Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4937 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4938 19/b § (1) bekezdéséről van szó. Kérem, olvassák el pontosan ezt a szöveget, és akkor meg fogják tudni állapítani, hogy egy körülbelül 20 fös bizottságnak, amelyben nem is tudom, hogy mennyi lesz a képviselő majd, olyan jogot biztosítunk, amely jog az Országgyűlés kétharmados, tehát minősített többségét illeti meg. Hogy lehet olyan jogot adni 20 embernek, amikor 250 képviselő kell a szavazáshoz? Pedig ez a szöveg ezt adja. Szeretném figyelmüket felhívni arra, —tisztelt képviselőtársaim, —hogy éppen e fejezetnek leglényegesebb vonása, hogy az Országgyűlést kétharmados szavazattöbbséggel rendeli mindazon tényezők tekintetében, amikor a fegyveres erőt alkalmazni kell, és ez négy pont. A második javaslatom a 8. oldalon szereplő 19/c § (3) pontjával kapcsolatos. Ugyanis nem érvényesül az Országgyűlés ellenőrző szerepe akkor, ha ebbe a szövegbe nem vesszük bele azt, hogy rendkívüli állapot idején is az Országgyűlésnek ülésezni kell, vagy honvédelmi bizottságának, illetve az Országgyűlés vagy a honvédelmi bizottság jogosultak ahonvédelmi tanács által bevezetett rendkívüli intézkedések alkalmazásának felfüggesztésére. Ugyanis ha ez nem lesz meg, semmiféleképpen nem érvényesül az Országgyűlés ellenőrzése, márpedig semmiféle szervezet, még államhatalmi szervezet sem működhet véleményem szerint, az Országgyűlés szigorú ellenőrzése nélkül. A következő javaslatom a 11. oldalon, a kisebbségi pártok érdekének védelmében született. Az Alkotmány 24. §-a (3) bekezdése — egy, pontosabban két szó betoldása! Az, hogy a képviselők kétharmadának szavazata legyen szükséges az Országgyűlés önfeloszlatásának kimondásához is. Ugyanis nem lehet azt megengedni, hogy ha párt, vagy koalíció érzi azt, hogy most az ország hangulata olyan, hogy ha feloszlatja az Országgyűlést, kiíratja a választásokat, akkor ő pozíciót nyer, — de kinek a rovására? A kisebbség rovására! A következő javaslatom a 14. oldalon a 28. § (4) bekezdésével kapcsolatos. Énhelyesnektartomazt, —és ezért javaslom Önöknek, fogadják el, —hogy amikor az Országgyűlést fel akarja oszlatni a köztársasági elnök, akkor nem csak a Minisztertanács és az Országgyűlés elnökének a véleményét kérje ki, hanem mivel pártokról van szó, hiszen a magyar Parlamentben pártok fognak dolgozni, még a pártok képviselő csoportja vezetőinek is a véleményét kérje ki, és ezek egyettesen döntsenek arról, hogy most már tényleg önfeloszlatás legyen, vagy feloszlás legyen. Végezetül az utolsó javaslatom a 28. oldalon a 40/b § (3) bekezdésével kapcsolatos, mégpedig a gondolatjel között lévő szövegnek a kivétele, azaz „fegyveres erők irányítására az Alkotmányban is külön törvényben meghatározott keretek, stb. stb. legyen az érvényes" és semmiféle szükség olyan kitételre:, ,hogy ha érvényes nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik". Ugyanis — tisztelt képviselőtársaim — ilyen nemzetközi szerződés nincs. A Kormány irattárában búvárkodtam és itt köszönöm meg a miniszterhelyettestől kezdve az irattárosokig azt a munkát, amellyel engem segítettek. Azt megmondhatnám, és miniszterelnökünknek, külügyminiszterünknek a figyelmét szeretném felhívni arra, hogy olyan nemzetközi szerződést nekem nem tudtak a kezembeadni, amely eredeti volt. Nemtudjákmegmondani, hogy hol vannak. Mindenről csak másolatok vannak. Márpedig a másolat azt jelenti, hogy nem sokat ér, ugyanis másolni mindenféleképpen lehet. De még hozzátenném, hogy a nemzetközi szerződéseket illetően kérem, olvassa el, amit elődjének feljegyzésként készítettek, hogy a magyar részről aláírt nemzetközi szerződésekben mennyi szabálytalanság van. Nehogy ezeket a nemzetközi szerződéseket majd az illetékes bizottságok vizsgálják felül, és ők nemcsak szabálytalanságot, hanem jogtalanságot is megállapítsanak! Visszatérve: tehát nincs nemzetközi szerződés! Ugyanis én találtam egy határozványt a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői részéről, és ez is azt mondatja velem, — mindjárt felolvasom ezt a két passzust — hogy nem lehet átadni a feyveres erők irányítását más külföldi szervnek. Ugyanis ez az érvényes passzus a következőt írja: a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek csapatai a fegyveres erők nemzeti parancsnokságainak alárendeltségében maradnak és tevékenységüket a minden országban érvényben lévő törvények szabályozzák, tehát eleve nincs olyan, hogy más ország törvényei lennének az illetékesek! A másik: a Varsói Szerződés minden egyes tagállama Kormányának egyedüli joga dönteni az egyesített parancsnokság azon javaslataival és ajánlásaival kapcsolatban, amelyek az adott állam fegyveres erőire vonatkoznak. Tehát ez azt jelenti, hogy az egyesített fegyveres erők parancsnoksága is csak ajánlás sal rendelkezik és a Kormány dolga, hogy elfogadja vagy nem fogadja el! Egyébként még csak annyit hadd tegyek hozzá: tudom, olyan hivatkozás is lehet, hogy van egy Politikai Tanácskozó Testület, amely testületnek esetleg döntési joga van. Kérem, én nemtaláltam semmiféle utalást erre — csak a Varsói Szerződés alapító okmányában, amelyben előírták azt, hogy létrehozzák, de ugye, azt elfogadják tőlem: ha egy szervezetet létrehozunk, akkor ki kell mutatni, hogy annak mi a jogállása, miben rendelkezik, miben dönthet, stb. stb. Ilyen okmány Magyarországon nincs. Tehát akkor még esetleg felteheti az ember úgy is a kérdést, hogy legitim-e ez a testület? Tisztelt Képviselőtársaim! Én a javaslataimat megtettem, befejeztem. Kérem Önöket, gondolkodjanak ezen és támogassanak a javaslataikkal. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólal dr. Kereszti Csaba Hajdú-Bihar megye 4. számú választókerületből. DR. KERESZTI CSABA: Tisztelt Parlament! A mai nap több képviselőtársam hivatkozott már arra, hogy történelmi feladat előtt áll a Parlament, amikor az Alkotmány módosítására irányuló törvényjavaslatot tárgyaljuk. Én a magam részéről is legteljesebb mértékben egyetértek. Amint a miniszteri expozé is tartalmazza, ez a törvénymódosítás mind az Alkotmány elveiben, mind a részleteiben teljes mértékben szakít az 1949. évi XX. törvénnyel, az úgynevezett „sztálini" alkotmánnyal. Ez a törvény tehát — Lékai Gusztáv képviselőtársammal egyeztetett véleményünk az, hogy — nem lehet folyománya a korábbi hatályos Alkotmánynak, hanem ez a magyar alkotmányozás történetében