Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4907 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4908 egyidőben képviselői mandátummal is rendelkezze­nek. A két megbízatás egyidőben összeférhetetlen a hatalmi ágak szétválasztásával, és az elmúlt évtizedek­ben nem kívánatos összefonódásokat hozott létre a leg­felsőbb vezetésben. Más képviselők az összeférhetet­lenség pontosabb megfogalmazását tartották fontosnak. Végül Kereszti Csaba és Lékai Gusztáv ja­vaslatát némi szövegmódosítással és egy további mon­dat beiktatásával a bizottság elfogadta és az Országgyű­lésnek is elfogadásra ajánlja. Az összeférhetetlenségi vitát a bizottság csütörtökön a késő délutáni órákban folytatta le, ahol az ellenzéki kerekasztal képviselői teljes létszámban már nem vol­tak jelen. Pénteken viszont megjelentek. Antal József úr kért szót, és sajnálkozását fejezte ki, hogy az össze­férhetetlenség tekintetében a bizottság eltért a kerekasztal-tárgyalásokon kialakított állásponttól. Kérte, hogy a bizottság álláspontját vizsgálja felül, mert a kerekasztal-tárgyalásoknak ez volt a másik sa­rokpontja; nevezetesen, hogy a miniszterek és a politi­kai államtitkárok a megbízatásukkal egyidőben képvi­selői mandátummal is rendelkezzenek. Miként utaltam rá, a tisztelt Országgyűlés előtt a Kormány nevében az igazságügyi miniszter úr ezt úgy­szintén támogatta. Szigethy Dezső képviselő úr a kérdés újratárgyalását ügyrendi okokkal ellenezte. Rámutatott, hogy az ellen­zék képviselőjének módjában lett volna a csütörtöki vi­tát végigülni. Ezzel a lehetőséggel nem éltek; javasla­tuk nem támogatható. A bizottság többségi szavazással akként foglalt ál­lást, hogy a vonatkozó törvényi rendelkezést a Kereszti—Lékai-féle módosítással terjeszti az Ország­gyűlés elé. Bizottságunk nem éppen könnyű feladatát demonst­rálandó be kell számolnom arról is, hogy a mai napon is meg kellett egy lényeges kérdést vitatnunk. A tárgya­lás során Horváth Jenő és Kereszti Csaba képviselő urak az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavas­latot érintő újabb javaslatot tettek, melyet a bizottság megvitatott és az alábbiak szerint fogadott el. A tör­vényjavaslat 32. §-ához, amely az Alkotmány 71. §-ának (3) bekezdésére vonatkozik, javasolták, hogy az „alkotmányerejű" kifejezés helyett csak ,,külön" kifejezésre változzon. Hogy teljesen világos legyen a kép Önök előtt, arról van szó, hogy a választás során alkotmányerejű törvénnyel kell-e a képviselőket meg­választani, vagy csak úgynevezett közönséges törvé­nnyel. A kettő közötti lényeges különbség, hogy az Al­kotmányerejű törvénynél kétharmados parlamenti többségre van szükség, míg az egyéb törvénynél csak a képviselők úgynevezett egyszerű többségének a szava­zatára. Ha ettől nem térnénk el, sajnos elképzelhető egy olyan állapot, hogy az elkövetkezendő évek sorän nagyon nehéz lesz egy olyan parlamenti többséget lét­rehozni, amely ezt a kétharmados többséggel kialakí­tott törvényt megváltoztatná. Tehát az Alkotmánynak ez a kitétele feltétlen változtatást igényel. Ezzel a módosító javaslattal van összhangban a tör­vényjavaslat 35. §-ának az a rendelkezése, amely kissé bonyolult. A rend kedvéért felolvasom. Nézzék el ne­kem, hogy gyakorlatilag magyarul érthetetlen, de a törvény szövegében így kell lennie. így szól: ,,Ez a tör­vény a 3. § (2) bekezdésének a 35. § (6) bekezdésében megjelölt rendelkezések kivételével, az 5. §-nak a 35. § (4) bekezdésében megjelölt kivételével, a 6. § kivéte­lével, a 7. §-nak a 35. § (4) bekezdésében megjelölt rendelkezései kivételével, a 15. §-nak a 35. § (6) bekez­désében megjelölt rendelkezései kivételével, továbbá a 23. és 25. kivételével kihirdetése napján lép hatályba. Egyidejűleg az Alkotmány 49. szakasza 72., 73. §-a és 77. §-ának (3) bekezdése a hatályát veszti." Borzasztó­nak tűnik még hallgatni is, de valójában arról van szó, hogy rendbe kell tenni a választási törvényt arra az esetre is, ha az általános országgyűlési választások előtt történetesen időközi választásokat kell tartanunk. Bizottságunk feladatainak nehézségeit csak fokozta, hogy a jelenlegi országgyűlési ciklusban ilyen tömegű módosító javaslatot még nem nyújtottak be a kép­viselők. Az okokat kutatva két dolog valószínűsíthető. Egy­részről: a kerekasztal-tárgyalásokon a törvénytervezet lényeges elemeire fordíthattak csak figyelmet és a rész­letek kikerültek a szerkesztők látómezejéből. Másrész­ről: a fokozottabb képviselői aktivitás nyilvánvalóan a nagyobb felelősségérzettől indíttatott. A nagyszámú módosító javaslat közül, melyek nem érintik a pártközi megállapodásokat, jelentősége miatt kettőt érdemes kiemelni. Kereszti Csaba és Lékai Gusztáv közösen javasolták, hogy az Alkotmányt a Magyar Köztársaság ideiglenes Alkotmányaként nevezzük. Javaslatukat azzal indokol­ták, hogy a hatályos Alkotmány alig egytized része ma­rad változatlan. Az alkotmányozás gondját egyebekben sem lehet maradéktalanul felvállalni és az új Alkot­mányt különben is az újonnan választott Országgyűlés fogja majd elfogadni. Ez okból kellene a mostanit ide­iglenesnek tekinteni. A bizottság hosszan tartó és alapos vita után a közös javaslatot elvetette. A felszólaló képviselők és a jogi szakértők hangsú­lyozták, hogy az állami intézmények a korábban meg­szabott feladatukat maradéktalanul ellátják, az orszá­gon belül hatalmi vákuum nem keletkezett, ennélfogva az Alkotmányt még abban az esetben sem szabad ide­iglenesnektekinteni, ha az történetesen nem valószínű, hogy megéri az aggastyánkort. Horváth Jenő képviselő úrnak az Alkotmánybíróság feladatait illetően volt módosító javaslata. Megfonto­lásra ajánlotta az úgynevezett „előzetes normakont­rollnak" az elhagyását. A szóban forgó eljárás azt je­lenti, hogy az Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvények al­kotmányosságát az Alkotmánybíróság előzetesen felül­vizsgálja. A képviselő úr indoklása szerint az előzetes felül­vizsgálat komoly aggodalomra adhat okot. A gyakor­latban ez azt jelentené, hogy elvileg az Országgyűlés által hozott valamennyi törvényt az Alkotmánybíróság előzetesen felülvizsgálhatná. így a törvényalkotás fele­lőssége legjobb szándékaink ellenére az Alkotmánybí­róságra tevődne át. Másrészről, feloldhatatlan konflik­tust jelentene magának az Alkotmánybíróságnak is. Tudniillik, ha egy törvényről előzetesen kinyilvánította

Next

/
Thumbnails
Contents