Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4915 Az Országgyűlés 59. ülése, VARGA LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az alkotmánymódosítási javaslatban földcsuszamlásszerű változtatásokat találunk az érvényben levő szabályozással szemben. Számomra elgondolkodtató a hatalom kérdésének újrafogalmazása: minden hatalom a népé, szemben az érvényes, minden hatalom a dolgozó népé meghatározással. Nem azon gondolkodtam, hogy melyik kifejezés a jó, mert azt elfogadom, hogy a nép fogalom az egy tágabb kategória, nem zár ki senkit a hatalom gyakorlásából. Gondolataim oly irányban kalandoztak el, hogy feltettem a kérdést, vajon minőségileg új-e ez az új megfogalmazás, hiszen kísért a múlt, amikor a dolgozó nép nevében megkérdezése nélkül, sőt néha kifejezett véleménye ellenére döntöttek mások helyette, azok, akik a tényleges hatalmat birtokolták. Mi a biztosíték arra, hogy most a nép nevében nem ugyanez folytatódik-e? Mert azt gondolom, mindenki tudja, hogy az utca embere, a gyárak, a földek dolgozói a mostani pártok közötti megállapodást is úgy élték meg, hogy ,,megint a fejünk fölött, a mi bőrünkre alkudoznak". Tudom, sokan vannak olyanok, akiknek az a véleménye, hogy a többpárt-rendszer eleve kizárja a hatalommal való visszaélés lehetőségét is. Én ezt nem hiszem. Bár nem vagyok történész, mégis a történelemből tudok példákat sorolni. Az úgynevezett zsidótörvények, amelyek egy jelentős néptömeget fosztottak meg emberi jogaik gyakorlásától, előkészítve a terepet a fizikai megsemmisülésüknek is, vagy a második világháborúba való beléptetése az országnak, milliónyi emberéletet követelve, hogy az erkölcsi és anyagi károkról ne is beszéljünk, bizton nem az ország érdekeit szolgálták, még akkor se, ha erre hivatkoztak is annak idején. Úgy gondolom, hogy e két példa is ékesen bizonyítja, hogy a többpárt-rendszer, a parlamenti demokrácia keretei között is vissza lehet élni a hatalommal, nemcsak egypárti rendszerben. Mi akkor a megoldás? Természetesen az, ami a módosításijavaslatban is megjelent, kiegészülve olyan politikusokkal, képviselőkkel, akik tudnak élni a parlamentáris demokrácia lehetőségeivel, de nem élnek vissza ezzel. Olyanok, akik a nép szolgálatát belső énjükből fakadóan vállalják, s akiknek természetes az is, hogy a szolgálati villa csak addig jár, ameddig a szolgálat tart. Itt viszont már a választók felelőssége lesz óriási. Nem lehet azt mondani, hogy ez az egész engem nem érdekel, csináljon mindenki, amit akar. Választani kell, meg kell érezni, ki kell találni, hogy ki az, aki csak beszél, és ki az, aki cselekedni is hajlandó, ki az, aki csak emlegeti, és ki az, aki szolgálni is akarja a népfelséget. Tisztelt Országgyűlés! ' A módosítás foglalkozik a gazdálkodással, a gazdasággal is. Jó dolognak tartom, hogy elismeri a magántulajdont, a vállalkozást, a verseny szabadságát. Piacról, versenyről, a verseny közben perifériára szorulóknak munkanélküli segélyéről szól a módosítás. Nem az Alkotmányban kell erről részletesen beszélni, elismerem. Azonban engedjék elmondanom, mint ahogy itt képviselőtársam is elmondta, hogy attól, 1989. október 17-én, kedden 4916 hogy ezek az Alkotmányban megjelennek, nem lesz még itt sem vállalkozás, sem piac, sem verseny. A Kormány, azon belül is a pénzügyekkel foglalkozók szemléletében, van szükség alapvető változásra. Addig, ameddig a vállalkozókat potenciális bűnözőknek tekinti az adóhatóság, és ellenőrzései során így is viselkedik velük szemben, addig, amíg októberben január 1-jei hatállyal meg lehet változtatni a gazdálkodást alapvetően befolyásoló előírásokat, addig, amíg egy vállalat, ha akarom, nyereséges, ha akarom, csődben van, attól függően, hogy támogatom-e a tevékenységét vagy sem, addig itt nem beszélhetünk sem piacról, sem versenyről. Tisztelt Országgyűlés! Az elkövetkezendő időben nagyon sok törvényt kell módosítani, vagy éppen újjal helyettesíteni az Alkotmány szellemében. Az előkészítőknek, a törvényhozóknak a legfontosabb feladata, hogy körültekintően, minden várható kihatásra felkészülve fogalmazzák meg az előírásokat. Nem hiszem, hogy az lenne a versenysemlegesség netovábbja, hogy míg a külföldi befektetőknek adókedvezménnyel akarjuk vonzóvá tenni Magyarországot, addig a teljesítményt visszatartó, vállalkozási kedvet megbénító adózási rendszert szinte változatlanul kívánja hagyni a kormányzat. Tisztelt Képviselőtársak! Jogállamot hirdetünk, s ez tudomásom szerint azt is jelenti, hogy amit a törvény nem tilt, az törvényes. Éppen ezért kérem a választóim nevében is, hogy az előrelátó törvények egyben közérthetők is legyenek, ne kelljen hozzájuk értelmező szótárt kiadni, vagy — hogy ismét az adózás példájánál maradjak — ne kelljen adótanácsadóhoz fordulni az adóbevallás elkészítéséhez, még akkor sem, ha ez az Egyesült Államokban is így van. Tisztelt Képviselőtársak! A módosításokkal újjáírt Alkotmány véleményem szerint jó alapja lehet egy demokratikus jogállam, egy jól működő gazdaság megteremtéséhez, melyben ha a kiegészítő törvények is hasonló körültekintéssel születnek, mindenki megtalálhatja az egyéni boldogulását, melyre alapozható az ország boldogulása is. Befejezésül egy személyes élményt hadd mondjak el. A közelmúltban külföldön egy nagy konszernnél jártam, s meggyőződhettem róla, hogy a vezetés a nap minden percében a bejárat fölé is kiírt jelmondat szellemében tevékenykedik. Magyarországra is ráférne egy ilyen szellemiség. Ugyanis a következő a filozófiájuk: Laboremus pro patria! Munkálkodjunk a hazáért! Köszönöm figyelmüket.(Taps.) ELNÖK: Dr. Ördögh Ferenc képviselőtársunk felszólalása következik, Zala megye 7. számú választókörzetének képviselője. Dr. ÖRDÖGH FERENC: Tisztelt Elnökasszony! Én a részletes vitában kívánok felszólalni. ELNÖK: Köszönöm. Dr. Séra János képviselőtársunk felszólalása következik, Komárom megye 10. választókörzetének képviselője.