Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4927 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4928 nak egyéni és kollektív jogait, megteremtve az egyenjogúság és az egyenlőség alkotmányos kereteit. Csak az Alkotmány mérsékelheti a kisebbségi helyzet miatt eleve hátrányos helyzetű nemzetiségek esélyegyenlőtlenségét. Amikor ezzel a kéréssel fordulunk az Országgyűléshez, mi szem előtt tartjuk a magyarság sajátos helyzetét is. Azt szeretnénk, hogy az Alkotmányunk példaértékű legyen a szomszédos országokban élő nemzetiségek számára is. Egyetemes emberi értékeken alapuljon, az európai eszmerendszerbe illeszkedjék, amelyben a nálunk élő nemzetiségek megőrzik és fejlesztik önállóságukat, nyelvüket, kultúrájukat, történelmi hagyományaikat, kapcsolataikat az anyanemzettel; a szomszédos országokban élő magyarok pedig büszkék lehessenek és joggal hivatkozhassanak nemzetükre. Az elmondottak alapján kérem képviselőtársaimat, hogy javaslatomat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következikdr. Kereszti Csaba, Hajdú-Bihar megye 4. választókerületének képviselője. Dr. KERESZTI CSABA: Tisztelt Elnök Úr! Én a részletes vitában kívánom előadni véleményemet. ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik dr. Csontos Jánosné Borsod-Abaúj-Zemplén megye 11. választókerületében megválasztott képviselőtársunk. DR. CSONTOS JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Kossuth Lajos egyik reformkori Országgyűlésen, az alsótáblán elmondott beszédének kiemelkedő, mais időszerű gondolatát idézzem mondanivalóm legfőbb érveként: „Tekintetes Karok és Rendek! Nekünk egy roppant feladat jutott. Azon feladat, hogy a megindult mozgalomnak hazánkban is mutatkozó terjedésére nézve a gyeplő kezünkben maradjon. Mert míg ez így lesz, addig a mozgalmak alkotmányos kerékvágásban és ösvényen maradnak, és szabadságnak, törvényes jognak kikerülhetetlenül kivívandó diadalát polgárvér és belnyugtalanság nem fogja fertőztetni. Etekintetben megkívántatik, hogy a tekintetes karok és rendektáblája az egész Országgyűlés alatt a magapolitikáját fölemelje a körülmények színvonalára és ne engedje magát semmi által túlragadtatni a kellő vonalon. A nemzet érdeke kívánja így." Tisztelt Képviselőtársaim! A politika szekere hihetetlen gyorsasággal száguld. S a mindennapi tisztességes erkölcs, szándék gyakran válik a politika foglyává. Sokunkban él vívódás, kétely, a feloldhatatlannak tűnő ellentmondás érzése, a felelősen dönteni tudás és akarás lelkiismereti dilemmája, amikor feltesszük a kérdést: hogyan szolgálhatjuk legjobban a nemzet érdekét? A politika bizonyos fokig független a jogalkotástól. A beterjesztett törvénytervezetek olyan reális kompromisszum eredményei, melyek tükrözik az eltérő politikai véleményeket, és ezt az Országgyűlésnek figyelembe kell vennie, amikor dönt, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy a kerekasztal-tárgyalások, megállapodások a legfőbb államhatalmi szerv, az Országgyűlés kizárásával történtek. Ez még akkor is igaz, ha a tárgyalásokon az Országgyűlés tisztségviselői elnököltek. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvénytervezetek közül az alkotmánymódosítás a törvény 20. paragrafusába azt a rendelkezést javasolja felvenni, hogy az országgyűlési képviselőktevékerrységüket a köz érdekében végzik. Elhangozhat aggályként a kérdés : nem a választók érdekei, nem a területi képviselet a feladatunk? Be kell azonban látnunk, hogy a területi képviselet eddig is csak jámbor óhaj volt, gondoljunk például a Büntető Törvénykönyv vagy a Polgári Törvénykönyv sorozatos módosításaira, amikoris a képviselő csakis az országos érdeket képviselte, s aterület, a választópolgárok képviselete az interpellációkra szorítkozott — mérsékelt sikerrel. S most, amikor a sarkalatos törvények sorsa felett döntünk, mérlegelnünk kell : a köz érdeke mit kíván? Átmeneti időt élünk. Az ország, minden felelősen gondolkodó ember érdeke, hogy a politikai átmenet békés legyen. Ezt a célt szolgálják a beterjesztett törvénytervezetek? A válaszom egyértelmű: igen. Az egymással szorosan összefüggő törvénytervezetek garantálják a békés átmenetet akkor, amikor kritikus helyzetben az Országgyűlés szerepét erősítik. Az új alkotmánytervezet az Országgyűlés kétharmados többségű döntését követeli meg a rendkívüli vagy szükségállapot kihirdetéséhez, a katonaság belpolitikai célú felhasználásához. A köztársasági elnök csak akkor hirdetheti ki a rendkívüli állapotot, ha azt az Országgyűlés elnöke, a Kormány, az Alkotmánybíróság elnöke együttesen és előzetesen számára lehetővé teszi. Ilyenkor azonban az Országgyűlés folyamatosan ülésezik, és felfüggesztheti a köztársasági elnök intézkedéseit, s az Országgyűlés nem oszlatható fel. Úgy vélem, hogy akiemelt rendelkezések egyértelmű biztosítékát jelentik annak, hogy válsághelyzetben az Országgyűlés legyen a helyzet ura. Az Országgyűlés kollektív bölcsessége pedig biztosítja, hogy semmiféle provokáció ne veszélyeztethesse a politikai átmenet békés jellegét. Ezért az előzőleg feltett kérdésre egyértelmű a válasz: a köz érdeke most — és nemhalogatva a jól meggondolt, kompromisszumos törvénytervezetek elfogadását követeli tőlünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy ezek a törvényjavaslatok nem évtizedekre készültek. A békés átmenetet kell szolgálniuk akként, hogy az új választások utáni Országgyűlés a nép akaratának megfelelő, időtálló törvényeket alkothasson, s ezt nekünk elő kell segítenünk, mert — ismét Kossuth szavait idézem — ,,Nem kaszt, nem párt, nem felekezet bízott meg bennünket a feladattal, hanem maga a nép. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Tallóssy Frigyes képviselőtársunk felszólalása következik, Budapest 24. választókerületéből. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Elnök úr! A részletes vitában kívánok szólni. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. Szóra következik dr. Ballá Éva képviselőtársunk, Budapest 46. számú választókerületéből.