás igénybe vételére. Megalázónak tartják, hogy ők segélyből tartsák fenn magukat. Vannak közöttük, akikneka napi megélhetéséhez szükséges volna ez a csekély összeg, de szégyellik felvenni, ők nem akarnak a társadalom eltartottjai lenni. Ezért kérem, hogy a készülő nyugdíjrendszer biztosítson a számukra, ha nem is többet, de legalább a mindenkori létminimum összegét, hogy ezt mint nyugdíjat megkaphassák. Sajnos, ők már nem sokan vannak, így nem nagy összegről van szó. Igyekezzünk életük alkonyán utolsó éveiket, de lehet hogy már csakutolsó napjaikat szebbé tenni, életükjobbításán segíteni. Javasolom, adjuk meg nekik, munkájukkal ezt kiérdemelték. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Zahorecz József képviselőtársunk jelentkezik szólásra, Békés megye 18-as választókörzetének képviselője. ZAHORECZ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A termelőszövetkezetek gazdálkodásában mintegy lehetetlen ülési helyzet következett be, amely tendencia sajnos napjainkban is tovább folytatódik. Ehhez kapcsolódóan feltétlenül szükségesnektartjukaz új agrárpolitika kidolgozását, a gazdasági szabályozó rendszerhez való igazítását, úgyhogy a mezőgazdasági termelőkenk legalább 10 százalékos nyereségrátát biztosítson. A szövetkezeti jogszabály tervezett módosítása számos könnyítést tartalmaz, amelyet többen, véleményem szerint úgy értelmeznek, hogy ez vígasz az egyre nehezedő közgazdasági helyzetben is. Ennek megfelelően a módosításokat kényszerűen kell tudomásul venni, annak bevallásaként is, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény hatályba lépésével a szövetkezeti mozgalom kihívás elé került és lépéshátrányba került. Véleményem szerint a szövetkezeti jogszabályok jelenlegi módosítási javaslata csakátmeneti és kompromisszum jellegű lehet. Egyrészt, mert az egész szövetkezeti joganyag felülvizsgálatának szükségessége már évekkel ezelőtt felvetődött, másrészt, mert a jelen módosítás csakatervezet indoklásában szereplő hármas cél elérése érdekébentörténik; átmenetileg és jogilag is biztosítani a szövetkezeteknek más gazdasági társasággal való egyenértékűségét. A szövetkezeti viszonyokban azonban a végleges és az alapvető változásokat, a szövetkezeti tulajdon mozgásterének szabadabbá tételét egy új koncepciójú szövetkezeti törvény jelentheti. Minthogy azonban mindez a tulajdoni rendszerünk egészének reformját is igényli, sőt, feltételezi, erre megitélésem szerint az új alkotmányban kerülhet sor. Nyilván azért maradt ki a szövetkezetek új fogalmának rögzítése, illetve a szövetkezeti tulajdon fogalmának új meghatározása is. A szövetkezeti tulajdon javaslat szerinti részében oszthatóba tételét most elsősorban technikai oldalról történő megközelítésnek tekinthetjük, amely azok véleményét tükrözi, akik a tag és a szövetkezet kapcsolatának erősödését remélhetik attól, ha meghatározzák, milyen hányad illet meg egy-egy tagot a közös vagyonból. Mi a szövetkezetekmegújhodásának fő színterét elsősorban és főként a szövetkezeti szférában látjuk megoldhatónak. Már most is indkoltnak látjuk annak rögzítését, hogy a gazdasági társasággá való átalakulás lehetősége mellett a szövetkezetek az alapszabályaikban a szövetkezeti jellegű, de a jogszabályban nem szabályozott együttműködési formákat is meghatározhassanak. Területükön egyértelműen megfogalmazásra került, hogy az új szövetkezeti törvény alapvetően keretjellegű legyen, és ahelyi sajátosságokhoz igazodóan az alapszabály rendelkezései domináljanak. A végrehajtási rendeleteket fokozatosan vissza kell szorítani, később akár meg is lehet szüntetni. Ehhez kapcsolódva feltétlenül szükséges a szövetkezeti önkormányzat életébe történő mindenféle külső beavatkozás, bürokratikus előírás korlátozása, majd annak teljes megszüntetése. Tisztelt Országgyűlés! Teljes mértékben egyetértek a javaslat azon rendelkezésével, amely a legkényesebb és a legvitatottabb kérdések eldöntését alapvetően az önkormányzat hatáskörébe utalja. Gondolok itt elsősorban a földjáradék mértékére, a megváltási ár kialakítására, a háztáji föld mértékének, illetve a földbeviteli kötelezettség meghatározására. A korábban közöltekhez képest a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény 39. szakaszában az átdolgozására került. Ezzel kapcsolatosan az a véle-