Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-61

5041 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5042 A köztársasági elnök mielőbbi megválasztása, miként a napokban erről már többen szóltak, nem pártpolitikai, hanem a nemzet sorsát érintő általános társadalmi érdek. A demokratikus jogállamba való békés politikai átmenet zálogát ma a nép által demokratikusan választott köztársasági elnök stabilizáló funkciójában találhatjuk meg. A különböző politikai érdekek által szabdalt, és politikai csatározásoktól átfűtött, a parlamenti választásokat megelőző időszakban is az ország politikai stabilitása és kormányozhatósága elemi érdekünk. Ezért a köztársasági elnök-választáskor indokolt az ország lakosságához fordulni, hogy valamennyi választópolgár szavazatával közvetlenül nyilvánítson véleményt a köztársasági elnök személyéről. A népszavazássalmegválasztott köztársasági elnök politikai súlya, legitimitása garanciát jelenthet az egész ország, a nemzet érdekeinek megfelelő békés átmenet biztosításához. A köztársasági elnökválasztásáról szóló törvényjavaslat ennek szellemében, egyszeri alkalomra készül. A javaslat mind a pártok, mind az önszerveződő állampolgárok számára lehetővé teszi, hogy köztársasági elnököt jelöljenek. Egyetlen jogi feltételként 50 ezer támogató aláírás összegyűjtését írja elő a törvénytervezet a jelöléshez. A köztársasági elnök megválasztásához az állampolgárok nagy többségének egyező akaratnyilvánítása szükséges. Erre tekintettel a javaslat nagyobb részvételi és szavazati arányt kíván meg, mint az országgyűlési képviselők választásánál. Előfordulhat, hogy a szavazatok megoszlása miatt csak a második választási fordulóban sikerül dönteni a köztársasági elnök személyéről. Erre lehetőséget ad a törvénytervezet, és mi bízunk benne, hogy rövid időn belül a nép által választott és támogatott köztársasági elnök járul hozzá országunk belső stabilitásához. Tisztelt Országgyűlés! A választójogi törvénytervezet vitára bocsátása előtt nem mulaszthatom el, hogy szóljak arról a roppant történelmi felelősségről, amely most a köz érdekében tevékenykedő, az ország jövőjének alakításában szerepet vállaló szervezetek és személyek minden döntését át kell hogy hassa. Nem akarok nagy szavakat használni, de amikor a tisztelt Ház elfogadja az új választójogi törvényt, történelmi léptékű tettet hajt végre, megteremti a demokratikus parlamenti kormányzás feltételeit, új társadalomirányítási modellt ad az elkövetkező generációk számára. Most az Önök döntésén múlik, hogy mennyiben járul hozzá az új törvény a szándékolt társadalmipolitikai modellváltáshoz, milyen választási törvénye lesz Magyarországnak akkor, amikor népe eltökélten küzd sorsának alakításáért. Az új törvény azonban — kínálja bár a legdemokratikusabb megoldásokat — önmagában nem hozhatja meg a kívánt változtatásokat. A törvényadta szabadsággal, lehetőségekkel tudni kell élni, s ha valamikor fontos volt, most sokszorosan az: nem visszaélni vele. Valamennyiünk érdeke, s úgy gondolom népünk vágya is, hogy szabad, demokratikus, tiszta választások legyenek, hogy a szükségszerűen éleződő politikai harc ne egymás lehetetlenné tételére, az emberi méltóság csorbítására irányuljon. A politikai versenyhelyzetben ellenfelek vetélkednek majd, de ez ne ellenségeket, s ne gyűlöletet teremtsen. Tisztességes küzdelemben, korrekt módon, a „játékszabályok" betartásával lehet győzni. Különben csak vesztesek lesznek, s ezek mi lehetünk mindannyian. Látnunk kell, hogy a következő választások társadalmi, politikai súlya messze túlnő az általános választások hagyományos jelentőségén, és hatással lesz az új, formálódó jogállam valamennyi alapvető intézményére. Ezért mind minden politikai szervezet, minden jelöltet indító párt felelős magatartására, közös erőfeszítésére lesz szükség a választások sikere érdekében. Most amikor a Kormány nevében a Tisztelt Ház elé terjesztem a választójogi törvényjavaslatot, és elfogadásra javaslom, azt remélem, hogy mind az új törvény elfogadása, mind pedig az annak alapján megtartott választások közelebb visznek bennünket ahhoz a demokratikus Magyarországhoz, ahol a legfontosabb érték az ember, aki nemcsak akar, de tud is emberül élni. (Taps.) ELNÖK: Megköszönöm dr. Horváth István belügyminiszter előterjesztését. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz eddig is több módosítójavaslat érkezett már és a kiosztott anyagokból következtethetően további javaslatok várhatóak. Ezekre tekintettel a törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában kell tárgyalnunk. Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz eddig 15 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. A képviselői felszólalások előtt a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadóját, dr. Kereszti Csabát illeti a szó. DR. KERESZTI CSABA: Tisztelt Parlament! A jogi bizottság október 16-i és 17-i ülésén megvitatta mind az országgyűlési képviselők választásáról szóló, mind pedig a köztársasági elnök megválasztásáról szóló törvényjavaslatot, és egyúttal a köztársasági elnök választásának kitűzéséről és a választási eljárás egyes kérdéseiről szóló országgyűlési határozattervezetet is. A jogi bizottság írásos véleményét és a határozattervezetet képviselőtársaim írásban megkapták már az ülés előtti időszakban. Először az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos bizottsági véleményt ismertetem. A bizottsági ülésen részt vettek az ellenzéki nemzeti kerekasztalt képviselő politikai pártok jogászai, jogi képviselői. A véleményüket meghallgattuk, amelyben kifejtették, hogy először jött létre konszenzus a választójogi törvény kapcsán. Utána került sor a politikai érdekegyeztetésre a többi sarkalatos törvényt illetően. Ez egyben azt is jelenti, hogy a törvényjavaslatnál megkötött konszenzus az első áttörés a korábban szóródott, ellentétes nézetek érdekegyeztetésében. A választójogi törvényjavaslat politikailag, logikailag és matematikailag is egy kiegyensúlyozott, zárt rendszert képező törvényjavaslat, amelyben a konszenzus igen törékeny, és a jogi bizottság is úgy ítéli meg, hogy a törvényjavaslatnak bármiféle módosítása ezt a törékeny logikai egyensúlyt megbontaná, és tulajdonképpen az előzetesen kialakult politikai konszenzus felrúgásához, elvetéséhez járulna hozzá.