Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4063 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4064 tot, amely hármas választási lehetőséget kínál: a korábbinál lényegesen magasabb forgalmi értékhez közeledő megváltási árat; a földtulajdon megtartását és a föld kiadását. A 7. témakör a szövetkezet közös használatában levő föld tulajdonjogának ajándékozásával foglalkozik. A képviselői javaslattal a jogi bizottság egyetértett, a mezőgazdaságibizottság szerint a kérdésnek nincs gyakorlati jelentősége, ezért nem támogatja. A 8. témakör javaslatával, amely a termőföldnek az államjavára történő ajándékozásával, illetve mezőgazdasági szövetkezetek közös használatában levő föld tulajdonjogának magánszemély vagy jogi személy általi megszerzésével és az utána történő hasznosítással foglalkozik, sem a jogi, sem a mezőgazdasági bizottság nem értett egyet. A 9. témakörben megfogalmazott javaslattal, amely szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet megszűnése esetén, amennyiben atulajdonos a föld kiadására nem tart igényt, és azt írásbanbejelentette, atulajdonjogot az állam javára történt felajánlásnak kell tekinteni, a jogi bizottság egyetértett, a mezőgazdasági nem, mivel a javaslat a földtulajdonosra nézve hátrányosabb lenne az alaptörvényben megfogalmazottakhoz képest. A10. témakörben, amelynek a földrendezés a témája, részben megegyezés született a bizottsági ülésen, részben a képviselő elállt javaslatától. A bizottságok egyébként támogatták a képviselő indítványát. Lényegében nagyobb vita bontakozott ki a 11. témakörben. A javasolt 14/a§ a kezelői jog alapján elidegenített állami ingatlanokon az állami tulajdon visszaállítását szorgalmazza. A vita során az a vélemény alakult ki, hogy valóban létező társadalmi feszültségforrásról van szó, de ez a kérdés nem kimondottan a földdel kapcsolatos, ezért más tárcák véleményét is felhasználva, egyeztetve kell a problémát megoldani. A 14/b §-sal kapcsolatban, amely a szövetkezetbe bevitt föld tulajdonjogának visszamenőleges visszaállításáratesz javaslatot, az együttes bizottságiülés érdemben este fél nyolckor már nem foglalt állást, de az agrárszektornak ezzel ellentétes véleménye van, az agrárszektornak pedig valamennyi mezőgazdasági bizottsági tag tagja. Dr. Moldvay István képviselőtársunk két módosító javaslata közül az egyikre, amely a föld megváltásával foglalkozik, megoldást jelent a miniszteri expozéban előterjesztett hármas választási lehetőség. A másik javaslattal kapcsolatban, amely a földtulajdonjogának visszamenőleges rendezését akarja, a mezőgazdaságibizottság véleménye megegyezik az előbbiekben megfogalmazottakkal. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság ülésein ezeka módosító javaslatokérkeztekbe, de a vitában ennél lényegesen több javaslat, észrevétel hangzott el szóban. Többek között a földvédelmi bírság enyhítéséről, a külföldiek termőföld vásárlási lehetőségéről, az önkormányzatok döntési lehetőségének kiszélesítéséről, a földértékelés korszerűsítéséről, az ország különböző területeinek eltérő földviszonyairól, az erdészet sajátos szabályozási lehetőségeiről és szükségességéről, a feszült társadalmi hangulatról és még sokáig lehetne sorolni. Ezek a javaslatok, vélemények — úgy gondolom — már egy új törvényalkotási folyamat feladatait fogalmazzák meg. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Solymosi József képviselőtársam felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! A szünetig még hallgassunk meg egy felszólalást. Az előző napirendektárgyalásáhozhasonlóankéremképviselőtársaimat, hogy aki esetleg csak a részletes vitába kíván bekapcsolódni, az szíveskedjék jelezni, amikor a felszólalása következik. Először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvénymódosításhoz következnek a felszólalások. Elsőként dr. Südi Bertalan képviselőtársunkat illeti a szó, Bács-Kiskun megye 12. választókerület. DR. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Mindhárom törvényt illető módosító javaslatot tanulmányoztam. Úgy Ítélem meg, mind a szövetkezeti mozgalom szervezeti rendjében, mind a földtörvény tekintetében a jogszabály-módosítások elkerülhetetlenek. Amit a szóban forgó javaslatokkal összefüggésben fogyatékosságként észrevételezek, az előttem szólóval ellentétben, az az, hogy a parlamenti tárgyalás előtt nemhogy széles körű társadalmi vitára, még csak nyilvánosságra sem bocsátották a kész tervezeteket. Ez az eljárás még az utóbbi időkelődemokratikus törvényhozási gyakorlatában is példátlan. E megállapítást magam és a többi sérelmezett állampolgár véleményeként tolmácsolom. Mostani felszólalásomra tulajdonképpen a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom, mint a kollektív gazdálkodás egyik szervezeti formája ellen tapasztalt tudatos hangulatkeltés miatt került sor. Mostanában mind több fórumon hangoztatnak olyan véleményeket, miszerint az egykori egyéni parasztság szövetkezése, közös gazdaságokba való tömörítése elsietett, sőt elhibázott lépés volt. S ezt a mezőgazdasági szövet kezetekjelentős hányadának mostani súlyos pénzügyi gondjaival indokolják. Nemállítom, hogy a szövetkezetesítés hőskori menete minden tekintetben diadalmenet volt. Tudjuk, voltak erőltetett menetek, melyek indokoltsága és célszerűsége manapság is vitatható. Követtek el hibákat, túlkapásokat, okoztak sérelmeket, melyek nem váltak a kollektivizálás előnyére. E sérelmek a sértettek egyes utódaiban most újjá látszanak éledni, hivatkozván, hogy az egykor szorgalmazott közös gazdálkodási forma eleve életképtelenséggel párosult. E megállapításról, azt gondolom, elhamarkodott. Hazánkban a korábbi évtizedekben nemzetközileg is elismert sikereket ért el a szövetkezeti mozgalom. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a szövetkezetek utóbb elfelejtettek gazdálkodni. Nem nekik róható fel, hogy amit hosszú éveken át kitartó szorgalommal, valójában a jó gazda gondosságával építettek, egyetlen esztendő alatt a múltté lett. Felhalmozódott, az egész népgazdaságra kiható gondokkal kell megbirkóznunk. A szövetkezeti kollektívákban észlelhető feszültségek ezért a társadalom egészét nyugtalanító feszültségektől elválaszthatatlanok. Persze azt is tudjuk jól, hogy a közös gazdaságok legsúlyosabb gondjait nem a gazdaságokidézték elő maguknak. Nemis az egykori létrehozásuk úgynevezett megalapozatlansága sodorta őket a mostani, eddig soha nem tapasztalt mélypontra. Az ag-