Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-59
4939 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4940 vagy visszatérést jelent az 1946 évi I. törvénycikkben lefektetett elvekhez, vagy pedig egy új lapot nyit a magyar nemzet történelmében. Úgy gondolom, káros lenne azon vitatkozni, hogy ennek a gondolatnak a címben kell-e megjelennie, vagy pedig elérhető-e ez úgy is, hogy a törvénymódosítás elé egy preambulumot szerkesztünk, amely tulajdonképpenutal ezekre a folyamatokra. Végül is eredeti javaslatunkat Lékai Gusztávval együtt visszavontuk és magunk is elfogadtuk azt, hogy a preambuhimban ezeket az elveket rögzíteni kell. A jogi bizottság is ezzel egyetértett. Kérem a tisztelt Parlamentet, hogy támogasson bennünket ebben a javaslatunkban. Tisztelt Parlament! Az Alkotmány 19. szakasza (3) bekezdésének d) pontjával kapcsolatosan, — vagyis ahol az Országgyűlés jogkörének felsorolása történik — javasoljuk, hogy a Parlament ne csak megállapítsa a költségvetést és annak végrehajtását, hanem egyúttal állapítsa meg először az államháztartás mérlegét, és hagyja jóvá a költségvetést és annak végrehajtását. A gondolatunk abból táplálkozik, hogy az állami költségvetés egy közgazdaságilag szélesebb fogalom, amely feltünteti azt is folyamataiban, hogy a gazdaság állapota milyen, mekkora a teherbíró képessége, milyen beruházáspolitikát, életszínvonalat bír el? Tulajdonképpen a közgazdasági szabályozórendszer irányát is az ország pillanatnyi helyzete határozza meg. Úgy ítéljük meg, hogy az államháztartási mérleg ismerete nélkül az Országgyűlés nincs abban a helyzetben, hogy megalapozottan, megfontoltan állást tudjon foglalni a költségvetésben. Ezért ez a gondolat jelenik meg az ezzel kapcsolatos törvénymódosítási javaslatunkban. Tisztelt Parlament! Az Alkotmány 19/A szakaszában javaslatunk tulajdonképpen azt jelenti — mi elismerjük képviselőtársammal együtt —, hogy adódhatnak olyan rendkívüli helyzetek, amikor a hadi-, a rendkívüli és a szükségállapot kihirdetésére bizonyos garanciák és szabályok betartása után a köztársasági elnök jogosult lehet, mert ez a nemzet fennmaradása érdekében szükséges. Azonban azt gondolom, hogy egy szűkkörű testületre bízni a szükség- vagy a rendkívüli állapot meglétének megállapítását, nem jelent kellő garanciát a közösség, az ország számára. Ezért megítélésünk szerint az Alkotmányban a mi indítványunknak megfelelően értelmezni kell: mit kell tekinteni akadályoztatásnak, ami tulajdonképpen beszűkíti a szubjektív alkalmazás lehetőségét. A pontos, szövegszerű megfogalmazás a jogi bizottság véleményében található, a 14. pontban. Ugyanakkor érthetetlennek tartottuk, hogy a köztársasági elnöknek ezt a jogosítványát — amennyiben él vele — még utólag sem kell a Parlamentnek felülvizsgálnia abból a szempontból, hogy utólagosan jóváhagyja a köztársasági elnök ezirányú intézkedését. ' A sokszor hivatkozott 1946. évi I. törvénycikk azt tartalmazza, hogy a köztársasági elnök csak a Nemzetgyűlés előzetes felhatalmazásával rendelhet el szükség-, illetve rendkívüli állapotot. Úgy gondolom: a mai korszerű hadviselés nem biztos, hogy időt ad erre, de azt meg kell követelni, hogy ha nem is előzetesen, de legalább utólag az Országgyűlés értékelje az alkalmazás törvényességét. Tisztelt Parlament! Az Alkotmány 20. szakaszának (5) bekezdésével kapcsolatban, ami a képviselői összeférhetetlenséget érinti, úgy látszik, hogy kőtáblába vésett elvekbe ütköztünk. Mentségünkre legyen mondva: mi nem tudtuk, hogy ez kőtáblába van vésve, illetve azt sem tudtuk, hogy ez olyan elvi jelentőségű megállapodása a politikai egyeztető tárgyalásnak, amelynek kikezdése érzékeny kérdést vethet fel. Ennektalán az az oka: még nem hallottam olyat, hogy politikai egyeztető tárgyalásokon törvényt szövegeztek volna. Ott általában koncepciókat, elveket szoktak lefektetni, ezekben állapodnak meg, ezekben születik kompromisszum. De hogy szövegszerű kompromisszumok jöjjenek létre — erről még nem hallottam! Ez óhatatlanul azzal jár, hogy az egyszerű képviselő, aki kellően nem informált, mert nincs rá módja, nem tudja, mikor ütközik kemény szakaszba és mikor dönget puha szakaszt. Ez nem volt feltüntetve, ezért terjesztettük elő a javaslatot és most már tartjuk hozzá magunkat. Ki is fejteném, hogy mire alapozzuk ezt. A javaslat szerint a képviselői tisztséggel nem lenne összeférhetetlen a minisztertanácsi tagság, illetve a politikai államtitkári funkció. Mindenben helyeseljük a képviselői összeférhetetlenségnek még ilyen tág körű szabályozását is, mert ez felel meg az államhatalmi ágak megosztása elvének. Azzal viszont már nem tudunk egyetérteni, hogy ha ez az összeférhetetlenség a legmagasabb szinten jön létre, nevezetesen: a minisztertanácsitisztségnél, illetve a politikai államtitkár személyénél ez alól kivételt tegyünk akár a magyar közjogi hagyományokra hivatkozva, akár más elvekre, célokra. Elhangzott az is: erre azért van szükség, mert hogy ha a képviselőt megválasztják a Kormány tagjává, akkor egy mandátumtól elesik a párt. Ez nem komoly érv. A nemzetközi közjog ismer olyan szabályokat, amelyek felfüggesztik ilyenkor a miniszterré megválasztott képviselő mandátumát, és a pártlistáról előre lép ugyanannak a pártnak a másik képviselője. Úgy vélem, most is egzisztenciális kérdésről van szó, ami tulajdonképpen az elmúlt 40 évben fogalmazódott meg, hogy bizonyos felsőszintű funkciók összecsúsznak, és ha ezek a felsőszintű funkciók összecsúsznak, egymást ellenőrzik, vagy egymást kizárják, akkor valamelyik tulajdonképpen diszfunkcionál. Ezt épp az ellenzék fogalmazta meg, a pártállammal kapcsolatosan, nem egy szakirodalmi feldolgozásban, akkor érthetetlen számomra, hogy most, amikor igazán meg lehetne ezt valósítani, miért kötnek ilyen kompromisszumot. A magam részéről továbbra is fenntartom az álláspontomat Lékay Gusztávval együtt és kérem a tisztelt Parlamentet, hogy támogassa. Tisztelt Parlament! Az Alkotmány 28. szakasz (3) bekezdésével kapcsolatban, ami a 25. pontnak felel meg, dr. Tallóssy Frigyessel együtt javasoljuk pontosítani, hogy a köztársasági elnök mikor oszlathatja fel az Országgyűlést. Mi ezt nem technikai kérdésnek, hanem nagyon lényegbevágó és az államhatalmi ágak egyensúlyát felborító szabályozásnak tekintjük. Nem tartjuk megfelelőnek azt a szabályozást,