Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5099 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5100 sem a választókerület érdekeit képviseli, mert ott csak azt intézte el, ami az emberek ügyes-bajos dolga. Nem lakást járt ki helyette, csak ha a tanács jogtalanul járt el. És így tovább. Pontosabban: az elöljáróság. De ő a pártja érdekeit és ezzel áttételesen nemzeti érdekeket képviselt a Parlamentben. Ott megteremtették a feltételét, hogy az egyéni választókerületben a választók ügyes-bajos dolgaival is foglalkozhassék. De nem úgy rakták a vállára, mint azt nálunk tették. Ez az egyik dolog. Az angol példa valóban igaz. Abban a városban Norichban, ahol voltam, éltem 3 hónapig, és amely tulajdonképpen ugyanolyan méretű város, mint Szeged, írd és mondd, összesen 2, azaz két képviselő van: van egy munkáspárti és van egy konzervatív párti. Lehetne ugyan kettő ebből, kettő abból, de ez a választók akarata szerint így oszlott meg. És elviseli a város. Az is igaz viszont, hogy akkor, amikor helyi választás volt, vagy Európa parlamenti választás, a képviselők az utcán voltak előtte két héten keresztül, és szemtől-szembe agitálták a választópolgárokat maguk mellett. Az is igaz, hogy a pártok a maguk programjait az Európa parlamenti választásokra, vagy épp a helyi választásokra eljuttatták a lakásokba, bedobták, tehát megismertették ily módon is. Utcán és mindenütt, ahogy lehetett, népszerűsítették magukat. Holott egy egyéni választókerület van. De azért ezt is vegyük észre, hogy ahogy mondják ezt az angol csodálatos gyeppel kapcsolatban, amikor megkérdezi az idegen, hogy mitől ilyen szép a gyep, amire azt mondja az angol, hogy hát természetesen fel kell ásni, el kell vetni a magot, s aztán locsolni kell, s amikor megnőtt, akkor nyírni állandóan, ja, és ezt 400 éven keresztül. Van azért múltja egészen más múltja van, és ha egyéni választókerületre hivatkozik Angliában Filló Pál, joggal, de azért a két, és háromszáz évet is utána kellene ehhez gondolni, és teljesen mindegy ilyen értelemben, hogy egyéni választókerületre építkezik-e Anglia, vagy sem. Mások a demokratikus hagyományok. Nálunk ma nem az a gond, nem az a legnagyobb gond szerintem, hogy hány egyéni választókerület legyen, hanem az, hogy a demokráciát, amelyet most már a Parlament is alkotmányos formába öntött, a demokratikus jogállamnak az intézményrendszerét, a választások útján hogy tudjuk elősegíteni. A többpártrenszer kialakulását. Ez a választójogi törvénytervezet bevallottan — én azt hiszem ezt soha nem titkolták a minisztérium, a törvényelőkészítők — a többpártrendszer segítését szolgálja. A kérdés az, hajlandók vagyunk-e mi azt vállalni, hogy az egyéni választókerületekre, a vidékre való hivatkozással ezt összemosva éppen gátolni akarjuk a többpártrendszer kialakulását. Hajlandók vagyunk-e vállalni azzal együtt, ahogy itt valaki el is mondta, azt hiszem, hogy miközben elfogadtuk az Alkotmányt, az új Alkotmányt — ez szinte új Alkotmány —, amely deklarálja a többpártrendszert, mi most befékezni fogjuk ezt a többpártrendszert. Ez a nagy kérdés. Hadd mondjak két szót — amit már itt megemlített ugyan Debreczeni József—, az előkészítő tárgyalásokról. Én is úgy érzem, hogy a Parlament nagy tisztességgel és nagy felülemelkedettséggel fogadta az előkészítő tárgyalásokat, és senki nem sértődött meg azért, hogy netán, — vagy ha volt is egy-két ilyen hang, az elmúlt, hála istennek —, itt megelőznek bennünket, és kiveszik a szánkból a falatot, vagy helyettünk eldöntik, és ugyanaz a helyzet van, mint volt. Nem ugyanaz a helyzet. Azért azt mindenki észrevette a tárgyalásokat figyelemmel kísérve, hogy ez egészen más volt, — mondom ezt Fekete Jánossal ellentétben —, mint azok a társadalmi viták, amelyek régebben zajlottak. Én egyetlen igazi társadalmi vitára emlékezem, az éppen ennek a választójogi törvénytervezetnek az első változata volt. Amit elég nagy tömeg tárgyalt, tényleg többen részt vehettünk ebben, és nemcsak szakértői szinten ment, a jogászok tisztes szakmai tudását hozzáadva, hanem polgárok is mentek oda, valóban elkezdtünk érdeklődni. Én ezt az egyet tudom az elmúlt 5 évből, amikor valóságos társadalmi vita zajlott: le is söpörte ezt a választójogi tervezetet ez a társadalmi vita az asztalról, és jött helyette egészen más. De ezek a társadalmi viták semmiképpen nem tudták azokat a valóban jelentkező, jelenlévő, csak az egypártrendszer keretei között ki nem mutatható és felszínre nem törő politikai és egyéb érdekkülönbségeket megmutatni, felszínre hozni, amiket ez az ellenzék és a háromoldalú kerekasztal-tárgyalások meg tudtak teremteni, fel tudtak mutatni, és el tudtak érni. Egyébként ebben is azért néhány ezer ember részt vett, magukban csak a tárgyalásokban, szakértői bizottságokkal. Tehát majdhogy nem azt mondhatom, hogy egy tíz évvel ezelőtti társadalmi vitának számarányában bőségesen megfelel. Azért a minőségi különbséget meg hadd ne kelljen bizonygatnom Önök előtt. Ez a társadalmi vita társadalmi vita volt, ha úgy tetszik, helyettesítette azt a nemzeti bizottságot, amit annak idején az Új Márciusi Front javasolt, ha úgy tetszik helyettesítette és végigcsinálta azt, amit egy második kamarának meg kellene, vagy meg lehetne tennie. Érdemi tárgyalások voltak, és minden bizonnyal érdemi viták és egyezkedések, tisztes alku alapján alakult ki ez az egyensúly. Én azt kérem, ezt is vegyék Önök figyelembe. Végezetül arra, amit Mayer Bertalan a keszonhasonlattal mondott. Kétségtelen tény, önmagában igaz, bele is pusztulhat az ember. Az is igaz, hogy az elmúlt egy esztendőben olyan sebességgel zajlottak a változások, hogy talán erősíthetnék is az ő keszonhatás-elméletét, vagy annak végeredményét. Hiszen sokkal több minden történt tíz hónap alatt, mint az elmúlt 40 évben együttvéve. De nem roppant bele az ember, nem roppant bele Magyarország, sőt fölszabadult tőle Magyarország. Én nem hiszem, hogy az lenne a végeredmény, amit Mayer Bertalan megjósolt. Én úgy tekintem ezt, talán nem olyan szentségesként, mint ahogy ezt a főrabbi úr fogalmazta meg, szent kísérletnek. Talán több annál. Szent kell legyen számunkra, hogy ez az egyensúly ne boruljon föl, és bár egy kicsit kísérlet arra, hogy itt tényleg valódi többpártrendszer alakuljon ki, ne azt higgyük, hogy belehalhatunk, belepusztulhatunk. Élni akarunk, ezért van szükségünk erre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Még pótlólag jelentkezett dr. Tóth Antal, BácsKiskun megye.