Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-59
4919 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4920 bályozást, hogy a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, a bíró, az ügyész, az államigazgatási szervek dolgozója, a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja a jövőben ne lehessen országgyűlési képviselő. A hatalmi ágak szétválasztása azonban nem jelentheti egyúttal ellenőrizhetetlenségüket, mindennemű kontroll alóli kibúvásukat. Az interpelláció a parlamentáris demokráciákban a hatalom ellenőrzésének, elszámoltatásának nélkülözhetetlen eszköze. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság elnöke e javaslat szerint nemcsak az interpellációval való ellenőrzés alól mentesül, hanem a jövőben a bírói testület működéséről sem lesz köteles beszámolni az Országgyűlésnek. Magam is tudom, hogy az interpelláció indokoltsága eddig az államhatalom egységén, s ezen belül a törvényhozás prioritásán alapult. Ám nem kétséges, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatósága a napjainkban hangoztatott jogállam eszméjével változatlanul összecseng. A Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálása eddig sem a bírói függetlenség megsértését célozta, hiszen közismert, hogy maga az interpellált peres eljárást nem folytat. Az interpelláció sem perrendszerű lépés, melynek nyomán a bírói ítéletre közvetlen döntés származhatna, hanem csak a gyakorlat esetleges torz megnyilvánulásait, a jogalkalmazásban föllelhető anomáliákat jelezheti. Ezek felszámolásában pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke hatásosan működhet közre, hiszen a bíróságokról szóló törvény szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bírósági ügy iratait az eljárás bármely szakaszában magához kérheti, ügyeket a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhat, bármely bíróság jogerős határozata ellen törvényességi óvást emelhet. Egyébként csak megjegyzem, a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát a hatalom-megosztás indokával elutasító felfogásba tulajdonképpen a Kormány, (miniszter) interpellálása sem férne bele. E nézőpont szerint mint az elkülönítendő hatalmi ágak egyikét, a Kormányt is megilletné a Parlament hatáskörétől való teljes elhatárolódás joga. A paradox helyzet mégis az, hogy az Alkotmány módosítását célzó mostani törvényjavaslat az eredeti szövegezés szerint meghagyta a két hatalmi ág, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom tagjainak további, legfelsőbb szintű összefonódásának lehetőségét. A Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságnak szinte csak közelharc árán sikerült a szétválasztást szorgalmazó javaslatát a plénum elé terjeszteni. Tisztelt Országgyűlés! Ami miatt az interpellálhatóság eltörlését célzó, szóban forgó igazságügyi miniszteri javaslat leginkább megfontolt döntésre kell intsen bennünket, arra utóbbi 40 éves történelmünk megbocsáthatatlan epizódjai, fájdalmas tényei alapul szolgálhatnak. Az 1949. évi XX. törvény, tehát hatályos Alkotmányunk az eredeti jóváhagyás szerint csakis kérdésfeltevést tett lehetővé az országgyűlési képviselők számára, azt is csupán a Minisztertanácshoz, annak elnökéhez, vagy bármely tagjához. Külön interpellációt az Alkotmány akkor nem tett lehetővé. Arra csak az 1972. évii. törvény alkotmánymódosító szabályozása révén került sor. A két alapintézmény-vezető, tehát a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Legfőbb Ügyész szintén 1972-ben került az interpellálható tisztségviselők közé. Csak gyanítom, hogy e két felelős tisztségviselő interpellálhatósága esetén a 40-es évek végétől a 60-as évek elejéig a jogalkalmazó szerveket aligha lehetett volna a különféle törvénysértő, koncepciós perekre politikai bosszú eszközeként felhasználni. E Ház korabeli tagjai között feltehetően lettek volna olyanok, akik éppen, mert a perbefogottak többségét jól ismerték, interpelláltak volna és a választ követő vizsgálatok megfontolásra késztették volna a hamis vádkoncepciók kiagyalóit. A koncepciós eljárások valószínűsége a jövő igazságszolgáltató szervei munkájából sem zárhatók ki teljes bizonyossággal. Az ellenőrizetlen hatalom önkény irányába mutató potenciális veszélye tehát továbbra fennáll. így az interpellációt, mint az ellenőrzés és a tényfeltárás eszközét a bírói szervezet munkáját illetően sem szabad mellőzni. Ezért javaslom, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének az interpellálhatok köréből való kivonására tett igazságügyi minisztériumi kezdeményezést — miként januárban már megtettük —, ezúttal is utasítsuk el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Filló Pál képviselőtársunk felszólalása következik, Budapest 18. választókörzetének képviselője. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Könnyű lesz a felszólalásom helyzete, hiszen módosító javaslataim döntő részét a jogi bizottság elfogadta és azokat támogatta. így engedjék meg, hogy csak egészen röviden szóljak róluk, illetve még egy kérdéskörről amelyet az új Alkotmány tervezete kapcsán nagyon fontosnak tartok. Úgy ítélem meg, hogy az elmúlt időszakban a Magyar Országgyűlést ért támadások is rávilágítottak arra: nem mindegy az, hogy egy-egy testületnek a működéséhez milyen feltételek vannak bizosítva. Amikor választóim megkérdezték tőlem, hogy jogosak-e azok a kritikák, amelyek a képviselők dilettantizmusát és egyebeket ecsetelték, én mindig azt választottam, hogy a teljesítményt alapvetően két dolog határozhatja meg: az egyéni ambíció és a tudás, és az, hogy milyen feltételekkel képes harcba szállni, ringbe szállni egy-egy versenyző. Én úgy ítélem meg: a mi Országgyűlésünknek a legutóbbi időszakig igazán jó feltételek nem voltak bizosítva. Éppen ezért alapvető fontosságúnak tartom, hogy az új alkotmánytervezetbe bekerült a folyamatosan ülésező Országgyűlés, valamint a képviselői főhivatás kérdése is, amelyet már nagyon rég óta, jogosan kértünk számon. Amikor nagyon sok törvényjavaslatot kell megvitatni, és a jelen ülésszakunk is nagyon jó példa erre, — bizony komoly konfliktusok nélkül nagyon nehéz volt becsülettel felkészülni a vitára és érdemben állást foglalni a kérdésekben. Sorozatban munkahelyi, családi és egyéb konflitusokba kerültem, és gondolom, kerültek közülünk jónéhányan. Tehát mindenképpen bíztatónak tartom, hogy a jövőre nézve az új Országgyűlésnek a működési feltételei ilyen vonatkozásban is teljeskörűen biztosítva lesznek.