Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5087 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5088 nekünk részünk volt! De, hát nem akarok saját fajdalmát, örömöt eldalolni, ez méltatlan lenne. — Igen gyakran a megalázottság vádját, helyzetét is el kellett viselni; azt a körülményt, hogy gyakran kérdésessé tették a társadalmi szervezetek ott ülő képviselői számára, hogy egyenértékűek-e, egyenrangúak-e, néha asszisztencia-szerepre akarták kárhoztatni a társadalmi szervezetek ott lévő képviselőit. Kegyetlen vitában voltunk hol az első oldallal, hol a második oldallal, hol mindkettővel. Mert a társadalom nemcsak pártok szerint tagolódik. Horváth Miklós már idézett számokat. Nekem nem pontosan ezek a számaim vannak, de nagyságrendileg ugyanez a helyzet. Igenis a társadalom tekintélyes része nem akar pártosodni, — bocsánat: pártoskodni! Emelkedettebb, minthogy csak pártoskodással akarná a közélet iránti érdeklődését kifejezni. Ezt nagyon lényeges dolognak tartom. Vigyáznunk kell erre, mert az egyensúly törékeny, hiszen mai vitánk is ezt tükrözi. Ezért fel merem hívni a figyelmet arra a passzusra, amelyet a törvénytervezet 5. szakasza tartalmaz. Engedjék meg, hogy idézzem, és ne haragudjanak érte: egyéni választókerületekben választópolgárok és azok a társadalmi szervezetek, — aláhúzom! — amelyek megfelelnek... állíthatnak jelölteket. Fura: ,,a továbbiakban pártok" jelenik meg a szövegben. De kérem szépen, jegyezzük meg, ami a „pártok" szó előtt van: társadalmi szervezetek. És tudjuk, hogy a társadalmi szervezetek össze is foghatnak és fogjanak is össze, hogy ne csak a pártok képviselői legyenek a Parlamentben, hanem a pártok fölé emelkedni tudó társadalmi szervezetek képviselői is. Kérem, ne higgyék, hogy én a hazafias népfront mellett folytatok választási agitációt. Nem! Hanem ezt a nemzeti összefogást nagyon fontosnak tartom. És ha így van, akkor azt ne feledjük el, hogy társadalmi szervezetek is állíthatnak jelölteket. És állítsanak is! Az én részletes vitához szóló megjegyzéseim tulajdonképpen ezzel függnek össze. Egészítsük ki esetleg a törvény szövegét, hogy félreértés ne legyen, hogy ne csak a pártok közötti vita uralja itt is a terepet, ne csak pártokról essen szó. Esetleg írjuk oda kiegészítésként, hogy társadalmi szervezetek, nemzetiségi szövetségek, sok minden, fel lehet sorolni. Jelezhetjük, — akár csak példaszerűen is — hogy igenis lehetnek olyan társadalmi szerveződések, amelyek fel tudják, fel kell hogy vállalják a nemzetiségi szövetségeket, az egyházak képviseletét és más társadalmi szervezetek képviseletét is. Én ezt fontosnak érzem. Miért agitáltam ilyen módon a törvény mellett? Azért, mert nekem is az a véleményem, hogy összefüggenek a sarkalatos törvények. Én nem ellenzék még tárgyalásokat, de ha ezt a törvényt nem alkotja meg a Parlament valamilyen ok következtében; nem azt mondom, hogy így, ahogy van szavazzuk meg, én képes vagyok erre, hogy így megszavazzam, mert aláírtuk a megállapodást, bár nem innen idültünk el. Nem innen indultunk el! A hazafias népfrontnak, a harmadik tárgyalófélnek is az egyéni és listás választókörzetnek aránya tekintetében a kiindulópontja más volt. De ide eljutottunk ezért nem akarom most visszahozni első álláspontomat. Mert nem ez a kérdés lényege. Ha elhalasztjuk — a sarkalatos törvények egységet képviselnek — nem tudjuk megalkotni azokat az alkotmányos jogszabályokat, amelyek a békés átmenet számára rendkívül fontosak. Ezt nagyon lényegesnek tartom. Ezért én kérem, hogy ne halogassunk törvényalkotást, hanem alkossuk azt meg, nézzük meg, hogy az alapelvek sérelme nélkül hol lehet kisebb-nagyobb korrekciót végrehajtani rajta. De fogadjuk el! Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Dr. Marx Gyula képviselő következik, Zala megye 2. számú választókerület. DR. MARX GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Bocsássák meg nekem, nem készültem direkt hozzászólásra, de ez a hosszú vita, a sok hozzászólás, sok embernek a gondolatgazdag mondanivalója mégis arra késztet, hogy néhány kérdéssel kapcsolatban kifejtsem saját magam és egy kicsit talán az ellenzéknek is a nézeteit. Úgy tűnik, a hozzászólók beszédéből talán egy kívülálló arra is gondolhatna, hogy a többpártrendszer az valami nagy rossz. A pártok valójában az utóbbi hónapokban kivétel nélkül a többpártrendszerű demokrácia megvalósulása érdekében lépnek föl és ilyen programot hirdetnek, most pedig mintha az csendülne ki képviselőtársaim megjegyzéseiből, hogyha ez megvalósul, akkor valami nagy rossznak nézünk elébe. Azt mondjuk, hogy ,,a Parlament pártharcok színterévéválik". Igen. A Parlamentnek tulajdonképpen az a hivatása, hogy itt a pártharcokat megharcolják. Tegnap Németh Miklós miniszterelnök úr amikor a rendkívüli minisztertanácsról visszatért, és elmondta a Kormány határozatát, akkor valahogy úgy fogalmazott, hogy a Kormány átérzi a felelősséget abban a kérdésben, hogy a kérdéseket, problémákat mederben tartsa, és a megoldásokat ilyen értelemben keresse. Én akkor úgy éreztem, hogy ez a Ház az a bizonyos meder, amiben a kérdéseket valóban meg kell harcolni, tisztába kell tenni, és el kell dönteni. Tehát első gondolatsorom vége az, ne gondoljuk azt, hogy a többpártrendszer az valami misztikus dolog és valami nagy veszélyt jelent ennek az országnak, hanem azt gondoljuk, hogy a demokráciának a kifejezett és az egyik leghatékonyabb, leghasználhatóbb eszköze, az emberiség történelme során különböző formákban ugyan, de ezt tudta megalkotni. Fogadjuk el mi is, van is népünk történetében ennek komoly múltja. Sajnos közben olyan generáció nőtt fel, amely ennek a gyakorlatát nem látta és azt hiszem, hogy egy picit azért félünk tőle. A pártok nagysága. Ez is nagyon sokszor felvetődik a különböző hozzászólók beszédében, hogy nagyon kis létszámúak a jelenleg alakuló pártok. Valahogy az az érzésem, gondolkodásunkban azt hisszük, hogy csak annak a pártnak van ereje, amely több százezres taglétszámot mutat fel. Én meg vagyok róla győződve, hogy több százezres taglétszámú párt az elkövetkező öt évben biztosan nem fog működni Magyarországon. ,, Az emberek nem tudnak dönteni, hogy mit is akarnak" Az időközi választások tapasztalatai véleményem szerint bizonyították azt, hogy igenis tudják, igenis tu-