Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-60
4985 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 4986 SZIGETHY DEZSŐ: Tisztelt Elnökasszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a megtisztelő doktori címet, sajnos nem vagyok doktor, őszintén sajnálom, mert bizonyára többször szerepelnék a jogi bizottság megbízásából itt a pulpituson. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a sarkalatos törvényjavaslatokat, köztük a pártok működéséről és gazdálkodásáról szólót több alkalommal is tárgyalta. Nem mindig a saját akaratából, de mindig azzal a szándékkal, hogy lehetőségeihez és erejéhez mérten segítse a demokratikus átalakulás folyamatát. Jegyzőkönyv őrzi annak az ülésnek az anyagát, amely a kerekasztaltárgyalásokat egy nappal előzte meg, s szinte biztosra vehető volt a napirendről való levétel. A személyes konfliktusig menő vitában, annak eredményeként gyakorlatilag már kialakult az az álláspont — hadd tegyem hozzá, igen erős befolyásolási kísérletek ellenére —, amely az önök előtt fekvő tervezetben most közmegegyezésként köszön vissza. Teljességgel érthetők hát azok a nem kis keserűséggel megfogalmazott kérdések, amelyeket a bizottsági és nem bizottsági tagok tettek fel a törvénytervezetek néhány nappal ezelőtti vitájában. Dr. Tallóssy Frigyes, dr. Südi Bertalan, Lékai Gusztáv képviselőtársunk már behozta az ülésterembe ezeknek a hangulatát. Szeretnék ezek közül most én is néhányat megosztani önökkel. Ezek még nem hangzottak el a plénum előtt. Az első: miért nem foglaltak helyet az Országgyűlés hivatalos képviselői a nemzeti kerekasztalnál? A második: lelkiismeretünkön, politikai józanságunkon kívül mi kötelez bennünket arra, hogy az ott elfogadottakat törvényerőre emeljük? S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a sokszögletű asztalnál perlekedő felek — nem tudván egymás között megegyezni — vitájuk lényegét íme mégis a legfőbb népképviseleti szerv elé terjesztik döntésre? Kedves Képviselőtársaim! Ez az igazság pillanata! így azután maradt számunkra is nem kevés lényegi döntenivaló, szavazatunk pedig teljessé teszi azt a konszenzust, amely így vagy úgy, de mindenképpen a parlamenti demokrácia pályájára állítja nemzetünket. Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim! Az alkotmányozás felhevült indulataihoz képest a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat várható vitája a nyugalom tengerének tűnik. Pedig az előcsatározások viharai azt sejttették, hogy a sarkalatos törvények közül ebben vannak a legáthidalhatatlanabb véleménykülönbségek. Ma már látjuk, hogy az idő jó orvos volt a bajokra. Csökkentette, csitította az ellentéteket, hozta a közmegegyezés lehetőségét. Nem kevesen vannak ezért azok, akik a csendes forradalomban hisznek. A párttörvény lényege — mondják — az MSZMP vagyonának sorsával dőlt el. Részigazság ez, mert bizottságunk közfelkiáltásnak tekinthető állásfoglalásainak ismeretében állítom: ennek a törvénytervezetnek az a lényege, hogy esélyegyenlőséget teremt. Esélyegyenlőséget, ha az alternatívákból elhagyjuk a , ,primus inter pares"-okat, elhagyjuk az egyenlőbbeket az egyenlők közül. Engedtessék meg nekem kedves képviselőtársaim, hogy ennél a gondolatnál egy kicsit elidőzzek. Tulajdonképpen miért van szükség nekünk külön törvényt alkotni a pártokról? Hiszen vannak országok, ahol az Alkotmány néhány sora „fix und fertig" elrendezi ezt a kérdést, kapcsolva az egyesülési törvényhez. Mi lehet az oka, hogy kedves képviselőtársunk, aki az Országgyűlés ülései előtt gyakran szenved álmatlanságban, most igencsak felélénkülve már az állampolgárság kérdésén is fennakad? Féltőén, értőn vitatkozik azért, kik milyen állampolgárok lehetnek, legyenek a párt tagjai, kik választott vezetői, képviselői. \fajon miért? Ő aztán igazán tudhatja, vajon miért nem bízik a bíróságok pártállás nélküli ügykezelésében, miért szeretné a pártok bejegyzését az alkotmánybíróságnál tudni? Aligha azért, ahogyan indokolta. Nemigen szereti őket. Nem kevésbé izgalmas megválaszolni azt sem, miért a Néphadsereg nyugalmazott tábornoka veti fel: pártküldöttség, az államra nézve semmiféle nyílt vagy titkos kötelezettséget ne vállalhasson, hogy bizonyára okkal szól elsők között a fegyveres erők depolitizálásáról. Tisztelt Országgyűlés! A pártokról szóló törvénytervezet nagyon sok vitája ide, nevezzük nevén, a hatalom biztonságának, még pontosabban bizonytalanságának kérdéséhez kanyarodott vissza. Nos hiába. Mindannyiunkban elevenen él 40 év történelmi tapasztalata. Még elképzelni is nehezen tudunk egy, a kölcsönös tolerancián, egymás tiszteletben tartásán alapuló politikai kultúra működését, sűrű tilalomfák, törvényi védőbástyák biztosítékai nélkül. Pedig nemzeti felemelkedésünknek, Európához való csatlakozásunknak más alternatívája nincs és nem is lesz. Erről döntünk, amikor szavazunk. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elkészítette jelentését a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslathoz, s ezt a 281. szám alatt a tisztelt Országgyűlésnek előterjeszti. Megbízatásom szólni arról, hogy az előkészítők, a kodifikálok pontos jó munkát végeztek. A törvényjavaslathoz, az Országgyűlés ülésszakának megkezdéséig egyetlen módosító indítvány érkezett az ifjúsági és sportbizottság részéről. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy időközben a vita megkezdéséig még két módosító javaslatot kaptunk. Az egyik, dr. Karvalits Ferenc képviselőtársunktól érkezett, a másikpedig Bódi Jánostól, Baranya megye 11. választókörzetéből. Most visszatérnék az ifjúsági és sportbizottság javaslatához. Ez egy nagyon sajátságos javaslat. A 2. § B változatában, valamint ehhez kapcsolódóan a 18. § B változatának (2) és (3) bekezdésében a pártszervezet létrehozásának és működésének tilalmát a nevelési és oktatási intézményekre is kiterjeszti. A bizottság természetesen egyetértett a módosító javaslattal, annál inkább, mert az ifjúsági és a sportbizottság a 2. § A változatát, vagyis a másikat kívánja elfogadásra javasolni. A módosító javaslat így akkor kerül szavazásra, ha a 2. § A változata a szavazásnál nem kap többséget.
