Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

4999 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 5000 talál olyant, ahol demokrácia volt vagy van és egypártrendszer vagy pártnélküli rendszer volt vagy van, akkor azt hiszem, érdemes továbbgondolni, hogy mi ne másoljuk-e ezt le. Hiszen az egypártrendszerről van tapasztalatunk. A párt-nélküli rendszerről még nincsen tapasztalatunk. És mégis, most a hozzászólásom végén, annak ellenére, hogy szerintem nem lehet a demokráciára áttérni többpártrendszer nélkül, szólnom kell egy olyan jelenségről, amit a napokban talán más képviselőtársaim is tapasztaltak. Még igazából nincs is többpártrendszer, és máris megjelent az ezt a még nem létező rendszert a legaljasabb célokra használni kívánó valamiféle szervezkedés, amelyiknek talán egy rövid fölhívási szövegrészét nem árt, ha ismertetem képviselőtársaimmal. Azt hiszem, hogy nem mindenki olvasta, noha a sajtó több példányban ezt közölte és szerintem eléggé szerény — ez még jóindulatú kifejezés — keretező szöveggel, vagy esetleg anélkül. Pedig elvárható lett volna, hogy erről többet mondjon, de itt mindenki tudja, miről van szó. Itt van előttem a magyar nyilaskeresztes pártnak a fölhívása, itt kaptam az Országgyűlési irodától, amelyikben a nyilasok azt mondják: „követeljük a zsidóbérenc kommunisták által törvénytelenül meggyilkolt és jeltelen sírokban elhantolt nyilastestvéreink azonnali rehabilitációját". „Követeljük a zsidók, a cigányok és a kommunisták azonnali deportálását, az elmúlt 40 év törvénytelenségeiben bűnösöknek — szórul-szóra olvasom, elnézést, nem én fogalmazok, vagy olvasok ilyen rosszul — szigorú megbüntetését. A fókolomposoknaknyilvános fölkoncoItatását. Követeljük a kommunista pártközpont és megyei pártbizottságok valamennyi volt és mostani tisztségviselőjének nyilvános akasztását" stb„ stb. Hasonló „magasrendű" stílusban folytatja, végezetül „nyilas testvérek" fölhívással: „Isten akaratából kormánykoalícióra lépünk a Magyar Október Párttal, a Magyar Radikális Párttal, a Fiatal Demokraták Szövetségével, a Szabad Demokraták Szövetségével és a Magyar Hungarista Mozgalommal." Aláírás: Magyar Nyilaskeresztes Párt Intéző Bizottság. őszintén szólva magam sem tudtam, mit szóljak ehhez, és ha nem volnék ilyen idős, talán inkább mosolyogtam volna az egész szövegen, ha nem élne még bennem egyrészt az a rettenet, amin fiatal emberként végigmentem, másrészt ha nem lett volna olyan édesanyám, aki — mikor azt mondták rám, hogy „te csak székely vagy", és hazamenve az iskolából, kérdeztem mi az, hogy én székely vagyok? — azt mondta: „erre legyél büszke, mert a székely soha nem sír, soha nem fél és soha nem engedi bántani a gyöngébbet". Most már a hetedik évtizedemet járom és úgy igyekeztem élni, hogy amennyire erőmtől telt, mind a három intését meghallgassam. De azt hiszem, ráfér azokra is, akik ezt az intést nem kapták sem az édesanyjuktól, sem a történelemtől, nagyon vigyázzanak az ilyenfajta, bár mondhatni, még nagyon kicsi növekedésű gyomokra. Jó kapa kell ehhez, meg demokrácia, és jó belügyminisztérium, amelyiktudja, hogy ilyen esetben hol kell keresni akár azokat, akik valóban ezt akarják, akár azokat, akik nem szégyellnek ilyen irománnyal provokációt kelteni, esetleg éppen azokat lejáratni, akik ugyan semmit sem tudnak erről, vagy szintén ezen a lapon találkoztak mint politikai szervezetek, a saját nevükkel. Az a javaslatom, hogy atisztelt Országgyűlés ítélje el ezt a kezdeményezést és hívja fel a belügyminisztert, pontosan állapítsa meg az ilyenfajta irománynak a keletkezési helyét, az ezt összeállító személyeket és modern büntető jogunk rendelkezései szerint járjon el velük szemben. Ez az a legkevesebb, amit ebben az esetben mondani lehet. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Kállai Ferenc országos listán megválasztott képviselő kért szót. KÁLLAI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A rádióújság asztrológiai rovatában azt olvastam, hogy az októberi születésűek a hét végén ne ártsák bele magukat a politikába. (Derültség.) Én is októberi születésű vagyok, viszonylag 64 éve születtem meg. Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy elég sok történelmi huzatot átéltem. És ilyen-olyan módon bírálható a színészi tehetségem, de magamat leginkább ott értékelem, hogy ebben a huzatban mindig tudtam, hogy hogy kell elhúzódni. Ezt körülbelül azért mondom, mert itt van ez a nyomógomb, ami kivetíti, hogy ki mennyit szavazott, mire, hogyan. A hogyant talán nem. De jó lenne, ha ez a készülék az emberi tisztességnél is kimutatná, hogy miről van szó. Azért mondom ezt a tisztességet, mert maximálisan egyetértek a többpártrendszerrel, de a jelenlegi állapota az országnak meditációt kíván, hogy milyen alapon is jön majd létre ez a többpártrendszer. Ez az ország elég régóta üldözési mániában van. Kit a múltja üldöz, kit a jövője. És azt gondolom, hogy ebbe belefér, hogy aggódom azokért az eszközökért, amelyek a szabadság illúzióját leginkább igazolják, tehát a többpártrendszerért, mert olyan módon érzem a tipegést-topogást a hatalomátvételhez, hogy attól félek, hogyha majd létrejön, s azok a képviselők veszik át a helyet, akik jelen pillanatban alternatívok és ellenzékieknek mondják magukat, e pillanatban, ebben a politikai ki mit tud?-ban nem hallottam azt a lényeget, ami a programról szól, amely az emberek életét jobbá tenné. Én azért sürgetném a többpártrendszert, hogy ne árulják olyan sokáig a titkukat, mert abból, úgymond, az emberek nem profitálnak. Egyelőre csak arról van szó, hogy az elmúlt egypártrendszerről reggeltől estig már-már kívülről tud mindenki mindent. Részben azok, akik átélték, de részben azok is, akik már éppen hogy átmentek azon a koron, amikor még arról lehetett beszélni, hogy milyen is a sztálinizmus. Egyet felejtettek el a családban: vagy a papa nem mondta el a fiának, hogy ő miből élt, vagy a fia nem kérdezte meg a papát, hogy te mitől voltál egzisztenciában. És az összes szörnyűsége, amely ezt a sztálinista szörnyűséget fölváltja Hruscsovval, jelenleg megteremtette a világon azt a gondot, hogy már nincs, aki riogassa a kapitalistákat egy úgymond konzervatív, egy régi, elavult társadalmi formát, de volt lehetősége a világnak arra, hogy Gorbacsov révén átvegye végülis azt a tanulékony kapitalizmust, amely mindig és minduntalan reformálni tudta magát és ezáltal megújhodva,