Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5045 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5046 Ami az Országgyűlés határozatát illeti, a jogi bizottság úgy foglalt állást, hogy egy héttel a köztársasági elnöki választásokat célszerűbb eltolni. így a köztársasági elnökválasztásának első fordulójára december 3-át, ennek sikertelensége esetén a második fordulót december 10-re javasoljuk elfogadni. Egyben azt gondolom: azt is lehetővé kell tenni, hogy a határozat elfogadásával egyidőben meginduljanak azok az akciók, amelyek a pártoknak, szervezeteknek és választópolgároknak lehetőséget adnak arra, hogy a javaslathoz szükséges 50 ezer aláírást összegyűjthessék. Köszönöm a figyelmüket, (laps.) ELNÖK: Köszönöm a bizottság előterjesztését. A vitában elsőként Jakab Róbertné, országos listán megválasztott képviselőnek adom meg a szót. JAKAB RÓBERTNÉ: Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ha július 28-át írnánk, akkor kezdhetném hozzászólásomat azzal, hogy éppen 140 évvel ezelőtt az Ön elődje, az akkori idők belügyminisztere, Szemere Bertalan a következőket mondta. Idézem: ,,A Nemzetgyűlésnek nyilatkoznia kell, hadd lássa Európa, hogy mi a legújabb forradalmak életjeleit jól ismerjük, hadd lássa a világ, hogy mi nemcsak a szabadságot adjuk meg a polgároknak, de megadjuk a népeknek saját nemzetiségüket is. Mi minden népet testvérünknek tekintünk." Eddig az idézet. Igen, ha július volna. De most október van, és a 140 évvel ezelőtti októberre emlékezve mindannyian tudjuk: az a nyilatkozat megkésett. Tegnap a tisztelt Ház megszavazott egy alkotmánymódosítást, amely már remélhetőleg nem sorolható azon szándéknyilatkozatok közé, amelyek az utóbbi 30 év hazai kisebbség-politikáját jellemezték. Érdekünkben ugyanis érdemben nem történt szinte semmi a szándéknyilatkozatokon túl. Ez az alkotmánymódosítás, reméljük, őszintén felelősséget is vállal a hazai kisebbségek ügyében. Most azonban egy választójogi törvénytervezetet kell megvitassunk. Egy törvénytervezetet, amelyet én ebben a formában elfogadni nem tudok. Éppen mert — Németh Miklós szavait idézem — ,,a történelemnek kell elszámolnia majd ennek a Parlamentnek". Módosító indítványt benyújtani nincs módomban, mert ebbe a keretbe szerintem, s néhány jogász véleménye szerint sem illik bele semmilyen csoportérdekeket biztosító formula. Pedig ez a tervezet valóban gondos munka, figyelme mindenre kiterjed. Hadd idézzek csak egyet, a 14. oldal 6. passzusát: „plakátot olyan módon kell elhelyezni, hogy az károkozás nélkül legyen eltávolítható". Ne mosolyogjanak képviselőtársaim, nagyon fontos, hogy károkozás nélkül legyen valami még eltávolítható is. Az eltávolítás lehetőleg ne okozzon kárt se élettelen dolgokban, de élőlényekben semmiképpen nem. Amit mondok, mondom a hazai egyházak, a hazai hat nemzetiség, a hazai cigányság nevében is. Ballá Éva képviselőtársam tegnapelőtt a felnőtt lakosság 3 százalékának véleményére apellált. Akikről én beszélek, az az érzésem, többen vannak. S akikről beszélek, elsősorban természetesen a nemzetiségek, azoknak nem lesz esélyük kollektív parlamenti képviseletre. Miért is? Közismert tényeket mondok. Először: egyéni választókerületben nem indulhatnak, mivel egy tömbben — ahogy miniszter úr elmondta — 70 ezer, de Kereszti Csaba képviselőtársam véleményét is idevéve, 30—40 ezer egyféle nemzetiségi lakos Magyarországon együtt nem található. Diaszpórában élünk, vegyesen, a települések túlnyomó többségén kisebbségben. Másodikként: ugyanez oknál fogva kizárt a területi elven alapuló képviselet. Tizenkilenc megyénkből 18-ban élnek nemzetiségiek. És csak harmadikként mondom: mivel a nemzetiségi lakosság politikai nézetek dolgában ugyanolyan sokszínű, mint a többségi nemzet, nem várható, hogy egyetlen párt mögött sorakozna fel. Hadd hangsúlyozzam azonban azt az evidenciát is, hogy a kisebbségek kollektív érdekeinek képviselete nem vethető alá pártérdekeknek. Mint ahogy az is tény, hogy a választók érdekeinek egy része anyanyelvtől független. S még egy jelenség. Nem mint a politikai folyamatok kutatója — ahogy Kulcsár Kálmán miniszter úr tegnap fogalmazott —, hanem csak jelenségeket figyelő egyszerű ember mondom: a nemzetiségek nem fognak pártokat alakítani, mert nem szándékuk az elkülönülés, egységpártiak — ha szabad így fogalmazni —, a társadalom egységének a pártján állnak. Már csak emlékeztetni szeretném magunkat azokra az európai színvonalú, Alkotmányt szabályozó elvekre, amelyeket ez év márciusában egyhangúan elfogadtunk. Márciusban még a kisebbségek kollektív jogainak biztosítását szavaztuk meg. Mi történt közben? Létrejött egy megegyezés, ahol az alku áldozata lett többek között a nemzetiség is. Ennek számos oka lehet. Valószínű, hogy viszonylag kis létszámuk és politikai óvatosságuk miatt a magukról alig hallató kisebbségek létezése és a helyzetükből adódó speciális érdekeik és igényeik jogossága mégcsak nem is tudatosul a nemzeti kerekasztalnál tárgyaló felekben. Végtére is a „nemzeti" vonatkozik-e egyáltalán a nem magyar ajkúakra? Remélem, hogy igen. Föltehetném a kérdést, a nemzeti kerekasztal melyik oldala alszik nyugodtan a megegyezés után? Mindegyik. Feltehetően. Csakhogy én komolyan megfontolandónak tartom Nyers Rezső pártelnök itt elhangzott mondatát, amely szerint „Külön jelentőséggel bír a szomszédos országokkal való kapcsolataink rendezése". És, bár illúziók nélkül, de még mindig hittel hallgatom a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogokról szóló kinyilatkoztatásokat. Hozzáteszem, nem ártana kicsit gyakrabban beszélni és vállalni a toleranciát, a humanizmust is és az egyenjogúságot. Visszatérek Szemeréhez, aki Kossuthoz küldött levelében így írt:,, Élesen voltam kénytelen fellépni, mert azon — még mindig arisztokratikus — magyar felfogása a demokráciában más népek követeléseinek elveszíti a nemzetet és én kezeimet mosom e politikától." Mondhatják sokan, hogy nincs jelentősége annak az 5, 6 vagy 15, 16 mandátumnak. Igaz. A hatalmi erőviszonyokat nemigen befolyásolhatják. De a közvéleményt igen. A hazait is, a külhonit is. S ez alatt a négy