Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5079 Az Orszaggyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5080 egyéni mandátum alakuljon ki. Ez a módosítás szükségessé teszi az egyéni választókerületi mandátumok újraosztását, lehetőséget adva arra, hogy azt a hibás szemléletet, amely a városok köré csoportosítja a választókerületeket, megszüntessék, és esélyt adjanak arra, hogy az új Parlamentbe néhány nem városlakó is bekerülhessen. Az eredeti választási rendszerben előfordulhat az a képtelen helyzet is, hogy a Parlamentben csak városi képviselők lesznek. Sőt tovább megyek: az is lehetséges, hogy többségben budapesti képviselők jutnak mandátumhoz. A törvénytervezet ugyanis nem tesz semmiféle korlátozást a tekintetben, hogy a jelöltek akár az egyéni körzetben, akár a listákon helyi lakosok vagy a területtől idegen személyek legyenek. Az, hogy az elkövetkezendő négy évre milyen parlamenti összetétel alakul ki, hogy kik alkotják a törvényeket, s milyen Kormány irányítja az országot, ezen a választási törvényen és ezen a választáson múlik. Ezt a döntést pedig, a tét nagyságát felmérve, az itt ülő képviselőknek, ennek a Parlamentnek kell meghozni. Magam és a független képviselők többségének nevében — az arány 43 igenlő, 4 ellenző és 2 tartózkodó —, a következő kompromisszumos ajánlatot teszem. Most ne szavazzunk a törvénytervezetről. A vita lezajlott, illetőleg hamarosan lezajlik, a nemzeti kerekasztal tárgyalófeleinek alkalma nyílt megismerni véleményünket. Üljenek össze és az itt elhangzottakat figyelembe véve alakítsanak ki egy olyan közös álláspontot, amely minden fél, természetesen a Parlament számára is elfogadható. Ezt az egyezséget, ha létrejön az ülésszak végéig, a Kormány terjessze a Parlament elé. Ha ez a konszenzus nem jön létre a mostani ülésszak alatt, akkor az október végi ülésszakon kerüljön ismét a Parlament elé. Bízom benne, hogy ebben az esetben valamennyien tiszta lelkiismerettel, felelősen tudjuk vállalni a törvényt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Dr. Deák Géza képviselő következik, Hajdú-Bihar megye 14. választókerület. DR. DEÁK GÉZA: Tisztelt Parlament! Kedves Képviselőtársak! ígérem, hogy nem fogom kimeríteni a 10 percet, se az öt percet. Volt már amikor a Parlamentben visszaéltem az önök bizalmával, de úgy érzem, hogy ezek, az úgynevezett sarkalatos törvények mindenféleképpen megérdemlik azt, hogy ezekről józanul, higgadtan, körültekintően döntsünk, tárgyaljuk végig, hallgattassék meg ez a fél is, ez a parlamenti képviselői csoport, a parlamenti képviselők is. Úgy érzem, hogy ez a Parlament bizonyította azt ország-világ előtt, a tévé nyilvánossága előtt, hogy a reformfolyamat véghezvitelére alkalmas, a reformfolyamatokból cselekvő részt tud, kíván és akar vállalni. Ezekben a törvényekben — amint már említettem: sarkalatos törvényekben — felelősséggel tud és akar is dönteni. Nem véletlenül hangsúlyozom, hogy akar és tud dönteni, hisz minden hozzászóló megnyilatkozásából kicsengett, hogy döntsünk, tehát szülessen egy olyan konszenzus, azt szeretnénk, aminek a vége a döntés. Képviselő kollegáim — Varga képviselő kollegám, Mayer képviselő kollegám — szemléletesen mutatták be azt a hangulatot, ami vidéken ma lejátszódik. Ezt a hangulatot igyekeztek idevarázsolni a Parlamentbe, és igyekeztek ország-világ előtt, a tv nyilvánossága előtt ezt a hangulatot bemutatni. Az az érzésem, az a véleményem, hogy nem szabad és ez vonatkozik az ellenzékre is, vonatkozik minden társadalmi rétegre, egyesületre, nem szabad ebben az órában, ebben az időszakban, amikor nagy történelmi felelősségünk, hogy az indulatok vigyenek el bennünket. Józanul, higgadtan, megfontoltan kell dönteni. Ez a Parlament pár hónappal ezelőtt már kinyilvánította azt, hogy vállalja azt a szerepet, hogy átmeneti időszakban, átmeneti törvényekkel segíti egy békés, demokratikus átmenetet, egy demokratikus többpártrendszerű struktúra kibontakozását. Ennek jegyében kívánok én szólni, és ezt kívánom erősíteni. A Parlament agrárszektora, mondta Varga képviselőtársam, az agrárreformkörök egyesülete, tehát egy szélesebb agrárbázis foglalkozott a kérdéssel, kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezekkel a sarkalatos törvényekkel politikailag legmesszebbmenőkig egyetért, részleteiben a választási törvénnyel van vitánk, alakult ki eltérő vélemény, de nem olyan, ami kibékíthetetlen véleménykülönbség, ezért ezekben a kérdésekben konszenzust kellene kialakítanunk. A véleményem az — és ez személyes véleményem, amit több képviselőtársam is erősített —, hogy ez egy perspektivikus választási törvény, ami most itt előttünk van. Perspektivikus választási törvény, egy működő többpártrendszerű struktúrát feltételez. Jelen pillanatban a többpártrendszerű struktúra kialakulóban van, azért nem győzőm hangsúlyozni, hogy egy átmeneti időszakot élünk. A pártprogramok megjelentek már, e pártprogramok, tulajdonképpen a pártok legitimálása most történt meg a párttörvényen keresztül. Ennek ellenére a Parlament tudomásul vette a háromoldalú egyeztető tárgyalásokat. Bár meg kell jegyeznem, nehezményeztük azt, hogy nem vettek részt, a képviselők, képviselőcsoport — vezetők későn kapcsolódhattak be ebbe a munkába. Ha tehát itt újabb egyeztető jön létre, akkor kérnénk, hogy kapcsolódhassunk ebbe be. Az ellen vagyok, hogy a jelentlegi választási törvénynyel egy személytelen választás alakul ki, tehát személyre szóló választásra van szükség, az egyéni kerületeket erősítem. Beadtam a képviselőtársaknak a törvénymódosító javaslatot. Úgy érzem, ésszerű kompromisszum lehetne 250 egyéni választókerület, és egy 124-es országos lista elfogadható lehetne a pártoknak is. Nem a vidék nem politizál, városban a munkásosztály nagy része sem politizál. Nem csinálnék ebből vidék-város kérdést. Hol húzom meg ezt a határt? Milyen nagyságú kisvárosnál? Ma én azt mondom, hogy 43 százalék él vidéken, de ebbe beleveszem a közöpes városokban élőket is. Tehát nem lenne célszerű ezt ilyen értelemben kiélezni. Annak viszont tudatában vagyunk mindnyájan, hogy a politikai kultúránk kívánnivalót hagy maga után, ezért egy egyéni választókerületben, ahol a programok és az egyének mérkőzzenek meg tisztességes politikai versenyben, ez lehet a demokráciához ve-