Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4077 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4078 magában foglaló termelési egység becsületét. Ennek ér­dekében pedig ilyen módon is tenni kell. Feltétlenül új­ragondolást igényel a törvény 9. paragrafusából az a ki­tétel, hogy a termelőszövetkezet, ha jogszabály kivételt nem tesz, aháztáji gazdálkodás céljára tagjainakháztáji földet vagy terményt köteles biztosítani. Megítélésem szerint ez nincs teljesen összhangban a földtörvény 10. § 3. pontjával, amely úgy szól, hogy a termelőszövetke­zet tagjainak háztáji gazdálkodás céljára, külön jogsza­bály rendelkezései szerint ingyenes földhasználatot biz­tosíthat. Itt a köteles és a biztosíthat fogalomkörben látom az összhanghiányát, nem vitatva, hanem elfogad­va a szerzett jog alapján az idős, rokkant, tartósan mun­kaképtelenvagy nyugdíjas tagokat megillető föld-vagy terményjuttatás munkavégzéstől független járan­dóságát. Nem értek egyet a külön jogszabály-keretbe történő utalással, főleg akkor, ha ezt a törvényt, mint lehetőséget biztosítja. Ezzel ismételten az illetékteleneknek kívá­nunk jogot biztosítani. Ez egyébként a részletes indok­lásban foglaltaknak is ellentmond. A kötelező juttatás előírása pedig azért zavaró, mert vannak szövetkezetek, amelyek szerkezeti felépítettségüknél fogva ezt nem tudják megoldani. Ezért egyértelműen javaslom, hogy ezt a törvény, mint lehetőséget, utalja az alapszabály ke­retei közé, s önkormányzat hatáskörébe. Egyértelműen biztosítékot kell teremtenünk arra is, hogy az átalakult szövetkezetekben, illetve gazdasági társaságokban a már nyugdíjas, föld nélkül belépett tagok az addig élve­zett háztáji földterületre holtig tartó földhasználati jogo­sultságot kapjanak. Ugyancsak átgondolásra ajánlom a törvény 7. § (1) be­kezdésében foglaltakat, miszerint a termelőszövetkezet tartozásaiért a tulajdonában lévő összes vagyonával fel­el . Javaslom, hogy a bekezdés azzal egészüljön ki, hogy a termőföld kivételével. Javaslatomat azzal indokolom, hogy az elmúlt időszakmezőgazdaságot érintőpénzügyi politikája a mezőgazdasági szövetkezetek többségét napjainkra egyre inkább a lehetetlenülés helyzetébe hozta. Ma a szövetkezetek egy jelentős hányadánakpénzügyi gondjai vannak, mert a mezőgazdasági termékek jöve­delmezőségi rátája — nyugodtan ki merem mondani, hogy — szégyenletesen alacsony, a fejlett országok me­zőgazdasági jövedelmezőségi rátájának alig egyötöde, és iparunkénak alig a fele. Ezzel együtt a pénzügyi szer­vek, bankok inflációt gerjesztő politikája 20—22 száza­lékos banki kamat, a gazdaságok zömének esetében a törvényi megfogalmazás érintetlenül hagyása mellett megnyitja az utat a föld, mint termelőeszköz újraálla­mosítása irányába, a mezőgazdasági szövetkezetek tag­jai kisemmizésére. Ugyanis az eddig érték nélkül sze­replő föld a banki hiteltartozások fejében elidegeníthető lesz, akkor az előbb említett folyamatnak nyitjuk meg az útját. Ezt azért is elfogadhatatlannak tartom, mert az el­múlt időszakban az érték nélküli földet, mint árut a szö­vetkezeti gazdaságok helyzetének alakításában nem tudták bevonni. Most amikor a szövetkezeteket pénzü­gyi irányítás a mezőgazdasági termények árának fixen­tartásával, magas adókkal és alacsony támogatással a je­lenlegi helyzetbe hozta, nem lenne célszerű a bankok és különböző pénzintézetek prédájává tenni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény tervezett módosítását az elmondot­takkal tudom elfogadni, s ajánlani a tisztelt háznak elfo­gadásra azzal, hogy mindezzel gyorsabb előrehaladá­sunkat szolgáljuk, de ugyanakkor nem helyettesítheti új, szövetkezeti törvény mielőbbi végleges megalkotá­sát, jóváhagyását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tornai Endre Veszprém megye 11-es válasz­tókörzetének képviselője következik felszólalásra. TORNAI ENDRE: Figyelembe véve a már előttem felszólaló képviselőtársak véleményét, javaslatait, vala­mint azt, hogy az ülésszakot megelőző viták során az el­őterjesztésben jónéhány módosítás történt, én ezekkel már nem kívánok foglalkozni. A módosító törvényjavaslat a mezőgazdasági szövet­kezetek igazi problémáját nem oldja meg, bár a lénye­get, a tulajdon kérdéseit szabályozza. Ma azonos érté­kűnek tekintjük az állami, szövetkezeti és a magántulajdont. Ezek ma már nem deklarált elvek, ha­nem a törvény módosítása kapcsán kezdenek valóra vál­ni. A törvénymódosítás, remélem közelebb visz a szö­vetkezetekbenhőn óhajtott tulajdonosi érdekeltséghez. Ez a legmagasabb szintű érdekeltség, ami csakakkor va­lósulhat meg, ha a tulajdonostól nemcsak szemléletvál­tozást várunk, hanem meg is illetik a valós tulajdonosi jogok. Ezek a jogok csak akkor teljesedhetnek ki, ha jogszabályokkal nem szűkítjük le a tulajdon szabad mozgásterét. A döntéseket, ennek jogát bízzuk a köz­gyűlésre. A szövetkezeti tagok, mint tulajdonosok fel­nőttek arra a szintre, hogy tudnak saját sorsukról, saját vagyonuk felett dönteni. Ezért nem szükséges ezt ne­künk külön a törvényben szigorúan beszabályozni. Hisz a szövetkezetek gazdálkodásában meglevő különbségek miatt egyébként sem tudnánk egységes törvényt alkotni. Nem látható előre, hogy a módosítás milyen hatást vált ki, de ha ragaszkodunk a tulajdonformák egyenlőségéhez, akkor nem szabad sem a részjegy, sem a föld forgalmát kor­látozni. Az a szabály azonban jusson érvényre, hogy a tu­lajdonostársakat elővásárlási jog illesse meg. Meggyőződésem, hogy a törvény ilyen formában tör­ténő módosításának elfogadása nem kérdőjelezi meg a szövetkezetek életképességét. A szövetkezetekben felhalmozódott termelőeszkö­zök, az ott dolgozó szakemberek garancia arra, hogy a tagság többsége továbbra is a közös gazdaságban találja meg a megélhetését. Mindezek figyelembe vételével is szükségesnek tar­tom, egy új tsz-törvény közeijövőbeni kidolgozását, hogy a ma még meglevő hiányosságokat pótolja, és az önálló gazdálkodáshoz szabadabb mozgásteret biztosít­son. Ezen keresztül látom biztosítottnak a falvak népes­ségmegtartó erejét. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy megfelelően érvényesüljön a szövetke­zetek és ezen belül a tagság szándéka, szükség van egy erős érdekképviseletre. A hazánkban végbe menő válto­zások folytán — mint az más területeken is elindult — a tsz-ek érdekképviseletének is meg kell újulnia, hogy fontos feladatát megfelelően el tudja látni.

Next

/
Thumbnails
Contents