Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5083 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5084 érdekeit tekinti céljának. Szabad választáson csak egyszer lehet egy párt demagóg, többször nem. Az ilyen pártok nemcsak szemben állhatnak egymással, hanem ki is egészíthetik egymást, és elősegíthetik egy igazi politikai garnitúra kialakulását, ami a stabilitás feltétele is. Nagyon fontosnak tartom az egyéni választókerületek számát. De úgy gondolom, hogy az arányok kompromisszuma lehetne a megoldás, és ebben az esetben az idézett pszichológiai törvényszerűség sem szenvedne csorbát. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Balogh László képviselő következik, Pest megye, 29. választókerület. BALOGH LÁSZLÓ: Elnök úr. ha lesz részletes vita is, akkor ott kérnék szót. ELNÖK: Rendben van, köszönöm. Dr. Juhár János képviselő következik, Pest megyei képviselő. DR. JUHÁR JÁNOS: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Eredetileg gondolkodtam a hozzászóláson, az előbbiekben már le is mondtam róla. Két gondolatot azért két percben engedjenek meg, hogy elmondjak. Itt a hozzászólások alapján az ember véleménye is változik. Én azokkal értettem egyet, azokkal a képviselőtársakkal, akik kritikusan fogadták az országgyűlési választásokról szóló tervezetet. Külön örülök annak, hogy az ezekről a sarkalatos törvényekről éppen orvos képviselőtársaim beszéltek nagyon sarkosan. Két gondolatot emelnék ki. Az első kérdés, amit elmondani szeretnék és hozzátenni — most már a meglepetés után megnyugodva, — hogy spontán jelöltként kerültem 1985-ben a Parlamentbe. Ezért különösen fontosnak tartottam a választókkal történő kapcsolattartást. Elmondhatom, hogy a választók még az eddigieknél is jobban igénylik a képviselővel való kapcsolattartást. Ezt itt többen is megfogalmazták. A tervezet tendenciája ezzel ellentétes. Mit tehet ilyenkor egy jószándékú képviselő? Először is elfogadja választói véleményét és megpróbálja közvetíteni, másodszor: mérlegelve honatyai teendőit és elképzeléseit, figyelembe veszi a kerekasztal véleményét, gondolkodik és én úgy döntöttem, hogy ha jobb megoldás jobb alternatíva nem adódik, akkor a tartózkodási jelzőgomb nyomásával fogom azt a bizonyos zöld utat, vagy halványzöld utat megadni ennek a kompromisszumnak. Remélem, hogy az itt kialakult vita hatására ez az elképzelés a vidék javára, az egyéni választókerületek javára, változni fog. A másik kérdésről röviden. Az utóbbi időben gyakran hallottam olyan kijelentéseket, jelzéseket, amelyek a soron következő választásokat szabad választásnak, az utóbbi 40 év első szabad választásának aposztrofálják. Ezt nemcsak különböző szervezetek, egyének, hanem felelős kormányzati tényezők is megerősítették, és képviselőtársaim is alkalmazták ezt a kijelentést az elmúlt egy-két napban. Én ezzel nem csak a Parlament és az egyes képviselők jogállását és legitimitását érzem megkurtítva, hanem azon választópolgárok pártatlan döntését érzem kétségbe vonva, akik minket megválasztottak. Ezek a választók mondták el azt is, hogy ezzel a jelzéssel, ezzel a minősítéssel mi, képviselők ne értsünkegyet, ne vegyük tudomásul azt, lehettek olyan képviselői és választói kerületek, ahol a választás, az 1985-ös választás nem volt tiszta, de a Parlament egészére ez a kérdés nem vonatkoztatható. Lassan az országgyűlési választási ciklus végére érünk, és azt hiszem, hogy ideje lenne az 1985-ös választásokkal ténylegesen elszámolni reálisan, hogy azok a képviselők, többek között én is, akik hétköznapi munkájuk miatt fó állásban nem tudják a képviselőséget vállalni, bizotsíthassuk maguknak a képviselőségtől való tisztes visszavonulást. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Koltai Imre, Pest megyei képviselő következik. Átadom a szót. KOLTAI IMRE: Azt hiszem, hogy az eddigi vita nem tanulságoktól mentes. Először nagyon röviden két tanulságot számunkra, képviselők számára szeretnék megfogalmazni, a korábbi döntéseink mai következményeiről. Az egyik az alkotmánykoncepció vitájából emlékezetes, hogy elég nagy többséggel a kétkamarás Parlament ügyét elvetettük. Akkor körülbelül mindannyiunknak gondolni kellett, hogy ennek bizonyos fajta következményei később lehetnek. Nem mintha egyébként egy egykamarásban nem lenne megoldható, persze más technikával, mondjuk más, a párton kívüli más csoportok, éppen a nemzetiség ügyének a képviselete. Nyilvánvaló, hogy már nem olyan módon. A másik: Tegnap végülis az alkotmánymódosítást elfogadtuk. Deklaráltuk a többpártrendszert, ezzel tudomásul vettük, hogy a politikai érdekek kifejezői a pártok. Ebből következik az is, hogy a választások fő szereplői a jövőben a választók mellett természetesen a pártok lesznek. Most itt vagyunk egy helyzetben, ahol a listás és az egyéni szám, arány egy ilyen komoly vitává fajult, mint ahogy ez megtörtént. Nincs okom föltételezni, hogy a képviselők ezt csak a saját véleményük alapján mondják, hiszen többen hivatkoztak rá és nincs okunk nem elhinni, hogy a választóik véleményét mondják. Mi van akkor tehát most? Erre kellene valami formulát találni, mert azt hiszem, mindannyian, és én is úgy jöttem ide, hogy szeretnék ma, vagy legkésőbb holnap a sarkalatos törvényeket elfogadni és ezzel a békés átmenet feltételeit biztosítani. Ez az egyéni és listás ügy mindenképpen több annál, mint ami, de látszik a megegyezés lehetősége, illetőleg egy kérdés rögtön felmerül bennem: mi a kőbe vésett, vagy nem kőbe vésett létszámarányok határa, amihez — a megegyező felek egyébként ragaszkodnak? Én ezt nem tudom megmondani. Ha 152-ről 154-re megyünk, ez az eltérés felrúgását jelenti a megegyezésnek, avagy nem? Én úgy gondolom, hogy ezt jó lenne tudnunk, mert az látszik, hogy ebben az ügyben nincs konszenzus. Ez az egyik, amit mondani szerettem volna. A másik: nem tudom, hogy ezt egyébként kinek kell meg-