Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

4987 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 4988 Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a törvénytervezetben található A—B alternatívákat egyhangú szavazással a következőképpen ajánlja elfogadásra. A 2. § (1), (2) bekezdésének A változatát. Bizottságunk egyhangúlag közfelkiáltásnak tekinthető szavazással foglalt állást a munkahelyek depolitizálásáról. A 6. § (1) bekezdése B pontjának B változatáról szeretném elmondani, hogy ez nem végleges immár, mert Karvalits Ferenc képviselőtársunk módosító javaslata majd ehhez kapcsolódik. A 18. § (2), (3) bekezdéseinél értelemszerűen az A változat lép életbe a bizottság javaslata nyomán. Kedves Képviselőtársaim! A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslatot az elhangzott módosításokkal, az alternatívák melletti állásfoglalással a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében részleteiben és egészében a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel a törvényjavaslathoz, amint hallották az ifjúsági és sportbizottság, valamint Bódi János és dr. Karvalits Ferenc módosító javaslatot nyújtott be, általános és részletes vitát kell folytassunk. Bejelentem, hogy a napirendhez három képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Elsőként Bódi János képviselőtársunkat illeti a szó, aki Baranya megye 11. választókörzetének képviselője. BÓDI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Néhány gondolatmenetet engedjenek meg a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslathoz. Én ezt a kis beszédet még 15-én írtam, végülis azóta elég sok változás lefolyt itt a Házban is. Néhány gondolatmenet egyezik itt az elhangzottakkal, néhány nem. Még azt is megkockáztatom, hogy meglehet, hogy előbbre kellett volna venni a pártok működéséről szóló törvényjavaslatot és utána kellett volna csak napirendi pontként az alkotmánymódosítást tárgyalni. De most már úgy tűnik mindegy. Szeretnék a tényekre, és szigorúan a tényekre hivatkozni. Nézzük konkrétan. Az 1980-as kiadású politikai kisszótár szerint a párt fogalma: valamely osztály szervezettségének legmagasabb foka, majd tovább: amely kifejezi és védelmezi az egész osztály érdekeit, irányítja harcát. Majd vannak még ebben a kisszótárban érdekes megállapítások, de hát nem részletezem, ezek ismertek. Az e törvényjavaslat indokolásrészben pedig így kezdődik — végülis a pártdefiníció — a pártok az állampolgárok egyesülési szabadsága alapján létrehozott olyan szervezetek, amely szervezeti kereteket nyújtanak — kihangsúlyoznám, és hangsúlyozom ki — a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, árpolitikai életben való állampolgári részvételhez. Nyilvánvaló, hogy ez a két meghatározás számomra is teljesen más. Nem szándékozom ennél a fogalomnál leragadni, de úgy tűnik, hogy a régi meghatározás végülis nem vált be. Ezek szerint mi hosszú-hosszú évtizedekig nyilván csak kísérleti alanyok voltunk. Én elismerem, hogy történelmi távlatból mindig könnyebb beszélni, de Marx Károlynak azért, szerintem, egy valamiben biztosan igaza volt, abban, hogy semmilyen társadalmi rendszer nem örök. Azt, hogy e társadalmi rendszert majd milyen forma váltja föl, ezt az elmúlt évtizedekban biztosra vették. Ám úgy tűnik, ez nem így lesz. Mármint az, hogy a szocializmust felváltja a kommunizmus. És miért nem? Mert szerintem mindig jelenidőben tudtunk, vagy kellett gondolkodnunk és ami javakat létrehoztunk, azt azonnal el is vesztettük, illetve elfogyasztottuk. Lásd a közelmúlt történelmét is, gazdasági, politikai egzisztenciateremtés a szűkebb körben egyfelől, míg a másik oldalon jelentős volt a szürkeállomány eltávozása hazánkból, de mind eközben az igazi teherviselés fokozatosan ránehezedett a bérből és fizetésből élőkre. A múltat és jelenidőt ki hogyan ítéli meg, nyilván az az egyénnek a társadalmi helyzetéből fakad. A társadalmi rangsorban ezt lehet felülről, középről és alulról — úgymond — megítélni. Az én meglátásom szerint a párt, illetve pártok — nyilván, lehet, hogy ez sem új —, egy szűkebb csoport sajátos, esetenként önző érdekeinek kiharcolása akár ha kell, vér árán is, és a célja az, hogy ezeket az érdekeket minél szélesebb körben a népre — ha úgy tetszik — ráerőszakolják. Az elmúlt években finomabb módszer volt, az agit, prop, és a pártoktatás. Az eszközökben véleményem szerint a párt, a pártok soha nem válogattak. Lásd régebbi történelemből, a kék cédulás szavazások, a téeszek szervezése, ipari kollektivizálás, szoc. brigádok, jelenleg a megkérdőjelezhető aláírásgyűjtések, stb., lehetne sorolni. Kérem, ne legyenek illúzióink! A pártok ezután sem fognak válogatni az eszközökben! Elvégre a cél szentesíti az eszközt — mondják. Ehhez csak említenem kell napjaink történéseit: különböző szintű visszahívások, majd ezeknek esetleg egyenes következményei, öngyilkosság, szívinfarktus — sajnos ezek tények, de el kellett, hogy mondjam. Katonai hatalomátvétellel való fenyegetőzés — mindenki tudja, miről van szó —, tüntetésen nem kulturált nemzeti öntudatot — azt hiszem, nálunk ez kevésbé van, mert úgy tűnik, a megmutató trágár kifejezések skandálása, a nemzetőrség megalakítása, fegyvert nem kérünk jeligével, és a többi, lehetne még sorolni, hosszú a jelek sora. Ami talán egy kicsit ebben az egészben megnyugtató, hogy egy szűk körről van szó véleményem szerint. Kérem én nem vagyok ellene a többpártrendszernek, de vallom, hogy jelenleg még nincs és félő, hogy sokára is lesz nálunk kulturált politikai vita. Viták csak többnyire a régi személyes sértődésekből erednek most. Sértődött emberekkel viszont pedig okosan, hosszabb távon nem lehet jól politizálni. Viszont hogyha ez a többpártrendszer — ami nálunk most kialakulóban van — és ez a demokrácia, akkor mi egyelőre a közös Európa Házban talán csak liftszerelők lehetünk. Nagyon remélem, hogy évek múlva talán már igazi értékeink is lesznek, lesznek világhírű tudósaink, művészeink, íróink, költőink, műszaki-gazdasági színvonalunk. Mert jelenleg világhírű politikusaink is talán már vannak, de ez nagyon kevés. Kérem legyen jó politika, többpártrendszer, demokrácia, szabadság, függetlenség. De egy ellenzéki képviselőtársam is azt nyilatkozta: az ellenzék is a nép feje fölött politizál.