Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

4957 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 4958 lása, figyelemmel a hadiállapotra, illetve a rendkívüli állapotra vonatkozó döntések alkotmányos garanciáira is, teljesen indokolatlan. Ezen túlmenően az ország védelme érdekében kiemelkedő fontosságú döntés olyan késedelmet szenvedhet az Országgyűlés összehívása miatt, amelynek adott esetben beláthatatlan következményei lehetnek. Ugyanennek a javaslatnak — a 7. számú pontban írtak — eredményeként érvényes nemzetközi szerződés sem helyezhetne idegen parancsnokság alá magyar fegyveres erőket. A véleményünk, és ebben benne van — hadd jelezzem — a Honvédelmi Minisztérium szakértői véleménye is, hogy a javaslat, mind a jelenleg érvényes, mind pedig a jövőben is indokolt potenciális nemzetközi egyezményeinkkel ellentétes. Például a Varsói Szerződés kihirdetéséről szóló 1955. évi II. törvény szerint a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy e célra kijelölt fegyveres erőiket közös, — ahogy mondani szokták — egyesített parancsnokság alá helyezik. A képviselői javaslat elfogadása esetén ezt a kötelezettséget most azonnal fel kellene mondani. Továbbá: jelenleg, illetőleg potenciálisan a Kormány kötelezettséget vállal, illetőleg vállalhat az ENSZ felkérésére a békefenntartó, vagy tűzszűneti ellenőrző tevékenység ellátására, illetve abban való közreműködésre. Ennek teljesítéseként a magyar fegyveres erők csapatait óhatatlanul az illetékes ENSZ parancsnokság alá kell helyezni. A javaslat elfogadása esetén az iraki—iráni tűzszünet ellenőrzésében vállalt kötelezettségünket pl. azonnal fel kellene mondani, illetve a jövőben a Kormány nem vállalhatna ilyen kötelezettséget, ez pedig nemzetközileg igen súlyos megítéléssel találkozhat. Végül a képviselő úr javaslata 4. pontjával kapcsolatosan felhívnám a figyelmet arra, hogy hasonló tárgyú garanciális javaslatot tett Kereszti és Lékai képviselő úr, — lásd a 282. számú jelentés 14. pontja — amelyet a bizottság támogatott és a Kormány is elfogadásra javasol, s a Kormány véleménye az, hogy az utóbbi javaslat elfogadása esetén a Sebők János képviselő javaslatában foglaltak is megoldást nyernek. Engedjék meg, hogy röviden foglalkozzam olyan továbbijavaslatokkal, amelyek írásban is megjelentek az ülésen való szóbeli beterjesztés után. Kárpáti képviselő úrnak volt jó néhány javaslata, — nem ismételném ezeket a javaslatokat —, a jogi bizottság gondosan megvizsgálta őket és valamennyi esetben megegyezés született a jogi bizottság jelentésében taglalt módon. Néhány szó változtatásával az általa jelzett problémák megoldhatóknak bizonyultak. Szólnom kell azonban Ballá Éva képviselőnő javaslatáról. Engedjék meg, hogy bizonyos fokig reflektáljak azokra az érvekre, minősítésekre is, amelyek részben itt a Házban, részben pedig a vitáról tudósító és a vitát értékelő tömegkommunikáció bizonyos cikkeiben, adásaiban napvilágot láttak. E minősítések alapja egy olyan sajátos helyzet, amelyet nem ugyan itt a Házban, de a Házon kívül etikátlannak bélyegeztek. Nevezetesen azt, hogy azzal a javaslattal összefüggésben, miszerint az Országgyűlés döntsön-e most a köztársasági elnökválasztással kapcsolatos ügyekben, mielőtt még lényegében a népszavazás érdekében benyújtott petíció érvényességét megítélnék és a népszavazást esetleg kiírnák, tehát ebben az ügyben egy olyan képviselő és egy olyan miniszter szólalt fel, aki maga is érintett lehet. Ezt egyesek etikátlannak tartják, sőt olyan kijelentést is olvastam, hogy ez az „etikátlanság" a politikai kultúránkra jellemző. Hát hogy a politikai kultúránkra mi jellemző, és kinél mi jellemző, most erről talán nem beszélek. A megfelelő választ majd megadom. Arra azonban reflektálni kell, hogy vajon egy olyan javaslat, amelyet a ,»háromszögletű kerékasztalnál" ülő erők nagy többsége elfogadott, továbbá: olyan szövegben való beterjesztése, amely ott készült és amelyet a Kormány, mint testület magáévá tett, a beterjesztésre egyébként jogszerűen hivatott igazságügy-miniszter általi beterjesztése és ezzel kapcsolatos váleménynyilvánítás, amely természetszerűen nem a miniszter véleménye hanem a Kormányé, — mégha a miniszter szájából hangzik is el —, vajon valóban etikátlannak tekinthető-e? En azt gondolom, hogy nem. Ha hozzám a Házban kérdést intéznek, akkor én erre köteles vagyok válaszolni, — s ez már a válasz másik része, tehát a petícióval összefüggő kérdést érinti —, és köteles vagyok a jogi helyzetet a legjobb tudásom szerint megvilágítani. Hogy ez politikailag tetszik valakinek, vagy nem tetszik és hogyan értékeli, az természetesen az ő dolga. Jogilag is lehet mindenkinek más véleménye, tiszteletben is tartom, ha vitázok is vele. De úgy érvelni, valóságos vita nélkül, hogy a jogszerűen véleményadásra kötelezett magatartása „etikátlan", nos attól tartok, hogy így az illetők magukat minősítik a politikai kultúra fejlettségét illetően, legalábbis saját személyükre nézve. Elnézést, hogy ilyen szubjektív megnyilatkozást kellett itt tennem, de ezek hangzottak el, és ezekre válaszolnom kellett. Ami az érdemi ügyeket illeti: meg kell mondjam, kicsit zavarban vagyok, hogy érvelhetek-e ezek után — etikusan! — a köztársasági elnökválasztással kapcsolatos határozat beterjesztése és elfogadása mellett (Igen — hangzik a teremből), mert nem tudom, minek teszem ki magam. Azokkal az érvekkel szemben, amelyeket itt hallottunk — hogy röviden mégis ismételjem őket: olyan személyi versengés és olyan pártversengés kezdődik, amely destabilizálja a helyzetet, s ennek következtében az új, a megválasztott elnök amúgy sem lenne alkalmas arra, hogy kiegyenlítő tényezőként szerepelhessen; lehetőséget kap az elnök arra, hogy a fegyveres erők parancsnoka lévén esetleg szétkergesse, diktatórikus módszerekkel, az Országgyűlést — csak a következőket mondhatom: A jelenleg folyó politikai viták hangnemét tekintve aligha lehet ezt a helyzetet tovább destabilizálni. (Taps.) Ha tisztességtelen eszközöket veszünk igénybe a politika érdekében, akkor az ilyen helyzetet nem tudjuk már tovább rontani. Azt gondolom tehát, induljunk ki abból, hogy a magyar nép politikailag elég józan ahhoz, hogy a pártok és a jelöltek érveit — ismervén az eddigi jelöltek körét és azokat, akik még ebben az ügyben érintve lehetnek, elég érettek ahhoz, hogy ne személyeskedéssel és egymás lejáratásával versengjenek — mérlegre teszi, s az érvek alapján dönt. Meggyőződésem egyébként, hogy gyűlölködést eredményező személyeskedőt szavazatával is visszautasítja.