Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5101 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5102 DR. TÓTH ANTAL: Nem. ELNÖK: Nem. Sápi Ferenc, Budapest? SÁPI FERENC: Nem. ELNÖK: Nem. Akkor az általános vitát lezárom, és javaslom, hogy a törvényjavaslatot az Országgyűlés bocsássa részletes vitára. Kérdezem, hogy egyetértenek-e ezzel képviselőtársaim? Kérem, szavazzunk. Igen, köszönöm szépen. Ezek szerint rátérünk a részletes vitára. Most megkérem képviselőtársaimat, akik jelentkeznek a részletes vitában felszólalásra, sorban nyomják meg a felszólalást jelző gombjukat. Megadom a szót Zsidei Istvánné képviselőtársunknak, Heves megye 5. választókerület. ZSIDEI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A jogi bizottsági ülésen 5 alkalommal jelentem meg, hogy az értők segítségét igényelve tudjak most itt önök elé terjeszteni módosító javaslatokat. Meg kell mondanom, ez nem jött össze. Végül is leadtam írásban a javaslatokat, tehát megkíséreltem eleget tenni az ügyrendi előírásnak. És most, a kapott szó jogán, Önökre bízom felvetéseim kezelését, azzal, hogy sikerüljön legalább olyan egységes álláspontot kialakítani, mint Esztergom alkotmánybírósági székhelyben való döntésünknél. Ezek után arról, hogy a képviselők választásáról szóló törvényjavaslat nem a 4. §-sal kezdődik, hanem az első résszel, a választójoggal, ezen belül az 1. §-sal, mely — idézem — a választójog általános és egyenlő. Kapott, szerzett, de leginkább állampolgári alapjogról van szó. És aki választójoggal rendelkezik, az ezek szerint választhat és választható. De nem így van. Mert a 2. § (3) pontja a választhatóságot nemcsak választójoghoz, hanem magyarországi állandó lakóhelyhez köti, azaz a választójog gyakorlását ettől teszi függővé. Sőt ezzel együtt, vagy ennek természetes folytatásaként a 2. § (4) pontja szavazásban akadályoztatottnak minősíti a külföldön tartózkodót, vagy akinek nincs állandó lakóhelye Magyarországon. Hát kérem, én már két választás részese voltam, de ez idáig senki nem kért tőlem olyan nyilatkozatot, hogy van-e állandó lakóhelyem. Biztos furcsa helyzet állt volna elő, ha képviselőjelöltként kiderül, hogy az, akit meg akarnak választani, csak azért nem lehet jelölt, vagy netalán képviselő, mert nincs állandó lakóhelye. Ezzel azt kívántam érzékeltetni, hogyha ma még nem volt ilyen eset, még előfordulhat a jövőben, illetve lehet, s még az is meglehet, hogy bármennyire hadakozunk ellene, fel kell oldani, meg kell oldani, jogilag rendezni, szabályozni kell ezen jogosultságból való kizárást. Mert, ha egy szűk körről volna szó, talán tudnám kezelni valahogy. De amikor százezres nagyságrendű választójoggal rendelkező állampolgárt érint, ez ugye már szóra érdemes. Ez a választási törvényjavaslat közel sem egyszerű. A végrehajtása meg különösen nem lesz az. Vagyis túl sokat már nem ronthatok, nehezíthetek a helyzeten. Én abból indultam ki, hogy személyi igazolványa, személyi száma mindenkinek kell legyen. Ideiglenes jelleggel bejelentési kötelezettség miatt pedig be kell jelentkezni valahol annak, aki lakást, férőhelyet bérel. Ezért meg kell vizsgálni annak lehetőségét, mely egyben javaslatom is, hogy minden választókörzetben kettő, azaz két választói névjegyzék legyen. Külön regisztrálva, nyilvántartva az állandó és külön azokat, akik ideiglenes lakóhelyükön jelentkeznek választójoguk gyakorlására. Önök előtt ismeretes, hogy sokan állandó lakóhelyüktől ideiglenesen vagy tartósan távol élnek. Lassan már mi is. De nagyon sok iskolás, különböző beosztású és hivatást ellátók, de a tényleges katonai szolgálatot töltők is. Ezen érintettekre vonatkozóan semmilyen elképzelés nincs. Vagy talán elindul az ország választani jelszóval szó szerinti búcsújárásra, vagy amikor az állandó lakóhely léte vált elsődlegessé, az, aki állandó lakóhelyétől távol él, az kire, illetve mire fog szavazni? Mert hiszen tartós életvitelét ideiglenes tartózkodási helyén folytatja. Javaslom tehát, hogy aki állandó lakóhellyel rendelkezik, de a hivatalosan bejelentett, személyi igazolványában feltüntetett ideiglenes lakóhelyén kíván élni választójogával, az állandó lakóhelyéről hozott igazolás birtokában, mely igazolás azt tartalmazza, hogy állandó lakóhelyén töröltette magát a nyilvántartásból, azt ideiglenes lakóhelyen nyilvántartásba lehessen venni és így élhessen választójogával. Egy részlet megjegyzésem lenne. Az igazolást ne kékszínű nyomtatványra írják. Továbbá javaslom, hogy akinek nincs állandó lakóhelye, azt a személyi igazolványában szereplő ideiglenes lakóhelyén nyilvántartásba lehessen venni. Ami még szintén megoldható, az az, hogy a tartós külföldi kiküldetésben és szolgálatban lévők is kapjanak lehetőséget választójoguk gyakorlására úgy, hogy a követségeken országos listára, vagyis pártokra szavazhassanak. Külön döntést igényel, hogy ezen szavazatokat hol tudják és hol fogják majd figyelembe venni. Képviselőtársak! Ha már szónál vagyok és a választójogon túljutottam, még egy kis kitérőt engedjenek meg. Ha akarják, vehetik úgy is, hogy magamról beszélek, mert ha valaki rámsüti, hogy kijáró képviselő voltam, védekezni védekezhetek, de a lényegen nem tudok változtatni. Csakhogy az én értelmező szótáramban kijáró és a kijáró között különbség van. Mert hiszen az olyan kijáró képviselő, aki a helyi problémákat megismerve, azokat felvállalva országos gondokra mutat rá, az ugye jó értelemben vett kijáró. Sőt ugyan ki kérdőjelezheti meg kijárását, avagy a képviselő kiállását, ha például egy nyugdíjas példáján mutat rá több mint két- és félmillió nyugdíjas közül érintettek problémájára. Vagy míg nekünk az a bűnünk, hogy kijártunk, vezetőink szemére azt vetik, hogy nem jártak, mert hiszen, ha jártak, többet jártak volna, akkor érzékelték, előbb érzékelhették volna, hogy milyen nagy a baj. Vagy talán a törvények nem mindig egyedi eseteken tükröződnek vissza, és ha megkérdőjeleződik a lentről, a választókerületi indíttatásból fakadó ilyenfajta képviselet, akkor nem az lesz a következmény, hogy úgy elsza-