Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

5003 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 5004 mert a munkaidő alatt amúgyis tilos a politikai tevékenység folytatása, pártszervezetként működjenek a munkahelyen? Az az alapvető emberi jog, amelyet az egyesülési jogban kifejezésre juttatott az Országgyűlés is az elfogadotttörvénnyel, s amelynek következménye, mint jeleztem, a jelenlegi törvény a politikai pártról, bizonyos korlátokkal érvényesülhet. Ez a korlát úgy fogalmaztatott meg — ahogy a nemzetközi egyezményekben is kifejeződik —, azaz hogy mások jogait nem sértheti. Mármost: ha a jelenlegi helyzetben a politikai pártoknak lehetőséget adunk a munkahelyi szerveződésre, olyan helyzetben, hogy egy erős szervezettel rendelkező politikai párt már működik a munkahelyeken, akkor aligha lehet esélyegyenlőségről beszélni. Ha pedig nem biztosíhatjuk ebben a vonatkozásban az esélyegyenlőséget, akkor mások jogait sértjük. Az én értelmezésem szerint ez a jogszabály tehát igenis megfogalmazható ezen a módon. Egy munkahelyi kollektívát ellátó emberek természetesen létre hozhatnak egyesületeket, akár mint munkahelyi kollektíva, és ez nem tilos — jeleztem is a bevezetőben. Ha valakik pl. dalárdát akarnak létesíteni a munkahely tagjaiból, megtehetik, egyesülési jog alapján. A második kérdés amelyet Sebők János képviselő úr tett fel komplikáltabb, és így az a válasz is. Mi az indoka annak, — kérdezte — hogy a hadsereg, vagy a fegyveres erők általában sajátos elbánásban részesülnek? A valóságban csak a hadseregről van szó, mert a rendőrség másfajta struktúrában működik, pártszervezeteit is másként alakította ki, így az átalakulást is sokkal könnyebb megoldani. Ahogyan tudom, a pártszervezetek kivonása bizonyos értelemben már meg is kezdődött. Most tehát csak a hadsereggel kell foglalkoznom. A hadseregben — ismereteim szerint — a hadsereg szervezetéhez igazodó központi pártbizottság által irányított pártszervezetek működnek. Ezek bizonyos értelemben betagozódtak az egyes magasabb egységekbe és egységeibe és a hadseregben működő politikai osztályokkal együttesen folytatják tevékenységüket. Ezeket a pártszervezeteket is ki kell vinni a lakóterületre, ez természetesen szükségessé válik, de bizonyos idő kell ahhoz, hogy ennek a formáját megtalálják, különös tekintettel arra, hogy a hadsereg belső szervezete is átalakulóban van. A szervezeti átrendeződés kontextusában kell tehát értékelni és megoldani a hadseregen belül a pártszervezetek kérdését. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok olyan tiszt működik a hadsereg pártszervezeteiben, akik függetlenített pozícióban dolgoznak, akiknek a beosztásáról további sorsáról gondoskodni kell. Információim szerint tehát a Honvédelmi Minisztérium kérése azért hangzott el és fogadtatott el, mert ezt a sajátos átmeneti helyzetet a hadseregben nehezebb megoldani, mint a rendőrségen, vagy egyéb szervezetekben. Rátérek a konkrét javaslatokra. Az első javaslatot Bódi János képviselő úr nyújtotta be. ő azt kifogásolta, hogy a pártok az állami költségvetésből támogatásban részesülnek. Ezzel kapcsolatosan a véleményemet már jeleztem, de szabad legyen még egyszer megismételnem. A politikai pártok, ahogyan az itt elfogadott alkotmánymódosítás is megállapítja, részt vesznek a politikai akarat kialakításában. Ezzel közrehatnak a politikai rendszernek az állami politikai összefüggéseket is mélyen érintő mechanizmusának működésében. A félreértések eloszlatása végett hadd említsem: ez a közrehatás nemcsak a párttagok politikai akaratának a kialakítását érinti, hanem mindenki másét is, aki az adott politikai rendszerben él, hiszen a pártok tevékenysége mindenkinek a politikai gondolkodására hat, pozitív vagy negatív értelemben, pro vagy kontra. Ez a rendszer tehát így működik. Ha viszont elismerjük a politikai rendszer többpárti jellegét, akkor ezzel egyúttal elismertük azt is, hogy erre a mechanizmusra a politikai életnek és az államszervezet működésének szüksége van. Ha pedig ez így van, akkor ehhez megfelelő anyagi támogatást is kell juttatni, annál is inkább, mert sokfajta gazdasági tevékenységet tiltunk meg a pártoknak a törvényjavaslatban. Mi magunk vonjuk ki tehát a gazdasági tevékenységet a politikai pártok lehetőségei közül nagyon jelentős mértékben éppen azért, hogy ne váljék lehetővé a meg nem engedett módon jövedelemhez jutni. Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, ahol — egyes országokban —, mindez másként van szabályozva ott többnyire elharapózott a korrupció, a kijárás, a megvesztegetés, a visszaélés sokféle fejtája. így volt ez bizonyos értelemben a második világháborút követő koalíciós időkben Magyarországon is. Az anyagi lehetőségek világos körülhatárolása az állami költségvetés fölhasználásával tehát tiszta helyzetet teremt, elejét veszi a korrupciónak és biztosítja a politikai pártok számára azoknak a feladatoknak az elvégzését, amelyre az állami szervezet jelentős mértékben épül. Éppen ezért a jogi bizottság javaslatával egyetértően ezt a beterjesztett képviselői indítványt elutasítani javaslom, hozzátéve, hogy a beterjesztő képviselő mind fenntartja-e a javaslatát. A második írásban is szétosztott javaslat Karvalits Ferenc képviselő úr javaslata. Ezt a javaslatot a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság támogatja, én azonban a Kormány nevében ellenzem. Azért ellenzem, mert ebben a javaslatban, nem a politikai párt tulajdonában lévő ingatlanok bérlettel való és más módon történő hasznosításáról van szó, ez a kérdés azonban rövidesen egy előkészítés alatt álló minisztertanácsi határozattal amúgy is megoldódik. A Parlament eme ülésszakán a pénzügyminiszter beterjeszti a pártvagyonnal kapcsolatos kormányálláspontot és ott tájékoztatja a Parlamentet arról is, hogy ezzel összefüggésben milyen intézkedéseket szándékozik a Kormány tenni. Kérem tehát az indítvány elutasítást. A harmadik módosító javaslat Kovács László képviselő úrtól származik. Ebben tulajdonképpen egyrészről arról van szó, hogy a pártok kivonása — ha erre sor kerül — a munkahelyekről más ütemben történjék, mint ahogy ez elfogadott, politikai megegyezés alapján általában történne, másrészről pedig az eredeti javaslattal ellentétes határidőt állapítsa meg a fegyveres erők előbb említett problémájának megoldása szempontjából. Az utóbbit nem ismétlem meg, hiszen a vé-