Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5095 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5096 Ezért én azt javaslom, változtatás nélkül fogadjuk el a választójogi törvényt, amit elénk terjesztettek, a másik három törvény értékét és érvényét ez teszi teljessé. És gondoljunk arra, hogy az ország jövője ma valóban a mi kezünkben van. Valóban a mi kezünkben van és ha az aggályokat ilyen mértékben engedjük eluralkodni, nem magunknak teszünk rosszat, hanem választóinknak — magunknak is persze. Bízom a magyar népben, bízom abban, ha a pártok az emberek elé terjesztik programjaikat és ha ezek a programok közérthetőek, érthetőek és jók lesznek, ha tartalmazni fogják a legfontosabb érdekeket, és mindenki meg fogja találni azt bennük, amit a saját érdekének ismer fel, akkor igenis el fogják tudni dönteni, hogy kit válasszanak, kire szavazzanak. Hozzátenném még ehhez azt, hogy az egyéni kerületek nagyobb számát nem tartom annyira fontosnak; minden egyes állampolgárnak lesz egyéni képviselője. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Dr. Debreczeni József, BácsKiskun megyei képviselő következik. DR. DEBRECZENI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tudom, nehéz helyzetben vagyok, az idő későre jár és az az álláspont, amit szeretnék kifejteni, nem fog megegyezni a teremben ülők többségének álláspontjával. Ennek ellenére nagy tisztelettel arra kérem önöket, hallgassanak végig türelemmel, cserébe — amenynyire lehetséges — igyekszem rövidre fogni. Az elhangzott felszólalások többségéből olyan aggodalomvolt kiérezhető, egy nyilvánvalóan őszinte aggodalom, hogy ez a választási szisztéma a megválasztott képviselők és a választók között nem fogja biztosítani azt a személyes kapcsolatot, amelyet a teljesen egyéni típusú választás biztosított. Azt hiszem, ez nyilvánvalóan jogos aggodalom. Az aggodalom úgy is megfogalmazható, hogy a pártok és a nép között nem lesz majd meg az a szoros viszony, mint ami az egyénileg megválasztott képviselők és a választók között eddig megvolt. De szeretném elmondani, ez a fajta aggodalom és ez a fajta gondolkodásmód a régi egypárti szisztéma tapasztalataiból és logikájából származik. Miért? Az egypártrendszerben, a pártállamban működő Parlament — azt hiszem ebben egyetértünk — nem volt szuverén törvényhozó testület, nem volt a törvényhozás első számú döntő hatalmi tényezője. Ugyancsak egyetérthetünk abban is, hogy a helyi önkormányzatok sem működtek megfelelőképpen, a tanácsok és a tanácstagok nem tudták igazán képviselni helyben a polgárok érdekeit. Ebből következett egy olyan szerepeltolódás, hogy a képviselő országos törvényhozó helyett helyi érdekképviselő és érdekkijáró volt. Ebben az esetben természetes igény volt ez a szorosabb személyes kapcsolat. Egy demokratikus szisztémában a Parlamentnek valóban országos törvényhozó testületté kell válnia és ha a helyi önkormányzatok csakugyan működni fognak, akkor úgy gondolom ez a fajta szoros kapcsolat nem lesz olyan fontos feltétel, mint amilyen az eddigiekben volt. Elhangzottak fenntartások a listákkal, különösen a megyei listákkal kapcsolatban. Elhangzott az, hogy ez egy biancocsekk lesz, amire a választópolgároknak személyek ismerete nélkül kell bizalmat szavazniuk. Nyilvánvalóan nem így van. A pártlisták neveket fognaktartalmazni és minden pártnak elemi érdeke lesz — és nyilvánvalóan meg is fogja tenni —, hogy olyan neveket vegyen a listájára, amelyek vonzóak, ismertek, becsületes, felkészült, köztiszteletben álló emberek nevei. Azt hiszem ez az aggodalom tehát nem megalapozott. A pártvezérkarok beiktatásáról csak annyit, egyetértek Marx Gyulával, ez természetes dolog, hogy a párt az országos listáján igyekszik a legkiválóbb politikusait és a legkiválóbb szakértőit bejuttatni a Parlamentbe, jogászokat, közgazdászokat és így tovább. Azt hiszem, ha ezek a legkiválóbb szakértők és politikusok nem jutnak be a Parlamentbe, az nagyon rossz lesz és az országos törvényhozói szerepet kérdőjelezi meg. Több képviselő a nép érdekét vélte megfogalmazni vagy fogalmazta meg az előttem szólók közül. A vidék hangulatát. És ezt a hangulatot úgy tolmácsolták, mint egy bizonyos értelemben vett pártellenes vagy legalábbis listaellenes hangulatot. És egy olyan hangulatot tolmácsoltak, amelyik a független képviselőkbe helyezné a bizalmat. Ne haragudjanak meg, ha kijelentem: ezek a vélemények inkább feltételezéseken alapulnak. Én négy olyan tényt tudok mondani, amelyik szembenáll ezekkel a véleményekkel, amelyik cáfolja ezeket a véleményeket. Négy helyen zajlott le időközi választás. Ebből mindössze két helyen indult vagy indítottak független képviselőt az állampolgárok. Megtehették volna természetesen — ez egyéni választókerületi rendszer alapján történő választás volt; két helyen nem indítottak, a másik két helyen: Kecskeméten és Szegeden, az egyik helyen 9 százalékát nyerte a szavazatoknak, a másikon tizenegynéhány százalékát. Tehát a választások igenis azt igazolják ezen a négy helyen, hogy a nép inkább a pártok jelöltjeire adta a szavazatát, az MSZMP jelöltjei is több voksot kaptak, mint az úgynevezett független képviselők. Ezek még egyszer mondom: kétségbevonhatatlan tények. Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Itt nyilván a listás szisztéma ellen hangzanak el elsősorban érvek — és kompromisszumot sürgető érvek. Hát ez a szisztéma kompromisszum, nem tiszta listás rendszer, mint amilyen volt 1945 és 1948 között. Megfelezi a mandátumokat, és az egyik fele listás, a másik fele pedig egyéni választókerület alapján lesz betöltve. És a hetven országos mandátum is 35:35 arányban oszlik meg, hogy az egyéni választókerületekben leadott szavazatok fognak visszafolyni, illetve a megyei listákra adott másik 35 mandátum s ebből áll össze az országos lista. Nagyon fontos még egy dolgot hangsúlyozni: ez a kompromisszum nem pusztán pártoknak a kompromisszuma. A harmadik oldal képviselői és szervezetei is aláírták ezt a megállapodást, ezt a választójogi törvényt. A Hazafias Népfront is aláírta, amely köztudomásúan a párton kívüliek szószólójának hirdeti magát. Tehát ez nem párt paktum csupán.