Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4905 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4906 lamiságunk alatt nemzetünk gyakran állt sorsát fordító események előtt. Akaratán kívül sajnos ritkán került olyan helyzetbe, hogy cselekvési szabadságát maga választhatta volna meg. Ha kivételesen mégis kínálkozott ilyen lehetőség, akkor sem biztos, hogy a tetteket mindig a bölcs józanság határozta meg. Most úgy tűnik, ma ismét egy újabb lehetőség előtt állunk, mely jövőbeni fejlődésünket alapvetően meghatározhatja. Mindenféle külső befolyás nélkül ránk van bízva, hogy békés eszközökkel magunk döntsünk sorsunk fölött. A 40 évvel ezelőtt választott politikai utunkról kiderült, hogy sehová nem vezet. És ebben a felismerésben az a legszembetűnőbb, hogy a tényt, az a politikai elit is felismerte, mely ítéletei csalhatatlanságában korábban megingathatatlan volt. Tisztességgel kell adózni ama elhatározása előtt, hogy szinte önnön árnyékát átlépve, a nemzet kezébe visszaadta sorsának irányítását. Beszélő viszonyba került a társadalom ama rétegeivel, melyek a magyarság sorsát jobbító szándékkal ugyancsak zászlajukra tűzték, de a hatalomtól ez ideig keményen távol tartották. És csoda történt. Szót értettek. A világ ámulatára megtalálták a közös nevezőt és munkájukat a sarkalatos törvények formájában letették az asztalunkra. Most rajtunk, a törvényhozókon a sor, hogy a megállapodásukról véleményt alkossunk és egyetértés esetén azokat törvényi rangra emeljük. Fáradozásaik felett e helyről elismeréssel kell szólnunk. A kerekasztal-tárgyalásokon kidolgozott törvényjavaslatok közül kétségkívül az Alkotmány módosítása a legfontosabb. Erről Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter úr expozéjában kellő részletességgel szólt. Tisztemnél fogva most az a feladatom, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak az Alkotmány módosítására benyújtott törvényjavaslatról kialakított véleményét tomácsoljam. A bizottság véleményét egy példa nélkül álló tárgyalássorozaton alakította ki. Az elmúlt hét csütörtök- és pénteki napján, a szó fizikai értelmében is kimerítő megbeszéléseken jutottunk túl. A kép teljességéhez tartozik: tegnap és ma is tartott még bizottsági ülést. A bizottság tagjain kívül a vitában részt vettek a téma iránt érdeklődő és módosító javaslatot benyújtó képviselők, a tervezet kidolgozásában részt vállalt ellenzéki szervezetek megbízottai, az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság és Legfőbb Ügyészség vezető tisztségviselői, valamint az Igazságügyi Minisztérium és az Országgyűlés hivatali apparátusának jogi szakértői. Az Alkotmány módosításának elveivel a bizottság maradéktalanul egyetértett. Támogatja államunk Magyar Köztársaságként vájó elnevezését, a köztársasági elnöki tisztség visszaállítását, a hatalmi ágak szétválasztását és ennek folytán új alkotmányos intézmények, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék létrehozását. Az előterjesztett törvényszöveg azonban a bizottság egyetértését már közel sem nyerte meg. Hasonló véleményt alakított ki néhány országgyűlési bizottság is. A tervezethez testületileg nyújtott be módosítójavaslatot az ifjúsági- és sport bizottság, a kulturális bizottság, a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság, valamint a terv és költségvetési bizottság. Módosító javaslatot nyújtottak be az Országgyűlés elnökéhez: Balogh György, Filló Pál, Horváth Jenő, Kereszti Csaba és Lékai Gusztáv, Kovács László, Mándity Marin, Polgárdi József, Sarlós István, Séra János, Szabó Kálmán, Szirtesné Tomsits Erika és Tallóssy Frigyes képviselők. A vita során további szóbeli javaslatok is elhangzottak, melyek révén a bizottság mintegy száz javaslat sorsa felett alakította ki véleményét. A módosító javaslatok nagyobb részét a bizottság támogatásra érdemesnek találta és a 282-es számú jelentésében írásban Önök elé tárta. A jelentés 37 oldala önmagában a munka terjedelmét demonstrálja. A bizottság valamennyi módosító javaslattal nem értett egyet, így néhány képviselő indítványát fenntartotta. Ezeket az írásbeli jelentés részleteiben tartalmazza, így külön nem kell róluk szólnom. Beszélnem kell azonban két témáról, melyben a jelenlévők közt lényeges, a kerekasztal-tárgyalásokon kialakított véleménnyel ellentétes álláspont alakult ki. Az egyik a köztársasági elnökválasztásának a kérdése, a másik a miniszterek és a politikai államtitkárok képviselői megbízatása, melyről miniszter úr külön is szólt az Országgyűlés előtt. Az ellenzéki kerekasztal képviselőinek, — a Magyar Szocialista Párt és a harmadik oldal által is támogatott vélemények szerint — a közelmúltban befejezett tárgyalások eredményének egyik sarokköve, a köztársasági elnöknek az Országgyűlés általi választása volt. Ettől a megállapodás szerint csak akkor lehet eltérnünk, ha a köztársasági elnök választása az országgyűlési képviselőválasztásokat megelőzi. A kerekasztal képviselőjének Antal József úrnak a kategorikus véleményalkotása nem hagyott kétséget maga iránt. Kijelentette: ha az Országgyűlés ettől a megállapodástól eltér, a politikai megállapodások érvényüket vesztik, és az ország sorsát illetően ez beláthatatlan következményekhez vezethet. A képviselők döntését lelkiismeretük szférájába utalta. A vita eredményeként a bizottság nagy szavazattöbbséggel kialakított állásfoglalásában a Kormány előterjesztését támogatta. Elfogadásra az Országgyűlésnek is ezt ajánlja. A döntés indokait illetően a bizottság kiemelte, hogy támogató javaslatával hozzá kíván járulni a kerekasztal tárgyalásokon elfogadott megállapodások törvényi elfogadásához . Kifejezetten kötelességemmé tette, hogy a bizottsági beszámolóban erre a tényre térjek ki. A köztársasági elnöknek közvetlenül az állampolgárok által, általános és titkos szavazással történő választását törvénymódosító javaslattal magam ajánlottam a tisztelt Országgyűlésnek. Az erre vonatkozó indokaimat külön felszólalás keretében kívánom előadni. Sajátságos és sajnálatos vita alakult ki a képviselői összeférhetetlenség tárgyában. Kereszti Csaba és Lékai Gusztáv képviselők a Kormány által előterjesztett tervezethez képest közös módosítójavaslatot nyújtottak be. A javaslat lényege; nem szabad lehetővé tenni, hogy a Minisztertanács tagjai és a politikai államtitkárok a munkakörük betöltésével