Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-62

5141 Az Orszaggyülés 62. ülése, 1989. október 20-án, pénteken 5142 nyesülhessen. Ismeretes, hogy voltak, akiket törvénysértés következtében tiltottak el a hivatásuk gyakorlásától, mint például a közszolgálatban dolgozók, a pedagógusok, a fegyveres erők tisztjei, az ügyvédek, továbbá akik elvesztették munkahelyüket, korábbi beosztásukat, illetve nem kaphattak a képzettségüknek megfelelő munkakört. Az ezekből származó hátrányos következményeket a nyugdíj felemelésével egyidejűleg kell korrigálni. Az egyedi felülvizsgálatot természetesen nemcsak a népfelkeléssel összefüggő elítélések áldozatai esetében, hanem az 1956 előtti koncepciós ügyekben elítéltekre vonatkozóan le kell majd folytatni. A törvénysértések áldozatai az elszenvedett büntetést követően a hatósági zaklatások, és diszkriminációk hatására gyakran nem tudtak a korábbi életkörülményeik közé visszailleszkedni. Életútjuk, pályájuk jóvátehetetlenül kettétört. Számos olyan ember él ma közöttünk, rendkívül nehéz körülmények között, napi megélhetési gondokkal küszködve, akik a politikai meggyőződésük és tevékenységük miatt sodródtak a társadalom perifériájára. Az ő gondjaikra, az általános szociálpolitikai intézkedésektől függetlenül kell megoldást találni. A legnehezebb probléma, véleményem szerint, a törvénysértő elítélésekkel, hatósági intézkedésekkel okozott tényleges károk, például vagyonelkobzás, kilakoltatás stb. reparációja. A korabeli elítélések és hatósági határozatok alapján a kár összegszerűsége nem állapítható meg. Már önmagában az is nehézséget okoz, hogyan lehetne a kártalanítási igényeket felmérni. Természetesen ezek nagyságát ma még hozzávetőlegesen sem tudjuk megbecsülni, mint ahogyan arra sem tudunk választ adni, hogy a jóvátét milyen beavatkozást jelent a kialakult tulajdoni, vagyoni viszonyokban. Foglalkozni kell majd a kárpótlás pénzügyi forrásaival is. Köztudomású, hogy jelenleg igen szűkösek a pénzügyi lehetőségek. A kártalanítás költségvetési forrásait végsősoron csak a sikeres kibontakozási program, illetve a gazdaság stabilizálódása teremtheti meg. Jelenleg ezért olyan pénzügyi konstrukciók kidolgozására kell törekedni, amelyek a rehabilitáltak érdekeire is figyelemmel, az államháztartás terheit hosszabb időre, arányosan elosztják —, már mint a terheket. Gondolok itt például az egyösszegű kártalanítás és a járadék kombinációjára. Számos kérdésről beszélhetnék még, de úgy érzem, ez idő előtti lenne, hiszen legfeljebb a személyes véleményemet mondhatnám el, mert általánosan elfogadott álláspont ezekben az ügyekben még körvonalaiban sem alakult ki. Arra kérem tehát a tisztelt Országgyűlést, támogatólag vegye tudomásul, hogy a vagyoni jóvátétel kérdésében beható vizsgálatokat kell folytatnunk és a vizsgálat eredményét a lehető legrövidebb időn belül a tisztelt Ház elé terjesztjük. Bár az elítélés semmisségét törvény nyilvánítja ki, ez akkor jelent az érdekelt részére valóságos elégtételt, ha arról a saját ügyére vonatkozó igazolást kap. A törvényjavaslat az igazolás kiadását az elítélt, vagy hozzátartozója kérelmére az ügyben első fokon eljárt bíróság feladatává teszi. Az igazolás kiadása nem jelenti az ügy egyéni felülvizsgálatát. A bíróságot köti a korabeli ítéletben megállapított tényállás és minősítés. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy az adott elítélés nem vonható e törvény hatálya alá, az igazolás kiadását megtagadja. Az eljárást ebben az esetben a büntetőeljárás szabályai szerint kell lefolytatni. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a törvénnyel a múltunkkal, a múlt bűneivel nézünk szembe. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem ebben az egyetlen esetben és nem is utoljára. Keserves lehet ez a szembenézés, de ezt kívánja a tisztesség, a nemzet, az Országgyűlés és a Kormány becsülete is. Kérem, szíveskedjenek a törvényjavaslatot elfogadni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Bejelentem, hogy a bizottság, mivel egyetért a beterjesztő államtitkárral, külön előadót nem állít. Most egyórás ebédszünet következik és munkánkat 15 óra 15 perckor folytatjuk. (Szünet: 14.12-15.24.) (Elnök: Horváth Lajos) ELNÖK: Tisztelt képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat. Kérem szíveskedjenek helyet foglalni. A törvényjavaslathoz dr. Marx Gyula módosító javaslatokat nyújtott be, ezért a házszabály 40. §-ának (3) bekezdése alapján kétolvasásos tárgyalást, azaz általános és részletes vitát is kell tartanunk. Az általános vitát megnyitom és szót adok Zsidei Istvánné képviselőtársunknak, Heves megye 5. sz. választókerületéből. ZSIDEI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Internáltak 50 000 embert. Kitelepítettek 30 000-et. Még ma sem tudjuk, hány ezer embert hurcoltak a Szovjetunióba, és még hol, s hányan szenvedtek. Vagyis pontos adat nincs, csak szomorú, megdöbbentő, ijesztő valóság, amely évtizedek után, ha megkésve is, de jóvátételt parancsol, s nekünk most elemi kötelességünk a teljes jogi és erkölcsi rehabilitálás. Ez a legkevesebb, amit tehetünk, hiszen az elviselt szenvedéseket, emberek és családok tragédiáját jóvátenni valójában nem lehet. Meggyőződésem, hogy jelen országgyűlési határozattal nemcsak történelmünk adott időszakának egy hibás politikai gyakorlata felett mondunk ítéletet, hanem kimondva kimondatlanul az alapvető emberi értékeket és erkölcsi normákat semmibe vevő cselekedetek, gyarlóságok felett, még akkor is, ha ezen cselekedeteket valamilyen távolabbi, akkor szentnek kikiáltott cél érdekében tették, de legalábbis az elkövetők erre hivatkoztak. Pedig semmilyen politikai cél érdekében nem lehet módszer az emberek megalázása. A mi esetünkben különösen tragikus, hogy emberek tízezreinek szenvedését a sokak által magasztalt népi demokratikus eszmékre hivatkozva okozták, miközben túlbuzgó végrehajtók sokszor emberi mivoltukból is kivetkőztek. És emberek kerültek embertelenségbe! Sok-sok áldozatul esett élet, családok, sőt utódok megbélyegzetté válásáról hosszú évtizedekig nem beszél-