Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

4991 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 4992 sorát az egyesülés szabadságának törvénybe foglalásával kezdtük. Az azonos politikai nézetű emberek pártokba tömörülése biztosítja azt, hogy a népakarat érvényesüljön az ország kormányzásában, jövőjének meghatározásában. A népakarat érvényesülése szenved azonban csorbát akkor, ha a pártok között nincs esélyegyenlőség, ha közülük valamelyik előnnyel, előjogokkal rendelkezik. Ilyen előjog lenne az MSZP részére, ha az Országgyűlés a törvényjavaslat 2. §-ának b) változatát fogadná el, és ezzel lehetővé tenné a pártok működését a munkahelyeken. A munkahelyi pártszervezetek léte a pártállam struktúrájának része. Az állam felett álló párt hatalmi piramisába a Kormány, a tömegszervezetek, a közigazgatás, a fegyveres erők, a gazdasági egységek, a tudomány, a kultúra, az oktatás szervei mind beépültek. Nemcsak a káderkiválasztás által, hanem munkahelyi pártszervezetek létrehozásával. Ezek képezték a hatalmi piramis alapját. Most, amikor ezt a piramist le akarjuk bontani, nem elég csak a csúcsot eltávolítani. Minden átlagos igazságérzettel rendelkező ember előtt nyilvánvaló, hogy nem beszélhetünk pártok közötti egyenlőségről akkor, ha azt mondjuk: maradjanak meg a jelenlegi pártszervezetek a munkahelyeken, de az új pártok is szervezkedhetnek ott. Néhány hónappal ezelőtt beszéltem egy olyan munkahely vezetőjével — igaz, ez egy fegyveres testület volt —, ahol a létszám 80 százaléka, a tisztikar 95 százaléka párttag, és amikor megkérdeztem, hogyan készülnek a többpártrendszerre, a legnagyobb természetességgel válaszolta: beengedjük a többi pártot is. Nem kell bizonyítanom, hogy 40 év alatt kiépített munkahelyi pártszervezetek mellé beengedni az összes többi pártot, az esélyegyenlőség karikatúrája. Nyers pártelnök úr szavai a kongresszusi küldöttek között nagy tetszést arattak, amikor elmesélte esetét a joviális kapitalista partnerrel. Az illető azt állította, ő még örülne is, ha a párt a munkahelyeken maradna, mert segít megszervezni a munkát. Erről három dolog jut eszembe. Először: egy tőkéstárs véleménye nem biztos, hogy általánosítható. Másodszor: félek, hogy csalódni fog, mert a párt eddig is ott volt a munkahelyeken, de nem az volt a jellemző, hogy jól megszervezte a munkát. (laps.) Harmadszor: új irányítás alatt álló munkahelyeken biztos nem fogja,a termelést javítani, ha az esélyegyenlőséget úgy akarjuk megvalósítani, hogy a többi 10—15 párt is bevonul oda; Ugyancsak a pártkongresszuson hangzott el: sehol nincs olyan törvény, amely ne engedné meg, hogy munkahelyeken pártszervezetek működjenek. Lehet hogy így van. De az is igaz, hogy sehol sem azzal a problémával állnak szemben, hogy a pártállamból demokratikus jogállamot csináljanak békés eszközökkel. Ezt ma nálunk az uralmon levő párt jobbik fele is akarja, így elképzelhetetlen, hogy a változást őszintén akarók ne a pártszervezetek munkahelyről való kivonulása mellett voksoljanak. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a pártkongresszuson szavazással döntöttek arról: a párt maradjon a munkahelyeken. Ezt természetesen csak szándéknak kell tekintenünk, mert ez, tekintve a küszöbön álló többpártrendszert, nem egy párt belügye. Az egész nemzetet érdekli, hogy demokratikus többpártrendszert hozunk-e létre, vagy Orwell-lel szólva: lesznek egyenlőbbek a többinél. Mivel a kongresszuson igen nagy többséggel szavaztak a munkahelyeken maradás mellett, sokan úgy vélik, hogy a 75 százalékban volt MSZMP tagokból álló Országgyűlés ugyanilyen döntésre jut. Én azonban úgy gondolom, hogy ez az Országgyűlés, amely ugyan a monolitikus rendszerből ered, az elmúlt években, különösen egy év óta hozott döntéseivel elkötelezte magát a gyökeres fordulat mellett, és tagjainak többsége felül tud emelkedni puszta pártérdek látszatán, a nemzet jövőjét tartva mindenekfelett szem előtt. Ez annál kevésbé eshet nehezére, mivel az MSZP radikális reformerői, mint ahogy az a kongresszusi szavazáson kitűnt, szintén a demokratikus haladás hívei. Felszólalásomat a független képviselők csoportja nevében teszem. Felhatalmaztak arra, hogy közöljem: a független képviselők csoportja egységesen fog a pártok működéséről szóló törvényjavaslat 2. §-ának a) változata mellett szavazni. (Taps.) Erre szólítjuk fel minden képviselőtársunkat azzal, hogy a féldemokrácia, amit a b) változattal támogatnának, a diktatúra csírája lehet. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a kérdés e sarkalatos törvény legkegyesebb sarka, és hogy döntésünk az a) változat mellett egybeesik a nemzet többségének akaratával. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Benjámin Judit Budapest 21-es választókörzetének képviselője következik szólásra. BENJÁMIN JUDIT: Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm első fele nemcsak a pártokról szóló törvényre vonatkozik, hanem a még megtárgyalandókra is, különös tekintettel a választójogi törvényre. De általános természetű lesz. Elcsépeltnek hatna, ha én is megismételném, hogy történelmi szerepet teljesít ma a magyar Országgyűlés, de figyelembe véve a mai politikai körülményeket, úgy vélem, mégis ezt teszi. Ennek a feladatának pedig csak oly módon felelhet meg, ha a benyújtott törvényjavaslatokat — amelyek a nemzeti kerekasztal kompromisszumos megállapodásait tartalmazzák — változtatás nélkül elfogadja. Számos parlamenti bizottság ülésén részt vettem, ahol e törvényeket vitatták meg, s így sok képviselőtársam felszólalását volt alkalmam végighallgatni. Szinte valamennyi így kezdődött: én elfogadom a nemzeti kerekasztal megállapodásait, de a tárgyalt törvényjavaslatnak ezzel, azzal, amazzal a pontjával nem értek egyet. Ezután következtek a módosító indítványok, amelyek egy része a törvényjavaslatokban érdemi, tartalmi változtatásokat eredményez, ha elfogadjuk. Csak a jogi bizottság ülésére ennyi, (mutatja) módosító indítvány érkezett írásban az összes megtárgyalandó törvényhez együttesen, és azóta még sokat fogalmaztak meg képviselőtársaim szóban. Tekintve, hogy e törvényjavaslatok kompromisszumok árán jöttek létre, azt javaslom, mi is kössünk kompromisszumot önmagunkkal, és fogadjuk el változtatás nélkül, a politikai egyensúly megőrzése érdekében.