Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-60

4955 Az Országgyűlés 60. ülése, 1989. október 18-án, szerdán 4956 nék ugyanis olyan államot mondani a nemzetközileg semlegesnek elfogadottakon túl, amelynek a területén valamiért, valamilyen szerződés alapján, hosszabb vagy rövidebb időre, ne állomásoznának idegen csapatok. Ez a tény önmagában még nem csorbítja ezeknek az államoknak a szuverenitását. A képviselő úr javaslatát visszavonta, és a jogi bizottság ezzel a visszavonással természetesen egyetértett. Tegnap került beterjesztésre dr. Südi Bertalannak az a javaslata, amely szerint továbbra is meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez az Országgyűlésben interpellációt intézhessenek. Az indokaira nyilvánvalóan emlékeznek; a jogi bizottság ezt a javaslatot tegnap nem támogatta, de Südi képviselő úr nem vonta vissza, ezért kénytelen vagyok röviden foglalkozni ezzel a problémával, annak ellenére, hogy tegnap Horváth Jenő képviselő úr — az én véleményem szerint is helytállóan — rámutatott ennek a beterjesztett javaslatnak a problémáira. Én csak azokra az érvekre szeretnék kitérni, amelyekkel Südi képviselő úr ezt a javaslatát indokolta. Az első ilyen érv az volt, hogy a javaslat hivatkozik ugyan az államhatalmi ágak megosztásának és egyensúlyának az alkotmányban végigviendő elvére, ám azért kívánja megszüntetni a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát, hogy a törvényhozás közvetetten sem avatkozhat be a bírói gyakorlatba. Südi képviselő úr érvelése szerint azonban ez a szándék következetlenül érvényesül a javaslatban, hiszen a végrehajtó hatalmat el kell választani a törvényhozói hatalomtól, a Kormány mégis felelős az Országgyűlésnek, és az Országgyűlés interpellálhat a végrehajtó hatalom képviselőivel a Kormány tagjaival szemben. Ez az érv azonban nem helytálló, hiszen nem veszi figyelembe azt a körülményt, miszerint a Kormány a Parlamentnek való felelőssége alkotmányosan lerögzített és szabályozott elv, míg ellenben ugyancsak alkotmányosan van lerögzítve és szabályozva, hogy a bíró, a bíróság független és csak a törvénynek van alárendelve. A törvényt természetesen a Parlament hozza, tehát a Parlament jogköre ebben az összefüggésben eleve biztosított a bírósággal szemben, hiszen a törvények, amelyeket majd a bírónak alkalmaznia kell, az Országgyűlésben születnek. Ám az, hogy hogyan alkalmazza, abba éppen a bírói függetlenség folytán senkinek sem lehet beleszólása. Második érve az volt, hogy a törvényjavaslat e pontjának elfogadásával a Parlament ezzel lemondana arról, hogy egy rendkívül fontos államhatalmi ágat és testületeit ellenőrizze. Tisztelt Országgyűlés! Erről az Országgyűlésnek le kell mondania, annál is inkább, mert ilyen jogköre elvileg sem lehet. Miért? A beterjesztett törvényjavaslat ugyanis azt is megállapítja, hogy bírák nem lehetnek politikai párt tagjai, ezzel is biztosítani akarván a bírói munka depoíitizálását. Ez valamennyiünk tetszésével találkozik és a mai valóságban máris végbemenő folyamat. Hogyan képzelhető akkor el, hogy a politikai pártok jelöltjeként megválasztott képviselőkből álló Országgyűlés kontrollálja a depolitizált bírói testületet? Ad absurdum pártpolitikai szempontok juthatnának kifejezésre ebben, mint ahogy korábban így is történt, s éppen ez az, amitől mindanynyian szeretnénk megszabadulni. Harmadik érvét már csak nagyon röviden említeném; hivatkozott arra, hogy ha az 50-es években a Parlamentnek lett volna interpellációs joga, akkor interpellálhatott volna a koncepciós perek kapcsán, és nem történtek volna meg a valamennyiünk által ismert bűnös anomáliák. Azt hiszem, hogy ez történelmietlen kérdésfeltevés; ahogyan a bíróság sajnos eszközévé vált a szóbanforgó politikának, ugyanúgy azzá vált az Országgyűlés is. Nem látok semmi különbséget, amely arra mutatna, hogy a Parlament ne ilyen eszköz lett volna. Alig hiszem, hogy ha interpellációs joga lett volna a Parlamentnek, akkor bárki is felállt volna és ténylegesen interpellált volna. (Taps.) Nos, mindezek alapján én arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy szíveskedjék ezt az indítványt elutasítani. Bevallom őszintén, amikor nem kapta meg a szükséges szavazattöbbséget januárban a Legfelsőbb Bíróság elnök interpellálhatóságát megszüntető indítványom, mint emlékezetes, mindössze 9 szavazat hiányzott, akkor is nagyon helytelennek tartottam ezt a döntést. Kérem, bocsássanak meg nekem ezért, de azt hiszem, hogy utólag jó néhány képviselő, legalábbis, akikkel beszélni volt módom, ugyancsak erre a következtetésre jutott. Tekintsünk most el akkori állásfoglalásunktól, ami valószínűleg csak azért jött létre, mert akkor nem prezentáltam elég világosan a problémát ahhoz, hogy megnyugtató döntés születhessen. Engedjék meg, hogy szóljak Sebők János képviselő úr javaslatairól. E javaslatok közül többet a képviselő úr visszavont, úgy azonban, hogy a 292-es számú javaslat szövegében a 3. a 4. és a 7. pontot fenntartotta. A jogi bizottság azonban mindegyik fenntartott javaslatot elutasította. Visszavonta a 6. pontban szereplő javaslatát is, mert — mint kiderült — korábban már a jogi bizottság elfogadott egy olyan módosító javaslatot, amely ezt a problémát megoldotta. Nos, én szeretném indokolni — elnézést kérek, hogy egy kicsit talán hosszadalmasabban —, hogy az általa fenntartott, de a jogi bizottság által elutasított javaslatokat miért nem javaslom elfogadni. A 3. pontban foglalt módosítás szerint a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején sem dönthet a fegyveres erők alkalmazásáról. Az alkotmánytervezet két esetben is lehetőséget ad a rendkívüli állapot bevezetésére akkor, amikor a fegyveres erők még nem kerültek közvetlen harcérintkezésbe a potenciális ellenséggel. Ilyen eset következik be, ha a Varsói Szerződésben foglalt szövetségi kötelezettség alapján nyilvánítja az Országgyűlés hadi állapotban lévőnek az országot, vagy a háborús veszély miatt rendelik el a rendkívüli állapotot. A rendkívüli állapot bevezetésének következménye, hogy a Honvédelmi Tanács létrejön, s megkezdi működését. Mind a hadiállapot, mind a rendkívüli állapot kinyilvánításához egyébként az Országgyűlésben minősített többség szükséges. Nos, a Honvédelmi Tanács hatáskörében már a fegyveres erők alkalmazása előtt rendkívüli intézkedéseket tehet. Elrendelheti például a gazdaság mozgósítását, a fegyveres erők mozgósítását, az egyes alkotmányos jogok gyakorlásának felfüggesztését, stb. E rendkívüli intézkedések közül a fegyveres erők alkalmazásáról való döntés kiemelése és országgyűlési hatáskörbe uta-