Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

4987 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 4988 Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság a törvénytervezetben található A—B al­ternatívákat egyhangú szavazással a következőképpen ajánlja elfogadásra. A 2. § (1), (2) bekezdésének A változatát. Bizottsá­gunk egyhangúlag közfelkiáltásnak tekinthető szava­zással foglalt állást a munkahelyek depolitizálásáról. A 6. § (1) bekezdése B pontjának B változatáról szeretném elmondani, hogy ez nem végleges immár, mert Karva­lits Ferenc képviselőtársunk módosító javaslata majd ehhez kapcsolódik. A 18. § (2), (3) bekezdéseinél érte­lemszerűen az A változat lép életbe a bizottság javasla­ta nyomán. Kedves Képviselőtársaim! A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslatot az elhangzott módosításokkal, az alternatívák melletti állásfoglalás­sal a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében részleteiben és egészében a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel a törvényja­vaslathoz, amint hallották az ifjúsági és sportbizottság, valamint Bódi János és dr. Karvalits Ferenc módosító javaslatot nyújtott be, általános és részletes vitát kell folytassunk. Bejelentem, hogy a napirendhez három képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Elsőként Bódi János képviselőtársunkat illeti a szó, aki Baranya megye 11. választókörzetének képviselője. BÓDI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kép­viselőtársak! Néhány gondolatmenetet engedjenek meg a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat­hoz. Én ezt a kis beszédet még 15-én írtam, végülis azóta elég sok változás lefolyt itt a Házban is. Néhány gondolatmenet egyezik itt az elhangzottakkal, néhány nem. Még azt is megkockáztatom, hogy meglehet, hogy előbbre kellett volna venni a pártok működéséről szóló törvényjavaslatot és utána kellett volna csak napi­rendi pontként az alkotmánymódosítást tárgyalni. De most már úgy tűnik mindegy. Szeretnék a tényekre, és szigorúan a tényekre hivat­kozni. Nézzük konkrétan. Az 1980-as kiadású politikai kisszótár szerint a párt fogalma: valamely osztály szer­vezettségének legmagasabb foka, majd tovább: amely kifejezi és védelmezi az egész osztály érdekeit, irányít­ja harcát. Majd vannak még ebben a kisszótárban érde­kes megállapítások, de hát nem részletezem, ezek is­mertek. Az e törvényjavaslat indokolásrészben pedig így kezdődik — végülis a pártdefiníció — a pártok az állampolgárok egyesülési szabadsága alapján létreho­zott olyan szervezetek, amely szervezeti kereteket nyújtanak — kihangsúlyoznám, és hangsúlyozom ki — a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, árpoli­tikai életben való állampolgári részvételhez. Nyilván­való, hogy ez a két meghatározás számomra is teljesen más. Nem szándékozom ennél a fogalomnál leragadni, de úgy tűnik, hogy a régi meghatározás végülis nem vált be. Ezek szerint mi hosszú-hosszú évtizedekig nyilván csak kísérleti alanyok voltunk. Én elismerem, hogy történelmi távlatból mindig könnyebb beszélni, de Marx Károlynak azért, szerintem, egy valamiben biztosan igaza volt, abban, hogy semmilyen társadalmi rendszer nem örök. Azt, hogy e társadalmi rendszert majd milyen forma váltja föl, ezt az elmúlt évtizedek­ban biztosra vették. Ám úgy tűnik, ez nem így lesz. Mármint az, hogy a szocializmust felváltja a kommu­nizmus. És miért nem? Mert szerintem mindig jelen­időben tudtunk, vagy kellett gondolkodnunk és ami ja­vakat létrehoztunk, azt azonnal el is vesztettük, illetve elfogyasztottuk. Lásd a közelmúlt történelmét is, gaz­dasági, politikai egzisztenciateremtés a szűkebb kör­ben egyfelől, míg a másik oldalon jelentős volt a szür­keállomány eltávozása hazánkból, de mind eközben az igazi teherviselés fokozatosan ránehezedett a bérből és fizetésből élőkre. A múltat és jelenidőt ki hogyan ítéli meg, nyilván az az egyénnek a társadalmi helyzetéből fakad. A társa­dalmi rangsorban ezt lehet felülről, középről és alulról — úgymond — megítélni. Az én meglátásom szerint a párt, illetve pártok — nyilván, lehet, hogy ez sem új —, egy szűkebb csoport sajátos, esetenként önző érdekei­nek kiharcolása akár ha kell, vér árán is, és a célja az, hogy ezeket az érdekeket minél szélesebb körben a népre — ha úgy tetszik — ráerőszakolják. Az elmúlt években finomabb módszer volt, az agit, prop, és a pártoktatás. Az eszközökben véleményem szerint a párt, a pártok soha nem válogattak. Lásd ré­gebbi történelemből, a kék cédulás szavazások, a téeszek szervezése, ipari kollektivizálás, szoc. brigá­dok, jelenleg a megkérdőjelezhető aláírásgyűjtések, stb., lehetne sorolni. Kérem, ne legyenek illúzióink! A pártok ezután sem fognak válogatni az eszközökben! Elvégre a cél szente­síti az eszközt — mondják. Ehhez csak említenem kell napjaink történéseit: különböző szintű visszahívások, majd ezeknek esetleg egyenes következményei, öngyil­kosság, szívinfarktus — sajnos ezek tények, de el kel­lett, hogy mondjam. Katonai hatalomátvétellel való fe­nyegetőzés — mindenki tudja, miről van szó —, tüntetésen nem kulturált nemzeti öntudatot — azt hi­szem, nálunk ez kevésbé van, mert úgy tűnik, a meg­mutató trágár kifejezések skandálása, a nemzetőrség megalakítása, fegyvert nem kérünk jeligével, és a töb­bi, lehetne még sorolni, hosszú a jelek sora. Ami talán egy kicsit ebben az egészben megnyugta­tó, hogy egy szűk körről van szó véleményem szerint. Kérem én nem vagyok ellene a többpártrendszernek, de vallom, hogy jelenleg még nincs és félő, hogy soká­ra is lesz nálunk kulturált politikai vita. Viták csak többnyire a régi személyes sértődésekből erednek most. Sértődött emberekkel viszont pedig okosan, hosszabb távon nem lehet jól politizálni. Viszont hogy­ha ez a többpártrendszer — ami nálunk most kialakuló­ban van — és ez a demokrácia, akkor mi egyelőre a kö­zös Európa Házban talán csak liftszerelők lehetünk. Nagyon remélem, hogy évek múlva talán már igazi értékeink is lesznek, lesznek világhírű tudósaink, mű­vészeink, íróink, költőink, műszaki-gazdasági színvo­nalunk. Mert jelenleg világhírű politikusaink is talán már vannak, de ez nagyon kevés. Kérem legyen jó poli­tika, többpártrendszer, demokrácia, szabadság, füg­getlenség. De egy ellenzéki képviselőtársam is azt nyi­latkozta: az ellenzék is a nép feje fölött politizál.

Next

/
Thumbnails
Contents