Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5047 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5048 év alatt, amióta mi itt vagyunk, Roszik képviselőtársam szavait idézve: „bármilyen módon kerültünk is ide," a nemzetiségiek kezdtek beleegyenesedni sajátos másságuk vállalásába az egész országban. S ez nem kevés. Ha azonban nem lesz képviseletünk, kimondtuk, hogy társadalmunknak nem érdeke a kérdés érdemi rendezése, illetve jelentősége oly mértékben eltörpül, hogy teljes mértékben elhanyagolható. Ez esetben viszont a számszerűség döntött, s nem a deklarált elvek. De akkor a tegnapi Lukács nap ürügyén hadd ismételjem meg a rádióadásban is hallható evangéliumi mondatot: ,, Aki hű a kevesen, a sokan is hű az, aki hamis a kevesen, a sokon is hamis az." Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Jakab Róbertné hozzászólását. Dr. Király Ferenc, Szolnok megye 5-ös választókerületének képviselője következik. DR. KIRÁLY FERENC: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A sarkalatos törvények legnehezebb dióját forgatjuk a kezünk között. A probléma lényegét nagyon világosan összefoglalta tegnapelőtt a miniszterelnök úr, de én most hadd költsem át mondanivalóját egy szakmámból vett képpel. A csecsemőnek mindenképpen meg kell születnie, jó lenne, ha épkézláb lenne, az anyának életben kell maradnia, nekünk pedig meg kellene barátkoznunk azzal a sajnálatos ténnyel, hogy nem mi vagyunk a gyerek apja. (Taps, derültség.) A pártok a politikai egyeztető tárgyalásokon elfogadták a sarkalatos törvényeket. Ezeket mi is, mint minden józan, gondolkodó ember, kardinális jelentőségűnek, előrehaladásunk feltételeinek tartjuk, s rögtön hadd tegyem hozzá, nem ijedtünkben tartjuk annak, megrettenve az egyre harsányabb fenyegető hangoktól, amelyek a Parlamentet bombázzák. Véleményem szerint az egyeztető tárgyalásokon a döntő hibát ott követték el, hogy nem politikai-elvi magatartásmódokban egyeztek meg, hanem a húst meg is sütötték, ellentmondást nem tűrve tálalták, és most összehúzott szemöldökkel figyelik, hogy a vendég megeszi-e? A törvényjavaslat ebben a formában sajnos tele van társadalmi, politikai taposóaknákkal, ráadásul ennek egyike-másika később fog robbanni. Hát akkor nézzük sorjába! Ez a választási szisztéma háromféle képviselőt fog szülni. Az egyéni választókerületben megválasztott képviselő szédülő fejjel fog botorkálni a körülbelül két és félszeresére növelt, esetenként homlokegyenest más érdekeltségű területén, reménytelenül próbálva eleget tenni a választók korábban beidegzett elvárásainak. Ugyanis, fájdalom, a választópolgárokat óhajaikkal és elvárásaikkal együtt nem lehet kicserélni. Ez a mi szegény képviselőnk a választáson valóban megméretik, de mérget lehet rá venni, hogy két éven belül könnyűnek találtatik, mert ezt a munkát mindenki megelégedésére nem lehet elvégezni. A területi listán választott képviselőnek már nem kell patikamérlegelést elviselnie. Pártja listáján komolyabb személyes megméretés nélkül kerül be a Parlamentbe, a területet nem kell ismernie, lakhat akár 80 kilométerre is a választóitól, akár oda se menjen, mert neki, mint többször megnyugtatták, nem Maris néni kerítésével, hanem az ország dolgaival kell foglalkoznia. Az országos lista képviselőinek aztán valósággal ihaj-csuhaj. (Derültség, taps.) A maradék szavazatok szépen gyülekeznek, egy mandátumra való biztosan összejön, legfeljebb egy gondja lehet, ha este nem vesz be altatót, hogy őt vajon ki választotta meg? (Derültség, taps.) Sem kedvem, sem bátorságom a politikai egyeztető tárgyalások pártjait sértegetni, de lelkiismereti kötelességem, hogy behozzam a Házba az állampolgárok véleményét. Ez a törvény sok dologra nem, de egy valamire biztosan alkalmas. Minden párt, ha többet nem is, de a vezérkarát biztosan behozhatja a Parlamentbe. (Taps.) Ettől kezdve javadalmazásukat rábízhatja az államkasszára. Hát ez se semmi! (Taps.) A listás választások mellett két fundamentális érvet hallottunk. Az egyik: hasonló választási rendszer jól működik egyes nyugati országokban. A másik: erre volt már nálunk is precedens, például az 1947-es választásokon. Csakhogy van itt egy bökkenő. Mind a nyugat-európai pártok, mind a mi 1947-es magyar pártjaink programjai markánsan elkülönültek egymástól, még alacsony politikai ismeretszinten is könnyű volt köztük választani. De mi van most nálunk? A pártprogramok úgy hasonlítanak, mint két tojás, nem is beszélve arról, hogy az ötletesebb alkatrészeket még el is lopják egymástól. (Derültség és taps.) Az alig eltérő dolgok között választani — erre a mi meglehetősen szegényes politikai kultúránk még nem alkalmas. Súlyos következményeit pedig nem nehéz megjósolni. A szavazatok tömegeit nem a tudatosság, hanem a véletlen, az informális ráhatások és a hangulati elemek fogják egyik, vagy másik kockába terelni. Ezért óva intek minden prognosztikával foglalkozó intézményt: a választások eredményét, saját érdekében, ne merje megjósolni! (Derültség.) 374 fizetett, hivatásos képviselő fog itt serénykedni a jövőben. Én ezt a létszámot mértéktelenül magasnak és már-már a könnyelműségig pazarlónak tartom. De hát így mulat egy gazdag ország! Két aggályom is van: Az egyik: amatőr képviselőből a magas fizetés sem varázsol profi képviselőt, amint a magyar futballpályákon profi-fizetéssel ugrándozó amatőrök ékesen bizonyítják! (Derültség és taps.) A másik, ami nyugtalanít: egy olyan országban, ahol százezrek, sőt milliók küszködnek az elemi létfeltételekért, nem lesz népszerű figura a miniszteri fizetéssel ügyködő képviselő! Úgy gondolom, hogy ennek az országnak sok mindenre szüksége lenne, de 374 új miniszterre aligha! (Derültség és taps.) Végezetül hadd hívjam fel a figyelmet még egy nyugtalanító körülményre; nevezetesen arra a kontraszelekcióra, amely törvényszerűen bekövetkezik a választások után. A jövő Parlamentjéből hiányozni fognak a mezőgazdaság, az ipar, az egészségügy és a közigazgatás tapasztalt művelői, illetve tapasztalt vezetői. Megválnak a tisztelt Háztól azok a képviselők, akik hivatásukkal nem tudják összeegyeztetni a képviselői munkát, és elszakadni se kívánnak szeretett és magas színvonalon művelt foglalkozásuktól a hivatásos képviselői megbízatás kedvéért. Szakértelmüket, élet-