Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4065 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4066 rárértelmiségiekszámottevőhányadaúgy látja, apénzü­gyi politika, mely az egész társadalomra rátelepedett, a termelőszövetkezeteket is kiszipolyozta, tönkretette. Az egyenrangúság címkéjével államosította őket. Ehhez pedig, sajnos a mezőgazdasági és élelmezésügyi kor­mányzat maga is sikeresen asszisztált. A múlt esztendőben bevezetett adórendszer túlzó mértékével, illetve mértéktelenségével, a költségvetés rendkívüli pénzéhségével szétzilálta a termelőszövetke­zetek nagyrészében jól működtetett, az elvégzett mun­ka, a végtermék mennyiségéhez és minőségéhez kötődő érdekeltségi és stabil pénzügyi, elszámolási, nyereség­részesedési rendszereket. Nem véletlen ezért, hogy a korábban fokozatosan kibontakozó, működésükben korszerűsödő, tagjaik, dolgozóik igényét mind jobban kielégítő nagyüzemek létjogosultságát mára mind töb­ben kezdik firtatni. Pedig jószerével, legalábbis ahogy mi, szövetkezetiek látjuk, néma szövetkezeti forma van válságban, hanem maga a központi agrár- és szövetke­zetpolitika. A szövetkezeti mozgalom lélelharanghúzói közül szá­mosana farmergazdaságokután áhítoznak. Utólag lehe­tetlen megállapítani, hová fejlődünk, ha a magyar mező­gazdaság annak idején szövetkezés helyett farmergaz­dálkodás útján indul el. Arról azonban van fogalmam, hogy az utóbbi években alkalmazott, büntetéssel felérő — pénzügyi szabályozás terheitől a farmergazdaságok már korábban tönkrementek volna. Mert gondolom, nem lennének irigylésre méltóak a svéd vagy a dán far­merek, ha nekik is háromszoros áron kellene megvásá­rolniuk a mezőgazdaságban használt termelőeszközö­ket, ipari anyagokat, tényleges támogatás nélkül, mint ahogy ez nálunk történik. Ezentúl az importból szárma­zó eszközök, anyagok, termékek, növényvédőszerek, műtrágyák legkevesebb két-három, helyenként még en­nél is több áttétellel jutnak el a közös gazdaságokba. Az eredményük, a realizálható nyereségük nagy része e két csatornán vész el, befelé és kifelé. Bármennyire sérti egyesek fülét, leginkább a meg­gondolatlan eszközökkel, a termelési feltételekeltorzí­tásával, az aránytalanul magas elvonásokkal kényszerí­tették térdre a mostanság saját fennmaradásáért küzdő, tartalékainak mind nagyobb hányadát felélni kényszerü­lő, avagyonát fogyasztó, a bővített újratermelésre képte­len közös gazdaságok többségét. Tapasztalatból mondom tehát, nem a szövetkezetek tehetnek mostani lehetetlen helyzetükről. A mezőgaz­daságot még az elmúlt nehéz gazdasági év után is siker­ágazatként minősítették, mely 900 millió dollár aktí­vummal ellentételezte termelési ráfordításait. Ennek az összegnek számottevő hányadát az agrárágazat része­ként a mezőgazdasági szövetkezetek tették le a társada­lom asztalára. Az viszont sajnálatosnak tekinthető, hogy a mezőgazdaság csak a kormányzat számára bizo­nyult sikerágazatnak. Jó lenne minél általánosabban fel­ismerni végre, hogy a mezőgazdasági termelők, így a szövetkezeti tagok számára aligha szükséges új termelé­si modelleket kitalálni. Bízzák ezt azokra akik sorsáról, életéről van szó. Majd eldöntik ők, mit akarnak. Ne is­métlődjenek meg azok a korábbi évtizedekben elköve­tetthibák, amikoraparasztsághelyett, az őérdekükben, nélkülük döntöttek. A kormányzati szerveknekpedig azt sem szabad szem elől téveszteniük, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek mértéktelen adózás és agrárprés alkalmazásával történő szétzilálása előbb vagy utóbb élelmiszergondokhoz ve­zethet. Következményeként pedig a megszokott falu csöndje könnyen megváltozhat. Ne várjuk meg, amíg ez a csönd nehezen elcsitítható lármává fajul. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Südi Bertalan felszólalását. Most húsz perc szünet következik, 10 óra 50-kor folytat­juk a munkát. (Szünet: 10.30—10.53. — Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkán­kat. Felszólalásra következik Czaltig Zoltán képviselő­társunk, Fejér megye 11. választókörzetének képvi­selője. CZALTIG ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A termelőszövetkezetekről szóló tör­vény rövid időn belüli módosítása azt mutatja, hogy mai társadalmunk viharos gyorsaságú változásai a mezőgaz­daságot sem kerülték el. Újból és újból igazítani kell gazdasági mozgásunkhoz, annak irányvonalához. Az 1960-ban végrehajtott szövetkezetesítés mély nyomokat hagyott az érintett parasztemberek szivében, de a föld szeretete, a mezőgazdasági munka tisztelete fe­lülkerekedett a kezdeti nehézségeken és ha akadozva is, de fejlődött az agrártermelés és elismerésre méltó ered­ményeket ért el. Az 1970-es években különösen a termelési rendszerek általános sá válásával és a technológiai fegyelem megszi­lárdulásával a magyar mezőgazdaság fejlődési üteme felgyorsult, eredményeire az egész világ felfigyelt. Po­zitív magyar sajátosságnak tekinthető a nagyüzem és a háztáji gazdaság egymásra épülő integrációja. A terme­lőszövetkezetekben felhalmozódott szakmai tudás és hozzáértés komoly értéket képvisel. A tagok kötődése is erősebb, mint más gazdálkodó szervezeteknél, hisz kap­csolatuk életük végéig fennmarad. Mezőgazdaságunk termelésének egyharmadát ex­portálja. Jelentősen hozzájárul fizetési mérlegünk javí­tásához és kielégíti a belföldi igényeket is. Mindezen po­zitív eredmények ellenére a mezőgazdaság válságáról beszélünk. A 80-as évektől kezdődően kedvezőtlen ten­denciák jelentek meg, a mezőgazdasági termelésben használt ipari jellegű anyagok és eszközök árai nőttek. Az agrárolló túlságosan nyitott. A tsz-tagokbérmunkás­sá váltak, nőtt a bürokrácia. A szabályozó gyors változá­sai kiszámíthatatlanná tették a gazdálkodási folyamato­kat. Itt utalnék például a részesművelés bonyolult labirintusára a szabályozókat illetően. A tsz-tag munká­ja révén nem érzékeli annak közvetlenhasznát. Érdekte­lenné vált a minőségjavításában, a takarékosságban, az önköltség csökkentésében. Nőtt a pocsékolás és a tsz­tulajdonnal való hanyag bánásmód. Nőtt a vezetők és a vezetettek közötti érdekellentét. A ma megtárgyalásra kerülő törvénymódosítás lehe­tővé teszi a tsz-tulajdon oszthatóságát. A tegnap elfoga­dott 50 százalékos vagyonmegosztás lehetősége egy ke-

Next

/
Thumbnails
Contents