Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5097 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5098 Végül egy nagyon fontos körülményre szeretném felhívni a figyelmet. Arra, hogy ez a választójogi törvény az egész átalakulás lényege és centruma. Attól tartok, hogy egy olyan hangulat kezd kialakulni itt az Országgyűlésben, hogy három alkalommal már elfogadtuk a nemzeti kerekasztal megállapodását, most, a negyedikben már megtehetjük azt, hogy önállóan döntsünk, és visszautasítjuk ezt, s jelentősen módosítjuk. (Moraj a teremben.) Hogyha rosszul gondolom, akkor bocsánatot kérek. (Rosszul!) Akkor visszavonom azonnal. Visszavontam. Szeretném elmondani, miért gondolom, hogy az egész átalakulás centruma. A helyzet az, hogy az ország súlyos válságba, csődszerű állapotba került. Rövid leszek. A megoldás nyilvánvalóan egy új hatalom, egy új vezetés munkája révén állhat elő. A régi hatalom nem képes kivezetni az országot ebből az állapotból. Ezért van szükség választásokra. Ezért van szükség új választójogi törvényre. Ezért ültek le a tárgyalófelek az asztalhoz. Kiderült azonban nyilvánvalóan, hogy a választójogi törvény nem működhet önmagában, hogyha bizonyos föltételek nem érvényesülnek mellette. Ezért kellett módosítani az alkotmányt, hogy a választási kampány ne legyen alkotmányellenes. Ezért kellett módosítani a BTK-t, ezért kell köztársasági elnököt választani, és így tovább. De mindezek föltételei a választójogi törvény valódi működésének. És ezek a föltételek úgy lettek kialakítva a megállapodás alapján, hogy ahhoz a bizonyos választójogi törvényhez, amelyben döntően és először megegyeztek, ezek illeszkedjenek. Tehát, ha mi most a választójogi törvényt vetjük el, akkor az egész építménynek kihúzzuk az alapját, és összeomlik. Ebben biztos vagyok. Befejezésül egyetlen dolgot még engedjenek meg. Azt hiszem, nem egészen megalapozott az a fajta érzékenység, amely úgy vélem — remélem, ezúttal nem tévedek — kicsendült a bizonyos hozzászólásokból, hogy a Parlamentet itt félretették, statiszta szerepre kárhoztatták, és ami itt születni fog, az zabigyerek lesz, és nem vállalhatjuk az apaságot — ahogy ez itt elhangzott. Eddig hogyan történt a törvényalkotás? Nem az ülésteremben fogalmazták meg a törvények szövegét. Törvényjavaslatok szövege került be eddig is ide, ezen lehetett módosítani, ezt lehetett elfogadni vagy elvetni. Eddig azonban ezeket a törvényjavaslat-szövegeket egy olyan Kormány terjesztette be, amelyik mögött egyetlen párt állt, és nyilvánvaló, hogy igénye volt ennek a pártnak, hogy a Parlament elfogadja ezeket a benyújtott javaslatokat, még ha nem is nyíltan fejezte ki ezt az igényét, de azt hiszem, ezt nem lehet kétségbe vonni. Most mi történt? Most tíz párt és még ennyi társadalmi szervezet ült le, megegyezett és megállapodott, és ez a megegyezés került a Parlament elé, ugyanúgy, mint eddig, azzal az óriási különbséggel, hogy most ilyen kényszerek nincsenek; pusztán érvekkel lehetett meggyőzni a Parlamentet arról, hogy ezt fogadja el. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Király Zoltán Csongrád megyei képviselőt illeti a szó. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Rendkívül nehéz azt hiszem, most szót kérni és szólni, mert sokan elhagyták a termet, s ugyanakkor magam is úgy érzem, hogy a sarkalatos törvények legsarkalatosabbikáról van ez esetben szó. íme ez is mutatja azt, hogy rettentő nagy vihart kavart, s úgy tűnik, olyan vihart kavart ez a törvénytervezet, amely ebben a pillanatban számomra nem láttatja a megegyezés lehetőségét, és valóban annak szelét veti előre, hogy talán felborulhat az a konszenzus, amely megteremtődött társadalmi méretekben az elmúlt három hónapok tárgyalásai nyomán. Én ezt a veszélyt szeretném az önök figyelmébe ajánlani, s szeretnék röviden szólni — bár nem készültem előre, de itt a vitában elhangzottakra is kitérve, még néhány saját észrevételemet is közreadva. A legfontosabb, amiben én az ellentmondást látom vagy talán a félreértéseket érzékelem, az részben egy hangulati tényező, amelyet Mayer Bertalan is felvetett és tolmácsolt, másrészt Deák Géza, akik a vidéket hozták be ide a Parlamentbe. A vidék mint eszköz, amelyet kihasználnak, a vidék hangulata, amelyet mint képviselők tolmácsolnak itt. Én azonban úgy érzem, nagy tévedésben vagyunk, amikor a vidéket leszűkítjük az egyéni választókerületre. A vidéket az egyéni képviseletre önmagában. Mert hiszen ez az oka, ez az, amivel érvelnek amellett, hogy ki kell az egyéni választókerületeket bővíteni. Mert egyébként nem azok fognak ott helyben bejutni, akik a vidék képviselői a falvakban, a kisvárosokban, a községekben. így vetődik fel az a kérdés bennem, amit már megkérdeztek néhányszor talán más képviselőtársaktól is, hogy kit képvisel a képviselő? Engem egyéni választókerületben választtattak meg, magam is tudóm, mit jelent az és nagyon kedvelem is ezt a formát, hiszen ott szembesülhettem azzal, akit a hatalom akart, és ott ennek ellenére nyilván a magam habitusa, a magam fellépése, a magam programja alapján választottak meg a hatalommal szemben az emberek. Én tehát fontosnak tartom, tudom, mit jelent az egyéni választókerület. És úgy érzem, szükség is van arra, hogy ez a fajta megmérettetés, ez a fajta egyéni arculat, a pártok programjának megszemélyesítése megtörténjék az egyéni választókerületekben. Mégis úgy érzem, összemossuk a vidéket és az egyem választókerületet. Ha a vidékiség képviselete azt jelenti az egyéni választókerületben, hogy akkor csak a választókerületi dolgok lesznek a meghatározóak, mert hiszen így lehet olcsón sikert elérni, akkor elfeledkezünk arról, hogy a vidék igazi érdekképviselete nem a járdalapokon keresztül valósul meg, hanem sokkal magasabb szinteken, nagyobb méretekben, nemzeti méretekben. Én a magam választókerületében tudtam találkozni és foglalkozni — mint ahogy mások is — a járdalapokkal is. De ha már angol példákat hoztak képviselőtársaim, hadd mondjam el a saját tapasztalataimat. Az a liberális párti képviselő, akivel én egy napon keresztül találkoztam, beszélgettem, s megismerkedtem a munkájával a választókerületben, egy apparátus segítségével egy év alatt tízezer választópolgárral tudott találkozni. Nem viccelek: tízezerrel! Gondolja meg bárki is közülünk, hogy tudott-e így?! És ő még-