Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5089 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5090 domásul veszik, tudják, hogy hogyan kell dönteni, nem hagyják magukat félrevezetni. Es igyekeznek döntésükben hiteles emberekre adni a szavazataikat. Tehát a pártok számszerű nagysága semmiképpen sem dönti el azoknak erejét. Az erejüket mindig a rájuk eső szavazatok száma fogja megadni. A nemzetiségek és az egyházak képviseletével kapcsolatban is volna mit mondanom. Szeretnék rámutatni arra, hogy éppen a listás választási rendszer nagyon nagy lehetőséget biztosít arra, hogy a nemzetiségek érdekei, illetve az egyházak érdekei valamilyen formában megjelenjenek. Azok a pártok, amelyek nemzetiségi területen állítanak jelölteket, és nemzetiségi szavazatokra számítanak, nem tehetik meg azt, hogy a listájukon egyetlen egy rátermett nemzetiségi képviselőjelölt sincs. Ez teljesen nyilvánvaló. Az egyházak vonatkozásában pedig az az álláspontom, hogyha következetesen érvényesítjük az állam és az egyház szétválasztását, akkor azért, mert egy egyháznak a tagja valaki, még nem szükséges bennülnie a Parlamentben. Az egyházak akkor működnek jól, hogyha a híveik közül kerülnek ki azok a képviselők, akik az egyházak érdekeit képviselik a Parlamentben is. Az önkormányzatok kérdésében is elhangzott már sok minden. Azt szeretném elmondani, hogy a választók jelenleg a „kijáró" képviselőt tartják igazán magukénak, azt érzik igazán magukénak és ha úgy gondolkodik az átlag magyar, hogy ha elmehetek a fejhez, akkor véletlenül sem megyek a lábhoz. Tehát nem ahhoz a fórumhoz fordul, ahol közvetlenül elintéznék a problémáját, hanem megkeresi a képviselőjét, az talpalhat aztán a kérdésnek a megoldásában. De tudnunk kell azt, hogy ha kiépítjük az önkormányzatokat, márpedig ki fogjuk őket építeni, akkor azoknak ott meg kell oldaniuk a problémákat és azokban az önkormányzatokban ugyanúgy a pártok, a maguk erejének megfelelően meg fognak jelenni és nem teheti majd meg az a helyi önkormányzati párttag, vagy a párt az egész apparátusával, hogy a lakóknak, az állampolgároknak az érdekeit ott nem intézi el tisztességesen, hanem majd még Pestre is kell futkosni a képviselő után. Egyes képviselőtársaim sokallják a képviselőhelyeket. Valójában nem az ellenzéki pártok azok, amelyek megakadályozták azt, hogy ezeknek a számát csökkentsék. Az ellenzéki kerekasztal elfogadta volna azt, hogy sokkal kisebb létszámú legyen a képviselők száma, főleg úgy, hogy a jelek szerint a képviselők egyértelműen főhivatású képviselőkké válnak. Még egy gondolat: ,,a pártok vezetői kerülnek majd be a Parlamentbe". Egy ilyen vád, vagy — nem akarom ilyen súlyos szóval illetni — szóval ilyen félelem él a felszólalók szavai mögött. Képviselőtársaim, hát nem az a természetes, hogy azok a főhivatású politikusok, akik a pártok élén állanak, hogy azok irányítsák az ország politikáját és azok legyenek bent a Parlamentben? Volt valami haszna abból, hogy nemek, foglalkozási csoportok, osztályok és hasonlók szerint meghatároztunk egy kontingenst és úgy kerültek a képviselők a Parlamentbe? Volt ebből valami haszna az országnak? Azt hiszem, hogy nem! A pártonkívüliek helyzete: kétségtelen, hogy ez a választási törvénytervezet a pártonkívülieket hátrányosan érinti. (Közbetapsolás, sürgetve a beszéd befejezését.) Elismerem és fontosnak tartom, hogy a pártonkívüliek legyenek jelen a Parlamentben és fejezzék ki azt a sokszínű érdeket, színesítsék, tarkítsák a Parlamentnek a munkáját, jelenítsék meg esetleg helyi közösségeknek a speciális érdekeit. (Ismét sürgető közbetapsolás.) Mindez azonban nem fedheti el azt a tényt, hogy valójában a pártok irányába fog megszerveződni a magyar társadalomnak a politikai élete és súlypontilag a Parlamentben ennek így kell majd itt megjelennie .. . Én meg tudom érteni azokat a képviselőtársaimat, akik az 1985-ös választás során, esetleg igen komoly áldozatok árán, komoly megmérettetés útján kerültek be a Parlamentbe és most úgy érzik, hogy ők egyszerre feleslegessé váltak, és ez a választási törvény kilöki őket onnan. Változatlanul úgy érzem azonban, hogy azok, akik sok mindent tettek a maguk választási körzetében, azok nyilvánvalóan az új választási törvény szerint is sikerrel startolhatnak a képviselői mandátumért, és nem egy pártjelöltet fognak hátrautasítani. Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam. ELNÖK: Köszönöm. Kedves képviselőtársaim még egy rövid hozzászólást meghallgatunk és döntünk, hogy folytatjuk-e még ma az ülést, szünetet tartunk-e vagy folytatjuk-e egyáltalán még a munkát. Kérem hallgassuk meg dr. Schöner Alfréd képviselőtársunkat, országos lista. DR. SCHÖNER ALFRÉD: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Igyekszek nagyon röviden fogalmazni. Egy rabbitól elvárható, hogy tömör legyen, de be kell hogy valljam őszintén, hogy nem fog könnyen menni, de ennek ellenére úgy érzem, hogy öt percnél tovább nem veszem igénybe türelmüket. Lassan kilencedik órája zajló vita, bennem Zweignek egyik könyv címét idézi fel: Érzelmek zűrzavara. Az itt elhangzott gondolatok, sőt mi több, gondolatgazdagságok ezt a címet juttatták eszembe: Érzelmek zűrzavara. Az első kérdés — tulajdonképpen néhány kérdést szeretnék megfogalmazni és visszaélni rövid ideig még türelmükkel, — hogyan értékelhető a választásról szóló törvényjavaslat. Beszélve szakértőkkel, beszélve magasan kvalifikált emberekkel, egyszerű emberekkel, átlagemberekkel, az volt túlnyomó többségben a vélemény, hogy ez egy rendkívül kiváló elméleti szakanyag. A másik oldal mindig azt a kérdést fogalmazta meg, hogy ilyen gyakorlati alapra épült fel ez a kiváló elméleti corpus? Ez a két kérdés vajon hogyan egyesíthető, és közös nevezőre hozható-e? A jelenlévők között egyértelmű volt az állásfoglalás, hogy rendkívül érdekes anyag és nagyon sok hozzászóló fogalmazott úgy, kiváló elméleti szakanyag. Jómagam jogász nem lévén, alkotmányjogász nem lévén, legfeljebb csak saját érzéseimet a ,,nem szakember" érzéseit mondhatom, tényleg egy kiváló dolgozatnak tűnik.