Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-61
5035 Az Országgyűlés 61. ülése, 1989. október 19-én, csütörtökön 5036 esetében pedig a b) változatot választjuk, vagy éppen fordítva. Az a) változat lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmány rendelkezéseinek értelmezését hivatalból is végezhesse, mígnem a b) változat ezt kizárja. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, a kulturális, valamint az ifjúsági és sport bizottság véleményével egyezően a b) változat elfogadását támogatja. Alkotmányerejű törvényről lévén szó, a szavazást mindaddig meg kell ismételni, ameddig az egyik változatra legalább 254 képviselő igenlően szavaz. Kérdem tehát a tisztelt Országgyűlést: egyetért-e a törvényjavaslat 21. § (7) bekezdése, valamint az 51. § (1) bekezdése, bizottságok által támogatott b) változatával? Szavazzunk erről kérem! (Megtörténik.) Az Országgyűlés 305 igen, 10 nem és 5 tartózkodó szavazat mellett a b) változatot fogadta el. Most pedig kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az Alkotmánybíróságról szóló beterjesztett törvényjavaslat egészéről, a már elfogadott módosításokkal és változatok szerint, szíveskedjenek szavazni! Kérem most nyomják meg a gombot! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot. Az Országgyűlés az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatot 320 egyetértő és 1 tartózkodó szavazattal elfogadta. (Taps.^Bejelentem, hogy a szünetben a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a főemelet 37—38. teremben ülést tart. Szünet következik. (11.14 h) (Szünet: 11.14—11.50 — Elnök: Dr. Fodor István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk 4. napirendi pontunk, az Országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Az előterjesztő dr. Horváth István belügyminisztert illeti a szó. DR. HORVÁTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapok eseményei, a változás igénye és a valóságos fejlődés most megint talán évtizedekre való élményeket kínálnak. Szabadságeszmékkel, függetlenségi törekvésekkel áthatott viharos évszázadok után az embert és népeket próbáló XX. század végén hazánkban újra történelmi esély kínálkozik az európai szabadságeszméknek megfelelő, új, alkotmányos berendezkedésű jogállam megteremtésére. A mostani ülésszakon eddig elfogadott törvények kiemelkedő állomásai ennek a folyamatnak. A Kormány megbízásából az Országgyűlési képviselők, valamint most itt egy előadói beszéd keretében a köztársasági elnök választásáról is olyan törvénytervezeteket terjeszthetek a Parlament elé, amelyek összhangban vannak e törekvésekkel, s egyben meghatározói is ezeknek. A tervezetek kialakításának politikai körülményei és módjai, a parlamenten belüli és kívüli erők megegyezésére gondolok, ismertek. Erről már sok szó esett, további emlegetése talán most felesleges is. A Kormány javaslatainak a lényegét abban látom, hogy azok képesek a társadalom valóságos politikai pluralitását kifejezésre juttatni, megalapozva a parlamentáris demokráciában az Országgyűlés szerepét, s azt, hogy a politikai átalakulás békés úton, nagyobb társadalmi konfliktusok nélkül menjen végbe. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként a képviselői választásokról szeretnék szólni. Nem kerülhetem el, hogy bevezetőként néhány általános jogelvi kérdést ne említsek. E politikai és jogi elvek talán segítenek elfogadni azokat a megfontolásokat, amelyek a tervezet tartalmát kialakították. A választójog, mint az állampolgárokat megillető politikai alapjog gyakorlása, egyben a képviseleti testület létrehozásának az eszköze is. Egyszerűbben szólva a választás terméke a képviseleti testület. Ebben az összefüggésben a választások kapcsán a politikailag legérzékenyebb közjogi kérdésekről van szó. A közvetlen demokrácia intézményeinek, így mindenek előtt a népszavazásnak, a népi kezdeményezésnek, ésszerű és mértéktartó alkalmazása mellett a nép akaratából megújuló és a nép akaratát kifejező képviseleti szervek és ezek működése adja a biztos kormányzás alapját. Ez minden modern demokratikus jogállam jellemzője, ami történelmileg az általános választójog kialakulásához kötődik. Ezzel egyidőben és ezzel szoros kölcsönhatásban viszont kialakultak a politikai pártok, mint a politikai akarat és véleményformálás intézményei is. A különböző politikai programmal fellépő pártok a tömegbázisuk tudatában, vagy annak reményében indulnak a választásokon, és a támogatottságuknak megfelelő arányú mandátumot igényelnek a parlamentben. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy a demokratikus választás nemzetközileg elfogadott elvein túl, mint például a választójog általánossága, közvetlensége, arányossága és más, most nem részletezendő rendező elvek elterjedtsége mellett a választás szabályai szervesen kapcsolódnak az adott politikai viszonyokhoz. Azaz a társadalmi, politikai folyamatok és törésvonalak, szoros kölcsönhatásban állnak a választási, és a képviseleti rendszerváltozásaival. Vagyis minden markáns társadalmi, politikai változás szinte szükségszerűen együtt jár új, az adott viszonyokra reagáló, ahhoz kötődő választójogi törvény elfogadásával, s a választási rendszer átalakításával. Ha csak az elmúlt évtizedek hazai választójogi törvényeire tekintünk vissza, ezt az összefüggést igazolva látjuk. így volt ez a népi demokrácia első éveiben, a koalíciós kormányzást biztosító arányos választási rendszer esetében is, és így a sztálinista struktúra kiépítésének, majd később a megkezdett, de félbe maradt reformok idejében is. Tisztelt Országgyűlés! Most olyan politikai képviselet kialakulása körvonalazódik, ahol a különböző politikai pártok befolyásoló, politikaformáló eleme válik mindinkább meghatározóvá. Ez, ha erővel nem akadályozzák, természetes folyamat, amelyhez a szerencsésebb történelmű országokban akár évszázadok is, de évtizedek mindenképpen rendelkezésre álltak. Az így létrejött és nagyjából stabilizálódott politikai struktúrák igényelte választási rendszerek, politikai harcok után, de néhány kivételtől eltekintve, szervesen épültek ki, s a politizálás viszonylag stabil intézménnyé váltak. Más a helyzet a kevésbé konszolidált viszonyok, kialakulatlan politikai erőviszonyok esetén. Ilyenkor a