Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5071 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5072 mokat adnak, hanem akik hangos szóval mondják gondjainkat, elvállalnak bennünket, küzdenek és harcolnak igazunkért, a vidék jobb sorsáért. (Kis taps.) A vidéki képviselőknek hitet kell tenniük arra, hogy nem a holdingok, hanem a tulajdonosok, a vállalkozók pártján állnak. Hitet kell tenniük arra, hogy támogatják a vidék, a magyar parasztság rehabilitációját, de nem támogatják az eredményeknek a szétverését. Hitet kell tenniük arra, hogy az agrárértelmiség nem juthat elődeinek 1945-ös sorsára; hogy támogatja a valódi önkormányzatot és szorgalmazza a lakinak a helyrehozását. Akarniuk kell az oktatás reformálását, átszervezését, mert a magyar vidéknek nem szakmunkásokra, hanem gazdákra van szüksége. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma ránk figyel a világ, az ország, sokat várnak tőlünk. Meggyőződésem, hogy hazánk békés úton történő demokratikus átalakulásának a sarkköve a vidék és a paraszt egyenrangusítása. Hiszem és vallom, hogy a vidék felemelése nélkül nincs átmenet. Mint ahogy paraszti munka nélkül sincs igazi élet. Mi ott vidéken azt valljuk: új emberekre, új tehetségekre van szükség, erkölcsileg nem megkopott, nem korrumpálódott vezetőkre, politikusokra, olyanokra, akik közülünk valók, azonos sorsból gyökereznek, értünk és velünk élnek, bennünket képviselnek, nekünk és nem pártoknak tartoznak elszámolással. Olyanokra, akik mindig az egyént, a kisembert védik és képviselik a hatalommal szemben. Tisztelt Képviselőtársaim! Társadalmunk, benne a magyar vidék, a parasztság is számos sérelmet és törvénysértést szenvedett el a múlt évtizedekben. Az erőszakos padlássöprés, az erőszakos körzetesítés, egyesítés, az adók és elvonások nehéz helyzetbe sodorták a termelőket, függetlenül attól, melyik szektorban gazdálkodtak. Szenvedélyes viták lobbannak fel a múlt értékeléséről, jelenlegi helyzetünk megítéléséről. Megengedhetetlen, hogy ebben a kritikus helyzetben a retorika vegye át a főszerepet. A mi nemzedékünknek adatott meg, hogy megéljünk egy olyan történelmi sorsfordulót, válaszutat, annak minden terhével, bizonytalanságával, gyötrelmével és reménytelenségével, amelynek minden történése a magunk és az utánunk jövő bőrére és rovására zajlik. Mutassunk példát azzal, hogy a valóság talaján állva, a reális lehetőségeket figyelembe vevő megoldásokat helyezzük előtérbe, a múlt rémképeinek felidézése és a jövő homályos felvázolása helyett. A fehér füst felszállását várva: köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Fekete János képviselő következik, Békés megye 11. választókerület. FEKETE JÁNOS: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Végighallgattunk több hozzászólást, amelyek túlnyomó többsége döntően ennek a most előterjesztett javaslatnak a bírálatával foglalkozott. Ennek a Parlamentnek nem volt könnyű dolga, amikor nélküle fontos törvényeket, úgynevezett sarkalatos törvényeket dolgoztak ki az Ellenzéki Kerekasztallal, és utána azt mondták: no Parlament, most foglalj állást! A Parlament azonban a két rossz megoldás helyett a jó megoldást választotta. A két rossz megoldás az lett volna, ha megsértődünk és nem foglalkozunk a dologgal, vagy azt mondjuk, hogy nem fogadjuk el azért, mert nem voltunk idejében bevonva. A Parlament azonban — véleményem szerint megőrizve méltóságát — érdemben foglalkozott ezekkel a javaslatokkal, amelyek nélküle készültek el és amelyeket igyekezett megjavítani. Azt, hogy nem alaptalan az, hogy javításra szorultak ezek a törvényjavaslatok, bizonyítja, hogy csaknem 100 javaslat, kiegészítés hangzott el ezekkel a fontos törvényjavaslatokkal kapcsolatban, amelyeket a Kormány is és nyilván az egész ország megnyugvással vett tudomásul. Tehát lett volna mit a parlamenti képviselőkkel megvitatni; nyilván akkor az előterjesztések sokkal pontosabbak és jobban kidolgozottak lettek volna. Ennek ellenére három sarkalatos törvényt nagy többséggel elfogadott ez a Parlament. És ez bizonyítja, hogy megértette és vállalja azt a történelmi felelősséget, amely rajta van, hogy ezekben a fontos kérdésekben nem egyéni érdekek, nem sértődés, nem kisebbnagyobb tényekkel szembenállás, hanem valóban a nemzet érdeke az, amire épített. Most egy olyan törvény van előttünk, amely véleményem szerint két fontos részből áll. Van egy része, amelyiktartós és fontos elveket szögez le. Ezek az alkotmányos alapelvek: mint az, hogy a választójog általános és egyenlő legyen, mint az, hogy a szavazás közvetlen és titkos legyen. Ezek nem egy rövid időre szóló törvény részei. Ez tartósan fönn fog maradni, s reméljük ez lesz évekkel később is a választójognak az alapelve. Más a kérdés azonban, hogy hogyan történjenek ezek a szavazások. Ezt a részt én nem tekintem úgynevezett sarkalatos alaptörvénynek. Ennek a résznek az aktualitások figyelembe vételével kell elkészülnie. Az aktualitás pedig az, hogy az előző választás alapján bizonyos tapasztalatokat a magyar választópolgár szerzett az egyéni választókörzetek alapján. Jót is, rosszat is. Zömében azonban erre a Parlamentre senki sem mondhatja, sem külföldön, sem belföldön, hogy nem állt hivatása magaslatán, amikor többet tett egy demokratikus Magyarország megvalósításáért, mint az elmúlt 70 év összes parlamentjei együttvéve. Én tehát úgy gondolom, hogy jogosan hivatkozunk arra, hogy ez a forma nem elvetendő, de azt is tudomásul vesszük, hogy a többpártrendszer más rendszernek a bevezetését igényli. Ez azonban kérdés, hogy amikor ez a Parlament 90 százalékban egyéni választókörzetek alapján küldött képviselőkből állt, és csak 10 százalék vot az, amit listán hoztak be, kérdés az, hogy drasztikusan meg kell-e változtatni ezt az arányt, és olyan Parlamentet kell választani, ahol túlnyomó többségben a listán szereplő képviselők lesznek. Én úgy érzem, hogy erre semmiféle indok nincs. A fejlődésnek is fokozatosnak kell lenni. Elismerem és javaslom, hogy vegyük figyelembe, hogy új pártok fognak alakulni, amelyeket a most elfogadott párttörvény alapján most már törvényesen bejegyezhetnek, hogy azoknak szavuk kell hogy legyen a következő Parlamentben. De azért azt az előnyt nem lehet megadni az ellenzéknek, hogy miután 40 évig önhibájukon ki-