Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5085 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5086 mondani, vagy kitől szabad kérdeznem, vagy kell kérdeznem. Valószínű, hogy az előterjesztő miniszter úrtól. A másik dolog, illetve ehhez rögtön kapcsolódik is, amit végűi is szeretnék mondani, Horváth képviselőtársam véleményét erősíteni. Mi itt olyan jelzőket alkalmazunk ma, — igaz jelzőket hozzá kell tennem: — rendkívüli, történelmi, stb. Azt is mondjuk, hogy a Parlament bizonyos mértékig kimaradt az egyezkedésből. Ennek én nem láttam eddig nagyon nagy problémáját, hiszen azt mondjuk úgy, hogy nem volt a Parlament dolga. De most látszik, hogy nagyon jó lett volna, mert várható volt, hogy ez a törvény lesz a legvitásabb. Én úgy gondolom, hogy még lehetne ezt pótolni. Nem hiszem, hogy a demokrácia megcsúfolása lenne, sőt talán a mai helyzetben a demokrácia csúcsa lenne, ha most a Parlamentet elfogadná a háromoldalú kerekasztal ebben az ügyben még ma este, vagy holnap tárgyalópartnernek és megegyeznének úgy, hogy ez a törvény elfogadásra kerülne. Én erre szeretnék felhívni. (Taps.) Egy dolgot még, és azután be is fejezem! Úgy gondolom, méltatlanul kevés szó esett, kivéve a nemzetiségi képviselőket, mert ők felvetették. Nem akarok a tegnapi ügyre visszatérni, de nekem egy kicsit fájó volt, hogy Mándity képviselőtársunknak szinte ki kellett erőszakolni az alkotmánymódosításnál azt a bizonyos pontot. Ha mi hitelesek akarunk maradni a Magyar Köztársaság nemzetiségi politikájában külföldön is és belföldön is, akkor a ma elhangzott felvetéseket egy kicsit komolyabban kellene venni. Egyrészt van rá javaslat. Én nem kívánok módosító javaslatot előterjeszteni, de valamilyen módon ezt alkotmányosan vagy törvényesen rendezzük a választási törvényben. — Ha nem, akkor van egy eretnek javaslatom. Ez is bizonyíthatná egyébként azt, hogy a megegyező felek, a tárgyaló felek a háromszögletű asztal mellett ezt a dolgot komolyan veszik. Nem lenne-e az megoldás, — ez természetesen nem a Parlament döntése, de itt vetem fel, mert nyilvánvaló, hogy jelen vannak azok, akiket ez érint, — ha megegyező pártok kötelezettséget vállalnának arra, hogy az országos, vagy a megyei listájukon előkelő helyen — tehát, ami bizosíthatja, vagy várhatóan biztosítja megválasztásukat, egyébként a saját pártjukba tartozó nemzetiségi jelölteket vennék előre? Ha egyébként nem megy, valami más úton-módon kell ezt a kérdést megoldani. Én ezt olyan fontosnak tartom, (Zaj.) hogy erre megoldást kell találni. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Dr. Sinkovics Mátyás budapesti képviselő következik. DR. SINKOVICS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az előző kolléga, orvoskollégám, barátom mondta, hogy ő akkor a tartózkodási gombot nyomja meg. Azt hiszem, három napig keményen dolgoztunk, három nagyon nehéz és fontos sarkalatos törvényt fogadtunk el. Azt hiszem, itt sok értékes hozzászólás hangzott el a Parlamentben és kinn a folyosón is! Nekem az az érzésem, hogy ezzel a negyedikkel, a képviselők megválasztásánaktörvényével, — az eredetivel, amelyet a belügyminiszter úr előterjesztett, amelyet a bizottságok és itt kollégák, barátok előterjesztettek, amelyet a háromszögletű kerekasztal megtárgyalt keményen dolgozva a mi képviselőinkkel, — elvégre ott voltak, csak itt azok — sajnos — nem szóltak, — az az érzésem, nem lehet ezt teljesen elvetni. Ennek egy nagyon értékes vezérfonala van, nagyon fontos megállapítások vannak benne, a háromszögletű asztalt kerekké kell tenni. A három törvény után szerintem a negyedik törvényt is meg kell alkotnunk, meg kell egyeznünk. Az volna a javaslatom, hogy az illetékes bizottságok a belügyminiszter urat megkérve, és akik ott voltak a háromszögletű, vagy kerekasztal-konferencián, üljenek le és még most a parlamenti időszak alatt, vagy ahogyan dr. Horváth Miklós kolléga mondta, legkésőbb októberben tárgyaljanak. Ezt a fontos ügyet tovább húzni nem lehet, dolgozzunk tovább rajta a nemzetért! Az Európához való felzárkózáshoz ez egy nagyon jó törvényalap kiegészítésekkel, ezzel meg kell birkóznunk és el kell fogadnunk. Köszönöm. (Tips.) ELNÖK: Köszönöm. Huszár István képviselő következik szólásra — országos lista. HUSZÁR ISTVÁN: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélyen érintettek Jakab Róbertné alelnökasszony szavai, amelyek fajdalommal, keserűséggel átszőttek voltak, és mélyen érintett kérdése is, tudniillik: hogy nyugodtan alszanak-e azok, akik részt vettek az egyeztető tárgyalásokon? Én nem pártok képviseletében, — ezt tiszta lelkiismerettel mondom, — a harmadik tárgyalófél képviseletében voltam részese a tárgyalásoknak. Hadd válaszoljak kérdésére: bevallom nem alszom nyugodtan, nem aludtam akkor sem, és most sem alszom nyugodtan, de nem csupán e törvényjavaslat miatt. Más miatt alszom nyugtalanul. Tlidom, hogy milyen politikai szituációban vagyok. Talán nagyképű a kijelentés, ha mégis azt állítom, hogy érzékelem a politikai helyzetet: hogy a politikai differenciálódás az országban még mindig tart, — hogy a politikai tagoltság nem fejezi ki a tényleges társadalmi tagoltságunkat, — hogy messze a harmónia a tényleges politikai tagoltság és a valóságos társadalmi tagoltság között, — hogy politikai egyensúly-állapot ezért sincs az országban és állítom: évek hosszú soráig még nem is lesz! Tehát kegyetlen időszakban élünk. A „kegyetlen" jelző még nem hangzott el, a „történelmi" és egyéb igen, de hadd tegyem hozzá a „kegyetlen" jelzőt is. Ebben az időszakban nagyon nagy türelemre, nagyon jó idegrendszerre, bölcsességre, finomságra, tapintatra és realitás-érzékre van szükségünk. Nehogy a politikai tagoltságból politikai szétesettség legyen! Nehogy társadalmi kataklizmák következzenek a politikai szétesettség nyomán! Nehogy gazdasági vagy más összeomlás következzék be! Úgy érzem, ez a mi nagy felelősségünk. Tiidom, hogy szinte hálátlan szerep e törvénytervezet mellett most érvelni, amikor hangsúlyozom, hogy részese voltam az ezeket tárgyaló delegációknak. Megmondom, — ha tetszik: vallok —, hogy barátaimnak nem kívánom azt az élményt, amelyben nekem, vagy