Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4929 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4930 DR. BALLÁ EVA: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett alkotmánymódosító javaslatot kimagasló jogalkotási aktusnak tartom, amely a háromoldalú egyeztető tárgyalásokáltal széles körű társadalmi konszenzust testesít meg. Ez az alkotmánymódosítás és ahozzá kapcsolódó törvények megteremtik a pártállami berendezkedésből a demokratikus jogállamba való átmenet jogi kereteit. Az előterjesztett javaslat a köztársasági elnök intézményét illetően, a magyar hagyományoknak megfelelően, a 46. évi I. törvényhez nyúl vissza. Támogatom ezt a megoldást. A javaslat utolsó cikkelye azonban eltér ettől az egyeztető tárgyalások által, mindhárom fél által elfogadott hagyományos megoldástól, és egyszeri alkalomra kivételt tesz. Lehetővé teszi, hogy a köztársasági elnök megválasztására a szabad képviselőválasztások előtt kerüljön sor, közvetlenül a lakosság által. Véleményem szerint nincs szükség az Alkotmányban e kivételes megoldásra, mert nincs szükség arra, hogy a szabad országgyűlési képviselőválasztások előtt válasszon az ország elnököt, sőt azt kifejezettenhátrányosnak tartanám a békés átmenet, a demokratikus parlamentáris rendszer felépítése szempontjából. Mivel szokás indokolni az előrehozott elnökválasztást? Egyetlen érvet hallottam, azt, hogy egy nagytekintélyű köztársasági elnök működése stabilizáló tényezőként segítené át az országot az átmenet időszakán. Nem világos, hogy miért van erre szükség. Azoknak persze, akik az elmúlt évtizedek állapotait tekintik normálisnak, amikor egyetlen személy, a pártfőtitkár megkérdőjelezhetetlen tekintélye volt a politikai rendszer fö integráló ereje, érthetően hiányzik az ilyenfajta stabilitás manapság, amikor az eltérő érdekek és törekvések a nyilvánosság előtt mérhetik össze az erejüket. Aki azonban komolyan a demokratikus többpártrendszerben, politikaipluralizmusban gondolkodik, aki számára az új demokratikus Parlament és a neki felelős Kormány a stabilitás záloga, az nem a nagy-tekintélyű államfőtől várja az átmenet felügyeletét. A mai helyzet ingatagságának legfőbb oka a gazdaság mély válsága, aminúrrá lenni csak egy erős és határozott kormányzat lenne képes, amely egy erős, és a nép bizalmát élvező Parlamentnek tartozna felelősséggel. Ennek megteremtése lenne az elsődleges feladat. Nem is világos a törvényjavaslat ismeretében, hogy miképpen nyújtana módot a köztársasági elnöknek a javaslatban rögzített hatáskör a különleges stabilizáló szerep ellátására. Az egymással egyébként megegyezni nem tudópolitikai erőket a köztársasági elnök csak akkor tudná esetleg megbékélésre késztetni,, ha a néptől közvetlenül nyert megbizatásárahivatkozvatúllépnéatörvénybenlefektetett hatáskörét, ha a gyakorlatban az a szerepkör alakulna ki, amit az eredeti koncepció tartalmazott, és amit a háromoldalú tárgyalásokon elvetettek. Elvetették, mert ellentétben állna az elérendő parlamentáris, demokratikus modell logikájával. Úgy gondolom tehát, hogy a békés átmenet biztosításához egy előre megválasztott köztársasági elnök jótékony szerepére nincs szükség. Ez azonban a dolognak csak az egyikoldala. A másikoldalaz, hogy egy, az előttünk álló hetekben kibontakozó elnökválasztási kampány kifejezetten destabilizáló hatással járhat. Kifejezetten nehezítheti a békés átmenetet. Azt hiszem, hogy amikor az új Országgyűlést megelőző elnökválasztás koncepciója néhány hónappal ezelőtt kialakult, majd néhány héttel ezelőtt a háromoldalú tárgyalásokon elfogadásra került, még nem volt érzékelhető, hogy miféle jelöltállítási és választási kampányra kell számítani. Akkor, amikor az egyetlen jelöltet megerősítő bizalmi szavazásnak vélték az elnökválasztást. Ma már, amikor mind újabb jelöltek állításáról kapunk hírt, jól látható, hogy sok párt sok jelöltje indulna majd a választáson. Apáitoknak és esetleg atörvény által lehetővé tett módon apáitoktól függetlenül jelölteket állító állampolgároknak egymással versenyezve kellene politikai hangsúlyt adva összegyűjteni a jelöléshez szükséges aláírásokat. A sikeres jelöltállítást követően következnék a tulajdonképpeni választási kampány, a jelöltek népszerűsítése, és ami egy ilyen kampánynál elkerülhetetlen: a kölcsönös lejáratás. Aligha kerülhető el, hogy ez az elnökválasztási mérkőzés összehasonlíthatatlanul élesebb legyen, mint amilyenek az időközi képviselőválasztások voltak, és amilyen a majdani általános képviselőválasztás lesz. Miért mondom ezt? Azért, mert a képviselőválasztásokon nagyszámú választókerületben elosztva folynának a pártok szavazatgyűjtő erőfeszítései. A mai erőviszonyok között, amikor sok párt számíthat mandátumokra, egy-egy párt számára az elsöprő győzelem lehetősége fel sem merülhet, csak a valamivel gyengébb vagy erősebb parlamenti pozíció a tét. Egy-egy jelölt esetében nem élet—halál kérdése apárt számára a siker vagy a kudarc. Az elnökválasztáson azonban csak győzni vagy bukni lehet. Ráadásul a pártok számára ez lenne az első alkalom, hogy országos szinten mérjék össze erejüket, hogy bizonyítsák társadalmi támogatottságukat. Rendkívül éles harcra kell tehát számítani, annak minden következményével. És akkor az, aki a legtöbb szavazatot kapja, már aligha töltheti be azt a nemzetet egyesítő szerepet, amelyet ettől az intézménytől vártak és ami miatt a köztársasági elnökválasztást egyáltalán előre akarják hozni. Még egy olyan bejáratott demokráciában is, mint Ausztria, előfordul, hogy a közvetlen elnökválasztás kifejezetten destabilizáló hatású . Gondoljunkcsak vissza, hogy Waldheim személye kapcsán mennyire kiéleződött az inkább nemzeti vagy az inkább demokratikus érzelmű osztrákok szembenállása. Mit hozhat akkor egy ilyen típusú választási kampány minálunk? Vegyük észre azt is, hogy olyan helyzet elé állítanánk a lakosságot, a nép bölcs döntését követelve tőlük, hogy azt sem tudják, hogy a jelölteket állító, és agitáló pártok egyáltalán mennyire valós politikai tényezők. Hiszen a pártok súlya, társadalmi támogatottsága csak a parlamenti választásokon válik mérhetővé és bizonyítottá. Nemcsak hogy nem tartom szükségesnek a szabad képviselőválasztások előtti elnökválasztást, nemcsak hogy kifejezetten veszedelmesnek tartom a békés átmenetre nézve, de azt is állítom, hogy a következő néhány héten lebonyolított elnökválasztás nem is lehet szabad