Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-62

5139 Az Országgyűlés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5140 Erre a legfőbb ügyész indítványára, illetve az elítéltek hozzátartozójának a kérelmére kerülhet sor. Helytelen lenne azonban az 1963. április 4-i időhatárt olyan merev határnak tekinteni, amely adott esetben nem tágítható. Sor került ugyanis 1963. április 4-ét követően is politikai bűncselekményekre, amelyek a népfelkeléssel voltak összefüggésben. Itt elsősorban az 1956-os eseményekről, illetőleg a megtorlások áldozatairól való megemlékezés miatti felelősségrevonásra gondolok. Ezekre az elítélésekre ugyancsak meg kell teremteni az egyéni felülvizsgálat alapján történő semmissényilvánítás lehetőségét, amennyiben azt az elítélt vagy hozzátartozója kéri. A felülvizsgálatot a törvényjavaslat a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe utalja. Ez biztosítja, hogy az elbírálás azonos szempontok szerint történjék. A törvényjavaslat szerint a semmisnek tekintő elítélésekhez munkajogi és társadalombiztosítási hátrányok fűződnek, de a hatályos jogszabályok alapján nincs lehetőség a szabadságvesztés tartamának szolgálati időként való figyelembevételére, a korábban megállapított társadalombiztosítási eljárások esetében pedig indokolatlan korlátozások érvényesülnek. Az elítéléssel érintett személyek rehabilitálása megkívánja ezeknek a hátrányoknak a felszámolását, a megkülönböztető intézkedések megszüntetését. Minthogy ezeket nem törvény mondja ki, hanem alacsonyabb szintű jogszabályok tartalmazzák, a törvényjavaslat a Minisztertanácsot hívja fel, hogy a szükséges rendezésről gondoskodjék. Ezzel kapcsolatban nem feledkezhetünk meg az 1956. évi 31. törvényerejű rendelettel bevezetett közbiztonsági őrizetben fogvatartottakról, akiket a bíróság által elítéltekkel azonos történelmi helyzetben fosztottak meg személyes szabadságuktól, és ennek munkajogi, illetve társadalombiztosítási következményei is voltak, illetőleg jelenleg is vannak. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Minisztertanács már megtárgyalta az ezzel kapcsolatos minisztertanácsi rendelettervezetet. A rendezés tehát már megkezdődött és a törvény hatályba lépésével egyidejűleg várhatóan a társadalombiztosítási jellegű korrekciókra is sor kerül. Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok vele, hogy társadalmunkban széles körben jelentkezik fokozott várakozás a vagyoni jóvátétel iránt. Erről a törvényjavaslat nem rendelkezik. Bármennyire is fájdalmas, nyíltan ki kell mondanom, hogy a törvénysértések áldozatainak a részére az elszenvedett sérelmekhez igazodó teljes körű vagyoni reparációt az ország teherbíró képessége nem teszi lehetővé. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy az 1956-os események miatt elítéltek, valamint a közbiztonsági őrizetben fogva tartottak a rehabilitálandó személyeknek csak a töredékét jelentik. A törvény ebben az értelemben is precendensként készült, mert nyilvánvalóan nem lehet a többi áldozatra, az 1956 előtt törvénytelenül elítéltek és internáltak nagy sokaságára nézve más szabályokat alkalmazni. Ha az Országgyűlés a kártalanítás mellett foglal állást, eleve elkötelezi magát anélkül, hogy ennek jövőbeni és ma még felmérhetetlen költségvetési hatásait ismerné. Tudom, hogy a törvényellenes elítéltek, és korábban rehabilitáltak közül többen kaptak kártérítést. Azt is tudom, hogy ezek az emberek zömmel az úgynevezett munkásmozgalmi személyiségek voltak, így könnyen gondolhatunk további politikai diszkriminációra. Ha az ezzel, és az ezt követő törvénnyel semmissé nyilvánított ítéletek egykori elszenvedőinek és hozzátartozóinak nem tudunk hasonló kártalanítást biztosítani. A múltért és elődei intézkedéseiért azonban ez a kormány nem vállalhat felelősséget. Amit megtehet az az, hogy saját intézkedéseivel nem diszkriminál, és az, hogy nem kívánja az Országgyűlést olyan döntési helyzetbe hozni, amelyben morálisan kifogásolhatóan kellene határoznia. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az indokolt mértékű kárpótlás ez idő szerint méltánytalan terhet róna a most élő nemzedékre. Mert ennek terheit végülis a lakosságnak kellene viselnie. Ez ugyanúgy igazságtalan lenne, mint ahogyan igazságtalanok voltak a korabeli elítélések. A törvényjavaslat ezért a kárpótlásról nem rendelkezik, de a jövőre nézve nem is zárja ki annak lehetőségét. Mi is úgy gondoljuk, hogy a jogi, erkölcsi, politikai rehabilitáció vagyoni jóvátétel nélkül csak félmegoldás. Nem került ezért le a napirendről az egységes kártalanítási törvény előkészítésének terve. A Minisztertanács felkérte az érintett tárcák vezetőit, a belügyminisztert, a pénzügyminisztert és az igazságügyminisztert illetve az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjét, hogy e törvény szabályozási elveit dolgozzák ki, és terjesszék a Minisztertanács elé. Az már most is nyilvánvalónak látszik, hogy a kormányzati szervek önmagukban nem lesznek képesek megoldani ezt a feladatot. Nem is lenne helyes a társadalom kizárásával, hatalmi szóval rendezni ezt a kérdést. Az igények felmérése, a jóvátételben részesítendők körének és a kárpótlás összegének a társadalmi követelményekkel összhangban való meghatározása, a reparációs eljárás szabályainak kidolgozása, illetve az ezzel foglalkozó szervezetek létrehozása, a rehabilitáció széleskörű társadalmasítását teszi szükségessé. Ebbe be kell vonni a különböző érdekképviseleti szervezetek és politikai csoportosulások képviselőit is. Az előkészítésnek megfelelő nyilvánosságot kell kapnia. A politikai egyeztető tárgyalások már megkezdődtek. Tájékoztatom Önöket arról, hogy egyes független szervezetek, mint például a Történelmi Igazságtétel Bizottsága kifejezte együttműködési készségét, javaslataikat a közeljövőben eljuttatják az Igazságügyi Minisztériumhoz. Jelenlegi ismereteink szerint három olyan terület határozható meg, ahol indokoltnak és szükségesnek látszik a kárpótlás lehetőségével részletesen foglalkozni. Az Önök előtt lévő törvényjavaslat és az elítéltek társadalombiztosítási helyzetét rendező Minisztertanácsi rendelet a törvénysértően kiszabott szabadságvesztések, illetve törvénysértő fogvatartások, hátrányos társadalombiztosítási következményeit felszámolják. Ezen túlmenően gondoskodni kell azonban arról is, hogy a törvénysértések következtében elszenvedett munkajogi repressziók, hivatalvesztések, elhelyezkedési nehézségek hátrányos hatása a már megállapított, illetve az ezután megállapítandó nyugdíjaknál ne érvé-