Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5091 Az Orszaggyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5092 Gyakorlatban hogyan fog működni sem próféta nem vagyok, hogy a Bibliát idézzem, sem prófétának a gyermeke — ezt megmondani nem lehet. S hol az egyházak szerepe ebben az új konstrukcióban? Ez rendkívül összetett és rendkívül komplikált. Bevallom őszintén dr. Marx képviselőtársam által elmondottak nem megnyugtatóak számomra. Nem megnyugtatóak, mert úgy érzem, hogy bizonyos félreértésre adnak vagy adhatnak alkalmat. Miért? Természetes, hogy nemzetiségeknek, egyházaknak, felekezeteknek, vallásoknak, kisebbségben lévő felekezeteknek vannak sajátos, egyéni érdekeik, és a szerény megítélésem szerint, tessék velem vitatkozni, de ezeket a sajátos specifikus érdekeket is meg kell jelentetni a Parlamentben! (Taps.) Engedtessék meg, hogy ne hozzanak szörnyű történelmi analógiát 1944-ből, mert nagyon rossz ez a hasonlat. Van olyan prefiguráció, amely elrettenthet, tehát jó lesz odafigyelni, hogy igenis a kisebbségeket is kell reprezentálni a Parlamentben, hogy hogyan és milyen formában, úgy gondolom, az feltétlenül tárgyalást igényel. Nagyon sajnálom, hogy a többünk által felvetett probléma, a kettős kamarilla elvettetett, nem lett belőle semmi. Hogyha két ház lett volna vagy lenne, abban az esetben az ilyen jellegű érdektagolódásban talán sokkal jobban jönne elő az egyházak képviselete. Nagy örömömre szolgál, hogy néhány lelkésztársam ül itt és új lelkésztársam is evangélikus lelkésztestvérem. Ez egy nagyon nagy dolog és egy nagyon komoly, nagyon magas piedesztál. Kérdéses, hogy 1990-től az új demokratizálódó vagy demokratikus társadalmi rendben hol lesz a mi helyünk, a gyakorlati lelkészeké, akik elsősorban gyakorló rabbik, lelkészek, plébánosok akarunk lenni. Hogy egy kis naiv példával oldjam fel, elmondom, és akkor bocsánatot kérek, hogy az öt percet túlléptem. Mondjuk egy adott rabbi, lelkész, plébános A pártnak az elkötelezettje. Hívei az A pártnak, a B pártnak, a C pártnak és a D pártnak. Ez borzasztóan anakronisztikus helyzet és megoszthatja a saját közösséget. Megintcsak a saját véleményemet mondhatom, az az érzésem, s ezt nyilatkoztam a Képes 7-nek is néhány nappal ezelőtt, hogy a meglátásunk szerint az lenne a helyes, hogy pártpolitikai kérdésekkel lelkészek 1990-től nem foglalkoznának. Természetesen alanyi joguk, hogyha akarnak, foglalkozzanak vele. Emberi joguk, csak mondjuk a saját rabbijaink felé azt tanácsolnám, hogy kérjék a mentesítésüket a pártpolitikai küzdelmekben való részvétel ideje alatt, s amikor ez befejeződik, ugyanúgy folytathatják a lelkészi tevékenységüket tovább. De ennek a ténynek nem mond ellent az, hogy egy adott egyháznak, amelynek esetleg sokmillió képviselője van, és ennek az egyháznak saját specifikus érdekei vannak, az ne mondhassa el ezeket a saját specifikus érdekeket és ne nyilváníthassa ki a népképviselet legmagasabb fórumán. Úgy gondolom, hogy például Anglia — mert erre itt már többször volt hivatkozás — rendkívül jó példa. Angliában a felsőházban az egyháznak vannak képviselői, nagyobbrészt reprezentatív képviselet. Ezen is lehet gondolkozni, hogy esetleg reprezentatív képviselet legyen. De úgy gondolom, ezt a kérdést érdemes lenne tovább beszélni, és semmiképpen nem lezárni. Viszont én a mondanivalómat lezárom azzal a gondolattal, hogyha egy könyvcímet idéztem, engedtessék meg, hogy most ne egy könyvet, hanem egy drámát idézzek. Néhány évvel ezelőtt a Thália Színházban volt egy nagysikerű darab, sajnos nem sokan látták, mert nem volt olyan izgalmas, de rendkívül komoly mondanivalója volt. Az volt a címe : Szent kísérlet. Talán a jelenlévők között sokan látták. Amióta ez a demokratizálódási folyamat — Istennek hála — megindult ebben az országban, állandóan ez a két szó jár a fejemben, Szent kísérlet. Én hiszem, hogy ez szent is, hiszem, hogy kísérlet is és hiszem, hogy szent kísérlet, és nagyon remélem, hogy ez a szent kísérlet nem fog elvetélni. (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Előzetes tájékoztatásul el szeretném mondani, hogy az általános vitában még öt jelentkező neve szerepel, és nyilvánvalóan még a részletes vitában is lesznek jelentkezők, vagy vannak. Megkérdezem, hogy akik jelentkeztek az általános vitában szólásra, fenntartják-e igényüket? Benjámin Judit? BENJÁMIN JUDIT: Fenntartom, de szívesebben venném ha holnap szólhatnék hozzá, ha folytatjuk a vitát. Nem tudtam felkészülni, váratlanul keÜ egy másik bejelentés miatt... ELNÖK: Tóth Attiláné? TÓTH ATTILÁNÉ: Köszönöm elnök úr, nem tartom fenn. ELNÖK: Dr. Debreczeni József? DR. DEBRECZENI JÓZSEF: Igen. ELNÖK: Király Zoltán? KIRÁLY ZOLTÁN: Igen. ELNÖK: Dr. Nemes Tamás? DR. NEMES TAMÁS: Tisztelt Elnök Úr! Tulajdonképpen egy ügyrendi javaslatot szeretnék tenni. ELNÖK: Tessék parancsolni. DR. NEMES TAMÁS: Az előző napirend vitájában Kulcsár Kálmán miniszter úr javaslata, hogy a 3. §-t vegyük ki a törvényből, valamint dr. Horváth Miklósnak az a javaslata adta az ötletet, hogy ezeknek a kombinációját javasoljam a tisztelt Országgyűlésnek. Nevezetesen azt, hogy az Országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény általános vitáját folytassuk le, a részletes vitát is folytathatjuk. De én úgy látom már, hogy ebben az inkriminált 4. §-ban többségi véleményt valószínűleg most kialakítani nem tudunk. Ez alatt az egy vagy másfél nap alatt a fehér füst nem fog felszállni. Ha arra jogilag lehetőség van, hogy a 4. §-t kivegyük a törvényből és egyébként a törvényt elfogad-