Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4917 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4918 Dr. SERA JÁNOS: Szintén a részletes vitában szeretnék részt venni. ELNÖK: Igen. Köszönöm szépen. Dr. Südi Bertalan képviselőtársunk felszólalása következik, amennyiben az általános vitában kíván hozzászólni. Dr. SÜDI BERTALAN: Egyetlen egy javaslatom lenne, és ezért kérem, hogy hallgassanak meg. ELNÖK: Parancsoljon. Dr. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Az új alapintézmények életre hívása, a törvényjavaslatban megfogalmazott rendelkezések konkrét volta, ennélfogva a gyakorlatban történő, emberközeli alkalmazhatósága lényegileg változtatja meg eddigi Alkotmányunkat. A módosított alkotmány-konstrukció oly fokon különbözik a régitől, hogy annak jegyében szinte minősíteni sem lehet a korábbi alaptörvényt. A javaslat újszerűsége és irányultsága különösen szokatlan a marxista eszméken nevelődött állampolgárok számára. A tanulmányozására rendelkezésre álló idő rövidsége és emellett a jelentékeny számú többi törvényjavaslat mostani tárgyalása pedig egyenesen kizárta annak lehetőségét számomra, hogy a teljes valóságában áttanulmányozzam, s itt és most felelősségem teljes tudatában minősíteni tudjam a javaslatot. Azt azonban megállapítottam, hogy e javaslat széles utat nyit egy majdani polgári társadalmi berendezkedésnek. S megvallom, ebből következően keletkezett a legnagyobb gondom. Mivel az Alkotmányt érintő módosító javaslatról nem tudtam a választóimmal érdemben konzultálni, a javasolt módosításokkal összefüggő véleményüket sem sikerült megismernem. Nem tudom tehát, hogy egyáltalán szimpatizálnának-e egy alapjaiban gyökeres fordulattal. Világos tehát, hogy a sarkalatos törvények ügyében a Kormány által kért sürgős tárgyalásból két kedvezőtlen hatás következett: egyrészről a képviselők jelentős hányadának a tárgysorozatot érintő tájékozatlansága, esetleg csak felszínes tájékozottsága, másrészről a választóknak a törvényjavaslatok érdemi megismeréséből történt kirekesztődése. Ezért választóim véleményének szükséges visszacsatolása hiányában vaskos fenntartással, vagyis csak többesélyesen tudok szavazni a törvényjavaslat tárgyában. A Nemzeti Kerekasztal résztvevői közül utóbb többen figyelmünkbe ajánlották, hogy az ország jövőbeni sorsának jobbra fordulása érdekében csatlakozzunk a fejünk fölött, a mi teljes kirekesztésünkkel köttetett megállapodáshoz. Mármint, utólag. Tehát azt követően, miután nélkülünk döntöttek a hatáskörünkbe tartozó legfontosabb kérdésekről. Valószínűleg megszívleljük majd a felkérést és csatlakozni fogunk. Nyilván, mert tudjuk, az ügy érdemi része sokkal fontosabb annál, mint az, hogy képviselőként bizonyos értelemben a korlátozottan cselekvőképesek jogállásába kerültünk. Meg kívánom azonban jegyezni, nem valószínű, hogy egyedül vagyok a képviselők között, aki az egyféle érdek pátyolgatásával, az irányító pártállam kényszerítő mechanizmusától végre függetlenedve, következésképpen mostani szabadabb társadalmi légkörben csak nehezen képes újabb —, jószerével intézményesült — megaláztatás elviselésére. Rá kellett ugyanis döbbennünk, hogy szánalmas figurákká degradálódtunk, akiknek maholnap gondolkodniuk sem igen érdemes, hanem az lesz a hasznos, ha mérlegelés nélkül teljesítik a másik főhatalom igényeinek szem előtt tartásával szerkesztett kívánságlisták ajánlásait. Nem kétséges, ilyen helyzetbe sodródott a legitim módon megválasztott, sok-sok jogos bírálat, politikai elmarasztalás, lekezelő irónia hatására, a saját nézőponttól eltérítő, fenyegetettségtől sem mentes légkörben végre a reformok útjára tért Parlament, mely nézetem szerint talán mankózás nélkül is haladó történelmet csinált volna. Persze, ha hagyják. De esetenként korlátozták ebben, mégpedig annak elenére, hogy az úgynevezett demokrácia-csomagtervben foglaltakat, melynek kidolgozásában magam is aktívan közreműködtem, elfogadtatták vele. Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmány módosítását célzó vitában egy aggályomról szeretnék jelzést tenni. S emellett egyetlen tervezett módosítást helyteleníteni. Aggályom a leendő köztársasági elnök jogkörét érinti, helytelenítésem pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke interpellálhatósága megszüntetésének ellenzésére vonatkozik. Annak ellenére, hogy koalíciós viszonyok közepette a Parlament és a köztársasági elnök kapcsolata kevésbé lesz árnyalt, mint az Országgyűlés és az Elnöki Tanács viszonya volt, némi fenntartásom van a javasolt olyan alkotmányi rendelkezés miatt, mely az Országgyűlés feloszlatásának jogát, akár bizonyos feltételek fennforgása mellett, a köztársasági elnökre testálja. Lehet, hogy —jogérzékem kevésbé fejlett, ennek ellenére megfontolandónak tartom, vajon célszerű-e, hogy egyetlen személyt ekkora jogosítvánnyal ruházzon fel a törvényhozás. Nem rejt-e magában az ilyen megoldás az indokoltnál is nagyobb személyiségtől függő kockázatot? Ezen észrevételemet mindössze gondolatébresztőnek szántam. Kedves Képviselőtársaim! Nem tudom, miként értelmezzem az olyan tüsténkedést, mely az igazságügyi kormányzat részéről a Legfelsőbb Bíróság elnöke interpellálhatóságának eltörlését célzó igyekezetként nyilvánul meg. Kilenc hónapon belül immáron másodszor szándékozik rávenni az országgyűlési képviselőket, Alkotmányban is mondják ki, hogy nem tartanak igényt ezentúl a bírói szervezet munkájának ellenőrzésére. A hatályos Alkotmány interpellációt szabályozó 27. szakaszának újrafogalmazása kétségtelen indokolt, hiszen új, fontos alapintézmények funkcióba állítására kerül sor, mint amilyen a köztársasági elnök, az Állami Számvevőszék, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának státusza. Ezek Országgyűléshez fűződő viszonyát az Alkotmányban is rendezni kell. Változatlanul azt gondolom, semmi nem indokolja, hogy olyan alapintézmény vezetője, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, kirekesztődjék az interpellálható tisztségviselők köréből. A jogállamiság megteremtése szemszögéből magam is szükségesnek tekintem és szorgalmazom a hatalmi ágak különválását, egymás feladatköri átfedésének megszüntetését. Ezért pártfogolom az olyan sza-