Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-61
5077 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5078 jon ki minden jelölt az egyéni választókörzetekből és a továbbjutás ott dőljön el. Továbbá javaslom, amit már Zsideiné képviselőtársam is megtett, a törvénytervezet 2. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat változtassuk meg, mert ha eredetijében elfogadjuk, kizárjuk valamennyi állandó lakás nélkül élő magyar állampolgárt választói jogának gyakorlásából. Ez alkotmánysértő eljárás. Egyesek 130 ezerre becsülik a hasonló személyek számát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Kedves Képviselőtársaim! Szünet előtt két bejelenteni valóm van. A jelentkezők listáján még 10 képviselő neve szerepel. Ez az egyik dolog. A másik pedig, hogy a vita végén javaslatot tennék az ülés folytatásának módjára, hogy például szombaton ülésezzünk-e vagy hogyan tovább. Addig is türelmüket kérem ebben a kérdésben. Most szünet következik háromnegyed ötig. (Szünet: 16.20-től 16.48-ig — Elnök: Dr. Szűrös Mátyás) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Időközben bővült a jelentkezők listája. Kérném képviselőtársaimtól, hogy szíveskedjenek rövidebbre fogni a felszólalásokat. (Taps.) Többen a tíz perces időtartamot is túllépték. Kérem tehát képviselőtársaimat, minden korlátozás nélkül, hogy igyekezzenek rövidebben megfogalmazni a mondanivalójukat. Dauda Sándor kér szót. DAUDA SÁNDOR: Élve a házrendben felhatalmazott jogommal és több képviselőtársammal egyetértésben, az Ön gondolatát továbbfejlesztve javasolom, hogy a tárgyban maximum öt percben határozza meg a tisztelt Parlament a hozzászólás időtartamát. (Moraj a teremben.) ELNÖK: Kérem szépen képviselőtársaim, elhangzott egy javaslat. Szavazzunk-e felette? (A képviselők egy része igent kiabál, másik része nemet.) Miután megoszlanak a vélemények, szavazzunk. Kérem, aki egyetért Dauda Sándor javaslatával, szavazzon, illetve mindenki szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés nem fogadta el Dauda Sándor kezdeményezését, tehát csak a kérés érvényes, hogy mindenki igyekezzék rövidebbre fogni mondanivalóját a demokrácia jegyében is. Ezek után átadom a szót dr. Horváth Miklós képviselőtársunknak, Fejér megye 3. számú választókerületéből. DR. HORVÁTH MIKLÓS: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim! A közelmúlt változásai mindenképpen azt kívánják, hogy a politikai küzdőtéren megjelent és véleményt nyilvánító pártok tömegtámogatottsága megmérettessen, világossá váljon, hogy egy párt mekkora bizalmat élvez, milyen politikai erőt képvisel. Ezt a célt kívánja szolgálni az új választási törvény, egy olyan konszenzus terméke, amelyet a pártok egymás között elismerésre méltó, kemény munkával hoztak létre. Nem vitatom a tárgyaláson résztvevő valamennyi párt azon szándékát, hogy olyan választási módot, olyan technikát kívántak kialakítani, amellyel a társadalom minden rétegének politikai érdekeit kívánták megjelentetni, kifejezésre juttatni. Köztudott, hogy a tradicionális demokráciákban az előbb említett tiszteletre méltó szándék megvalósítására legalkalmasabb választási technika a pártok szerinti listás választási rendszer. Azonban egy olyan társadalomban, ahol 40 éven keresztül az egypártrenszerben megtestesülő pártállam diktatúra létezett, ez a választási mód feltételek nélkül nem lehet a valós érdekek hordozója. Mit értek ez alatt? Mint tudott, a listás választás alapvető feltétele az, hogy a helyi érdekek megjelenítése az önkormányzatokon keresztül és ne a képviselők által valósuljon meg. Ehhez azonban működő önkormányzatok kellenek. Ezek hiányában, illetve esetleges voltuk miatt egyetértek azzal, hogy a diktatúrából a demokrácia felé haladva olyan vegyes, egyéni választókerületi és listás választási technikát kell alkalmazni, amely az adott körülmények között leghívebben képes kifejezni az egész társadalom politikai érdekeit. Ezért tudok teljes mértékben azonosulni az előttünk fekvő törvénytervezet alapvető elveivel. Azonban a benne foglalt, kicentizett, törékeny arányokkal és az egyéni választási kerületek kialakításávak már nem. Meggyőződésem, hogy a mai politikai helyzetben a békés átmenet biztosításához az kell, hogy a társadalom bizalma a Parlament és a Kormány iránt teljes legyen. Ez pedig véleményem szerint csak úgy érhető el, ha a többszörösen eljátszott bizalom visszaszerzésére személyükben hiteles, összetett feladatok megoldására alkalmas képviselőjelöltek állnak az ország színe elé. Figyelembe véve, hogy ma 7,2 millió választópolgár közül maximum 10 százalék az, aki valamilyen párthoz tartozik és további 10 százalék az, aki ismeri vagy többé-kevésbé el tudja helyezni a politikai palettán a pártokat, azt kell mondanom, hogy a választásra jogosultak 80 százaléka, tehát 5,5 millió Ígérgetésekkel sokszor becsapott, hitét vesztett választópolgár ha meg is jelenik a választásokon, a listás szavazással nem tudatos, hanem valamiféle esetleges döntés kifejezője lesz, mégpedig kétharmad-egyharmad arányban, ahogy a listás és az egyéni választókerületi mandátumok száma oszlik meg. A pártok valós tevékenységének ismerete hiányában előfordulhat az az eset, hogy egy jó érzékkel megválasztott, hangzatos pártnév több szavazatot fog eredményezni, mint a legprogresszívebb program. Ennek következtében előfordulhat még az is, hogy egy olyan párt kerül relatív többségben a Parlamentbe, amely esetleg nem képes kormányzásra, holott annál fontosabb ennek az országnak, ennek a népnek semmi sem lehet, minthogy az elkövetkezendő időben egy erős, határozott, koncepciózus programmal rendelkező és azt következetesen végrehajtani képes Kormány jöjjön létre. Csak egy ilyen Kormány tudja kivezetni az országot a válságból. Ennek garanciáját abban látom, hogy a képviselőtársaim és a bizottságok által is előterjesztett többségi,
